Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jókai Mór: Névtelen vár_EPUB

Jókai Mór: Névtelen vár_EPUB
540 Ft540

A francia forradalomban kivégzett királynő, Marie Antoinette kislányát őrzi, rejtegeti a Fertő tó partján álló kastélyban, a Névtelen várban a regény főhőse, egy Magyarországra menekült emigráns francia gróf. Jókai egyik legromantikusabb regénye a Névtelen vár, teli titokkal, cselszövénnyel, Bourbon-liliomos misztikával, szűzies-éteri szerelemmel (mert a fogoly kis királylány persze beleszeret nemes védelmezőjébe, aki persze nem viszonozhatja vágybeli királynője érzelmeit). De egyben az egyik legszebb Jókai-regény is a mű: a Fertő-vidék csodás hűségű leírása, a régi magyar élet felejthetetlen tablója, a táblabírás, ősi nemesi, megyei világ nagyszerű felidézése, sajátos ragyogásának, provinciális bájának halhatatlan megörökítése.
A nyolcvanas években a regényből készült sikeres tévéfilm miatt is ma Jókai egyik legnépszerűbb műve. (Legeza Ilona)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    A Névtelen Vár lakói pedig másnap reggel tíz órakor a szokott sétakocsizásukban voltak láthatók: a fehér hajú komornyik, a mogorva úr s a lefátyolozott úrnő.
    Doktor Tromfszkyt pedig már reggel, mikor fölébredt, ott várta a hazaküldött orvosi szereinek csomaga, egy levélborítékkal, amibe százforintos bankjegy volt takarva az éjjeli látogatás salláriumául; de egy betű se hozzá. Erre aztán ő is hazaküldte az elragadott troféumokat, a két mamuszt. Biz abból sohase lett többet mamusz, úgy televette magát sárral.
    *
    A napok eközben múltak, a Névtelen Vár lakóira nézve a maguk szokott egyhangúságában. A szeptember gyönyörű meleg idővel köszöntött be; Magyarországon a hosszú ősz kárpótolja a rövid tavaszt, s mintha a takarékos anya a májusból eltett ajándékokat most szedegetné elő, illatos ibolyával, érett szamócával lepi meg gyermekeit.
    A tópart hemzsegett a sok dévaj gyerektől, akik meztelen lubickoltak a vízben, lármájuk felhangzott a Névtelen Várig. És Lajos értette Marie arcán azt a búskomorságot. Ő egyetlen ártatlan tündéri gyönyörétől van eltiltva. Más úrileánynak annyiféle öröme van: neki semmi. Őt nem mulattatják hízelgő udvarlók, nem ingerli a táncvigalmak hevélye; hírhedett művészek feltűnnek és letűnnek, ő nem gyönyörködött bennük; színházat sohasem látott. Egy barátnéja nincs, akivel gondolatait kicserélhetné, akivel együtt megszólhatná az embereket, s nevethetne a bolondokon, akiket szépsége elkábított, és akit pompás toalettjével irigységre költhetne, ami az élet fő gyönyörűsége. Neki nincsenek más hízelgői, mint a macskák, más barátnői, mint a macskák, más művészei, mint a macskák.
    Az volt az egyetlen öröme még; a hullámvilág. Ez volt neki a bál, a színház, a hangverseny: a nagyvilág. Ez volt neki a szabadság. A föld volt a börtön. - Ezt vette el tőle az a végzetes ijedelem.
    Ismét megtelt a hold: még mindig meleg volt, a tó szélén nyíltak a kövér nimfeák tulipánjai. Lajos megszánta a leányt, amint látta, mily keservesen nézi az ablakából az aranycsillámú víztükröt.
    - Jöjjön, Marie. Hozza úszóruháját - monda neki -, kísértse meg. Én ott leszek az ön közelében. Őrködni fogok, hogy semmi meg ne ijessze. Aztán nem megyünk messze, csak itt maradunk az öbölben.
