Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jókai Mór: Tégy jót_EPUB

Jókai Mór: Tégy jót_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Vigárdy közel volt hozzá, hogy ezt az embert nyakon fogja és kidobja a szobából, de Camilla könyörgő tekintete lecsillapítá, aki néma rémülettel mutatott a hálószoba ajtaja felé: “Meg ne hallja a beteg leány! mert újra visszaesik.” - Tehát nyugodtan iparkodott beszélni.
    - Uram. Önnek a neje becsületes, erényes asszony. Magát tisztességes munkával tartja fenn: senkitől semmi szégyenletes segélyt el nem fogad. Az államvasutaknál pénztárnoknői alkalmazása van, s üres óráiban a hírlapokba ír elbeszéléseket.
    - Igen. Ez van beírva a bejelentési űrlapba: pénztárnoknő és írónő. De a salláriumot és a honoráriumot ön hordja neki.
    - Nem hiszem, hogy találjon ön bolondot, aki elhiggye önnek, hogy a vasútigazgatóság tőlem fogad el pénzt, amivel egy hivatalnokát fizeti, vagy egy lapkiadó, hogy a munkákat honorálja.
    - De ezt a szállást csak fizeti valaki.
    - Az albérlő.
    - Az a bizonyos Dragomirovics Anasztáz, akit senki sem ismer.
    - Én ismerem.
    - De én minden szorgos kutatás után sem voltam képes ezt az “ananász” urat a képviselők lajstromában felfedezni.
    - Az csak azt bizonyítja, hogy nem képviselő.
    - De annak van címezve a házmester ívén, amit az a rendőrségnek beadott.
    - Hát ez lehet hamis címzés miatti kihágás, amit ha ön feljelent a rendőrségnél, hát akkor megbüntetik az ön feleségét öt forint bírságra. Ha ugyan nagy kedve van önnek a rendőrséggel személyes érintkezésbe jönni.
    - Énnekem? Hát mi félelmem lehetne énnekem a rendőrségtől? Kurrentált engem valaki? Csaltam én? Loptam én? Nincsen-e kiegyenlítve minden tartozásom Budapesten? Ezt te magad tudod legjobban, kedves barátom.
    - Ez az emlék valami más indulatot is költhetne önben, mint a gúnyolódást.
    - Érted alatta a háládatosságot ugye, kedves barátom? Hát hisz az igaz, hogy te énhelyettem harmincötezer forint értékű váltót kifizettél, amikről az a véleménykülönbség volt közöttünk, hogy én azokon az aláírásokat hamisaknak hittem, te pedig igazaknak vallottad. - No, hát ezt a javadra írom. Ezért négy esztendeig voltál haszonélvezője az én birtokomnak. Mi az ördög? Jut egy esztendőre nyolcezerhétszázötven forint. Hát mi az egy ilyen szép asszonyért? Valóságos “Bettel”.
    (- Megfojtsam ezt az embert? - mormogá Camillához Bertalan. Az asszony két kezével tartá vissza a férfi összeszorított öklét.)
    Az pedig újabb szivarkára gyújtott, és folytatá mekegő hangon:
    - Hanem a nagy jótékonysági raptusodban egy dolgot elmulasztottál, “drága” barátom. Azt ugyanis, hogy, egy New York-i lapba beiktattad volna ezt a néhány sort: “Mister Meritorisz Zeno ügyei rendezve vannak, bizton hazatérhet”. Punktum.
    - A hazai lapokban benne volt ez az értesítés.
    - No lám! Én vagyok a hibás. Azért, hogy szökés közben hátra nem hagytam a Ferenciek bazárjában az adresszemet, hogy hová küldjék utánam a Pesti Naplót?
    - Hát tudhattam én, hogy te hol kóborolsz széles e világban?
