Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jókai Mór: Nincsen ördög_MOBI

Jókai Mór: Nincsen ördög_MOBI
590 Ft590

A történet keretét a főhős párizsi utazása adja. A rossbergi vasúti szerencsétlenség drámai leírásával kezdődik, de hamarosan a francia fővárosban, Dumány Kornél luxuslakosztályán folytatódik. Domány személyében egy magyar középnemesi birtokos család sarját ismerjük meg, aki értelmiségi foglalkozást választ, orvos lesz. Idehaza kevés anyagi és erkölcsi sikerben van része. A fejlettebb, kapitalista államokban kitűnően érvényesül, vagyont szerez tőzsdei manővereivel. Amint beszélgetéséből kiderül, Magyarországon szándékosan játszatták el vele a választási komédiát, hogy mandátuma megsemmisíthető legyen. Így kényszerült külföldre. Életének néhány mozzanata betekintést enged környezetének szánalmas epizódjaiba is. Beszélgetései kapcsán sorra elevenednek fel az írót érdeklő filozófiai és politikai kérdések. Kedvenc témáira próbál feleletet adni: kitér az országot érintő pénzügyi problémákra, az érdeklődés középpontjában álló háborús eseményekre. Az egzakt tudomány kérdései is éppoly mértékben foglalkoztatják, mint az okkultizmus divatos rejtélyei.
A regény természetesen nem nyújt átfogó körképet az író bölcseleti állásfoglalásáról, de megfogalmazza és szemlélteti azt a gondolatot, melyre már a cím tömörsége is utal. A felvilágosultan gondolkodó és a gyakorlati ismeretek birtokában lévő ember számára a Sátán saját összetett énjének egy kivetített metaforája, nem pedig természetfölötti lény, akinek a gonosz véletlenek játéka kösztönheti. (Legeza Ilona)

  • Részlet a könyvből:

    Ez már hiperbarbarizmus: egy archeológ gyűjteményét olyan mértékkel szabni meg, mint egy zsibárus lomtárát. Protestálnom kellett e vandál felfogás ellen.
    – De édes urambátyám. Ez az összeírás egy „rumpelkammerre”, egy kacattárra illik. A nagybátyám atyja az egész életén át minden jövedelmét erre a gyűjteményre fordítá. Meg kell lenni a tárgyjegyzéknek, melyben specifikálva vannak az egyes darabok, hogy melyiknek mi volt az ára.
    – Ezt a tárgyjegyzéket nem találták meg a hagyaték átvizsgálásakor sehol – mondá az alispán.
    – No látod! – nyugtatott meg Szigfrid barátom.
    – Egyébiránt – mondá az alispán – a végrendelethez volt mellékelve egy lepecsételt csomag „Kornél öcsém” címére: ezt most átadhatom.
    Én felbontám a lepecsételt csomagot.
    – No hát itt van a múzeum tárgyjegyzéke.
    – Hát csak tedd a zsebedbe. Ez a te magántulajdonod. Nem kéri el tőled senki – szólt az alispán.
    – De én kérem ezt a hagyatékhoz csatoltatni.
    A tárgyjegyzékből kitűnt, hogy a régiséggyűjtemény becsértéke kétszázezer forintra felrúg.
    Szigfrid kegyetlenül oldalba taszított a könyökével.
    – Kérem. Az az én oldalbordám volt.
    – Megérdemelted! Minek szólsz te ebbe? Ez nem cholera morbus. Nem értesz te ehhez. Du Quacksalber!
    – Már hogy ne értenék?
    – Idead sincs róla! – A hivatalos összeírás szerint fizetsz a múzeumodért hagyatéki illetéket az aerariumnak 17 forintot; a nagybátyád elenchusa után pedig kilencezeret.
    – Van erre törvényünk?
    – Van.
    – Akkor fizetem, amire a törvény kötelez.
    Szigfridnek a szemei kidülledtek, úgy forogtak.
    – Óh te! Te! – Te doktor!
    Válogatott benne, hogy minek nevezzen? Mondhatta volna azt is, hogy „te hyppopotamus!”; de a „doktor” címet találta a legalávalóbbnak.
    Az alispán sem tudott egyebet tenni, mint hogy a pipája hamuját kiverte a tenyerére, s újra rátöltött.
    Én persze még akkor annyira „járatlan voltam Izraelben”, hogy sejtelmem sem volt arról, miszerint a kormányt, az ország kincstárát megcsalni minden igaz honpolgárnak patriótai kötelessége.
    Mármost csak kíváncsi voltam végignézni az egész hivatalos felbecslést.
    Diogenes bátyám saját lakószobájának a bútorzata fel volt becsülve huszonhárom forintra – No! ennyit nem ér.
    Hanem a pipatartó a tizenkét pipával együtt összevissza 90 krajcár. Cseréppipák voltak. – Jónak láttam megjegyzést tenni rá.
    – Aztán valahogy rá ne találjon valaki gyújtani azokra a pipákra, mert azoknak a szárában van a Dienes bátyám bankópénze eldugva.
    Amint azt kimondtam, Szigfrid, mint a bengáliai tigris, odaugrott hozzám, s az egyik markával a számat fogta be, a másikkal a torkomat szorította össze
    – Nem hallgatsz! Te szerencsétlen Aesculap!
    Hát ezt mi lelte most?
    Az alispán azonban segélyemre jött; s kiszabadított a körme közül.
    – De csak hadd beszéljen! – mondá. – Érdekes dolog ez nagyon! Hát a pipaszárak tele vannak bankóval?
    – Százasokkal meg talán ezresekkel is. Az öreg maga mondta nekem.
    – Ez fölöttébb érdekes! Ezt jó tudni.
    Szigfrid magánkívül volt.
    – Hat ihn schon! Reingefallen! Oh te imbécile!
    Az alispán megrázta az asztalán levő csengettyűt, amire a mellékszobából egy írnok megjelent.
    – Üljön le, fráter, az asztalhoz, hajtson be hosszában egy ív papirost, s vegye fel a jegyzőkönyvet.
    Aztán diktált neki.
    Formaliter protocollumot vetetett fel arról, amit az imént elmondtam. Azt nekem alá kellett írnom.
    – Én tehát mármost a pipaszárakból előkerülendő összeget is, mint a Matica által igényperrel megtámadott készpénzbeli hagyatékot, a törvényszéki tárgyalásig bírói zár alá vetem – mondá szeretetre méltó flegmával az alispán.
    – Hát kellett ez neked? – dorgált Szigfrid keményen. – Milyen szépen kihúzgálhattad volna magad azokat a százasokat, ezreseket a pipaszárakból. S most denunciálod magad magadat! Sequestráltatod a pénzedet, amiről nem tudott a fináncprokurátor semmit, s fizetsz tőle keserves nagy illetéket.
    – Hát ez olyan, mint a talált pénz, amit a becsületes megtaláló sem dug zsebre, hanem feljelent a hatóságnak.
    – No, jól van: ez igaz. Ámbár én, ha a saját pénzestárcámat elveszteném, s azt magam megtalálnám, bizony nem sietnék fel vele a policájra, hogy följelentsem.

  • Cikkszám
    9789633640487
Webáruház készítés