    Ah, mint megörvendezteté e szóval a leányt! Az táncolt, szökellt örömében. Kedves Lajoskájának nevezte érte. Futott a Melusine-köntösét előkeresni, előresietett a tópart felé: Lajosnak úgy kellett utánafutni. Hanem aztán mentül közelébb ért az öltöző-kunyhóhoz, annál tartózkodóbb lett, s mikor annak a küszöbén megállt, azt mondta Lajosnak:
    - Nézze csak, hogy dobog egyszerre a szívem.
    S megfogva a kezét, odaszorítá azt kebléhez, hogy érezze az.
    - Miért?
    - Hát én tudom?
    Mire Lajos a csónakkal előjött a fűzfák közül, a szép najád is kilépett öltöző-kunyhójából. A holdfényt egész odáig hozta a lábaihoz a csacska hullám.
    A leány letérdelt a kinyúló rezgőpadra, s tenyerére támaszkodva lehajtá arcát a hullámhoz, és megcsókolta azt. - Az volt a szeretője. Megvallotta neki.
    Azután csendesen leereszkedett a vízbe, mint szoká; de az első percben, midőn elmerült, ijedten sikolta fel, s kezével a csónak szélébe kapaszkodott.
    - Lajos! Emelj ki! Én nem tudok úszni többé. - Félek.
    És ezzel vége volt a régi gyönyörnek.
    A leány szomorúan hagyta el kedvenc elemét, és sírt belé. Hogyne? Mikor a szeretője hűtlen lett hozzá? Hogyne, mikor megtudta, hogy a kedvesétől örökre el kell válni. Nem úszhatik többet.
    E naptól fogva nagyon hallgatag lett.
    „Megállj csak - gondolá magában a férfi, dúlva-fúlva dühében -, majd eljön a tél, akkor befagy a tó, akkor rád lesek a bozótban, ahol lakol: s akárki vagy, homunculus, triton vagy csoda-szörny: elejtelek!”
    *
    Aztán bekövetkeztek a zord napok; a hosszú esték, a locspocs idő, amikor nem volt mit tenni mást, mint honn maradni és társalogni Dantéval, Shakespeare-rel, Horáccal. Közben egy-egy tudományos folyóirat is érkezett Stuttgartból, a gróf könyvárusától. Legtöbb élvezetét találta a bölcsészeti és természettudományi iratokban. Időközben folyt a levelezés közte és a tudós lelkipásztor között. Folyóiratait leküldé neki a gróf, s az, mikor kiolvasta, visszaküldte.
    Egy alkalommal a lelkész is küldött a grófnak egy füzetet, amire büszke önérzettel volt felírva, hogy „szerző ajándéka”. E könyvecskét tudós Mercatoris uram írta latinul.
    E művecske egy hírhedetté vált természeti csoda leírását tartalmazta, amely (vagy helye¬sebben „aki”) máig is a Fertő tó nevezetességei közé tartozik: egy ember, aki a vízben él: egy halember. Egy elzüllött árvagyermek, aki a Hanság mocsárai közé tévedt, vadak között maga is vadállattá lett; vízlakó, víz alatt járó, mint a vidra; néma, befogott szájú, emberszót ki nem ejtő vízi vad, ki úsztában fogja el a halat, azzal él; az évtized, mit folyton a vízben lakva töltött, bőrét kéreggé változtatta, sűrű szőrrel benőve, mely őt a tél hidege ellen védi, az egész tünemény egy csodálatos bizonyítéka annak, hogy az ember hogy fejlődött vadállatból Isten képévé; ez két lépés visszafelé a vadállathoz, még a majmon is alul. (Ha Darwin ezt láthatta volna!)