    - Ecce ni! Megint teneked van igazad. Hát persze, hogy nem tudhattad. Voltam én azalatt az amerikai prériken buccanier, aki sótalan eszi a nyers bikahúst - jártam, mint pedlar, fésűket, bicsakokat árulni - voltam aranyásó rowdy Ausztráliában, voltam cethalász a grönlandi vizeken, oda bizony újság nem jár. Míg egyszer a jó Buddha (én buddhista vagyok) ismét visszavezérelt New Yorkba. Ott találkoztam egy tiszteletre méltó hazámfiával, aki valami posztkisztlit vagy micsodát szerencsésen elemelt egypár százezer forinttal, ez a lovagias férfiú értesített felőle, hogy hiszen nincsen semmi okom a világ szemei elől bujdokolnom. “Ab ovo” ki van egyenlítve az én fatális tévedésem egy nemes keblű barátom jószívűsége által. Ekkor érett meg bennem az az elhatározás, hogy én ennek a jó barátomnak alkalmat szerzek keresztényi jóltevő indulatainak tökéletesítésére azáltal, hogy hazajövök, s mármost a viszonosság elvéből kiindulva én rendezem az ő ügyeit.
    - Mit fogok most hallani?
    - A legkellemesebbet. Legelőször is vessünk fátyolt a múltunkra. Az a harmincötezer forint - meg az a négy esztendő - egymást kiegyenlíti. C’est signé: - “pour acquint”. Kezdjünk új rubrikát: “Soll und Haben”.
    - Ön megbolondult.
    - Nem én. Teljesen megokosodtam.
    - Ez az, amit úgy hívnak, hogy “őrültség, amiben szisztéma van”. Ennek azonban a legjobb antidotuma az, amit úgy hínak, hogy “házi ész”. Ezzel meg én vagyok ellátva. Te, újvilági lovag, arra alapítod a spekulációdat, hogy itt van most egy őrült szerelmes férfi, akit a vak szenvedélye kapicánjánál fogva oda lehet vezetni, ahol “a rákok telelnek”, ahogy az orosz közmondás tartja. Én azonban majd mindjárt kiábrándítalak egy alternatívával. Én vagy egy önzetlen, minden érdek nélküli pártfogója vagyok a te hitetlenül elhagyott családodnak, aki lelki örömét találja benne, hogy egypár szerencsétlen teremtésben fenntartsa az életkedvet, akikhez régi emlékek varázsa vonzza; vagy pedig az vagyok, aminek te tartasz: heves vérű imádója a te nevedet viselő nőnek. Hát akkor az első esetben veszem a kalapomat, s azt mondom, hogy “alászolgája”, a családfő hazaérkezett, többé az én gondozásomra senkinek semmi szüksége, s többet nem kérdezősködöm se rólad, se a hozzád tartozókról egy szóval sem. A második esetben pedig megindítjuk a kettős válópert: nődnek erős oka van erre veled szemben, én is csak majd találok valami jogcímet; elválunk csendesen, s aztán rajtunk függ, hogy mit tegyünk. Te mindenesetre kimaradsz a partiból.
    - Nem úgy van az, kedves barátom. Ne kezdj te énvelem háborút. Mi egyenlőtlen fegyverekkel küzdünk. Te jó ember vagy, nagy hazafi, országos hírű celebritás, én pedig egy bukott fickó vagyok, akinek nincs mit elveszíteni. - Egy szót ejtettél el: “elválunk csendesen”. Hát ezt a “csendesen” szót hiúsíthatom én meg. De ha én most lármát csapok: én, a hazatért férj, aki a feleségem hálószobájában egy férfit találtam, összecsődítem a szomszédokat, rendőrért kiabálok: akkor te, mint nagy ember, el vagy veszve, megbuktál az ország előtt, le vagy gázolva a politikai ellenfeleid lába alá; de ami még annál több, a feleséged lába alá.
    - Nyomorult gazember! - kiálta Bertalan, elragadtatva indulatai által.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633640593
Webáruház készítés