    Mellékelve volt a leíráshoz mint címkép, a leírt csoda ábrája is, hű rézmetszetben. A csodaszörny ugyanis emberi kezek közé került. E birtok új tulajdonosnője, Landsknechtsschild Katalin bárónő értesülve róla, hogy egy ilyen vízi szörny több alkalommal a Fertő tóban fürdő leánykákat megijesztgette, rendeletet adott a halászoknak, hogy álljanak lesbe, és fogják el; ami egy mesterséges vizafogó segélyével azoknak sikerült is. A csodát partra húzták, s a kastélyba felvitték. Ott emberi öltözetet adtak rá; hajdút rendeltek mellé preceptornak, aki megtanítsa beszélni, emberi módon két lábon járni; annyira vitték, hogy már a kenyeret is megeszi (eleinte csak nyers halat evett, meg sáshajtást, tukorcát), már nem tépi le a ruháit, s ha megéhezik, ki tudja mondani ezt a szót: „hám-hám”. Már annyi szófogadásra is meg¬tanították, hogy a konyhában rá lehet bízni a pecsenyeforgatást. A bárónő mindent elkövet, hogy e nyomorult félállatot emberi eredetéhez újra visszavezesse. Meg van tiltva őt ütni-verni. A nádmézet nagyon szereti, s azt mindennap elveszi a bárónő kezéből, s olyankor az arcán valami vigyorgó fintorgás mozdul meg. Már kezdi elérni a majom rangfokozatát; de csak a bárónő láttára, más emberre még csak morog, mint a vidra. Érdekes tanulmány a physiologok számára, hogyan tudott átalakulni egy szárazföldi állat (= ember) vízlakó állattá, a nem számára rendelt elemhez idomítva egész életszervezetét, s míg az állati ügyesség, ösztön, izomerő szokatlan érvényre fejlődött benne, hogyan zsugorodott össze nála minden nemesebb tulajdon: ész, beszélőtehetség, mélyen alul az emberhez szokott állatoknál; - hisz a kutya már gondolkozik, s hangja különböző indulatokat fejez ki. E vízlakó ember még a kutyának is alatta áll. Hasonló elzüllött emberi vadat a múlt századból is jegyeztek fel a krónikák, akit a Fertőben fogtak el, s aztán a kapuvári várban neveltek: a kortársak leírása szerint iszonyú tömött, gömbölyű fejű, hosszú fülű, széles szájú alak volt, kéz- s lábujjai szokatlanul hosszúk, bőre halhéjhoz hasonló merev; csak sírása árulta el, hogy ember.
    E füzetke olvasásának kétféle hatása volt Lajosra. Az egyik az a kiengesztelő tudat, hogy Marie megrémítője nem volt valami ellenség által fölbérelt orgyilkos, valami gyakorlott búvár, hanem egy öntudatlan természeti rendkívüliség; a másik pedig az a szemrehányó önvád, hogy íme, akit ő lesből le akart lőni, azt a szomszédnője élve elfogatta, s emberi lénnyé idomíttatni törekszik. Mennyivel nemesebb szíve van ennek az asszonynak, mint őneki!
    Érdekelni kezdte őt a szomszédnője.
    A kapott füzetet átvitte Marie-hoz, s beszélgetni kezdett a leánnyal annak az éjszakának az élményeiről, amikor az elfutott az orvosért a faluba, hogy őhozzá elhívja.
    - Ugyebár, Marie, útközben a doktor kérdezősködött önnél afelől, hogy mi oka lehet az én betegségemnek?
    - Igen.
    - Ön aztán elmondta, hogy engemet nagyon feldühített valami kimagyarázhatlan eset, ami önt megrémítette.
    - Igaz. El kellett azt neki mondanom.
    - A doktor ezt bizonyosan elmesélte a kastély úrnőjének, s az utánajáratott az önt megfélemlítő rémnek, s elfogatta azt: nézze ön, itt van a képe. Ez a könyv arról van írva.
    A leány mohón kapott utána, s amint a könyvet felnyitá, s a rézmetszvényt meglátta, még akkor is összeborzadt.
    - Természetrajzi rendkívüliség az egész, Marie. Kár volt érte úgy felindulnunk. Ugyebár, a jövő nyáron nem fog ön többé félni a tó vizétől?
    A leány hosszasan nézett a férfi szeme közé. Valamiről gondolkodott.
    Az a gyanúja támadt, hogy hátha azt az egész füzetkét, a hozzávaló képpel együtt, maga Lajos készíttette, csak azért, hogy az ő félelmét elűzze általa, s örömét visszaadja.
    - Át fog ön egyszer vinni a bárónőhöz? - kérdezé a leány.
    - Minek? - kiálta fel a férfi, helyéről haragosan felszökve.
    - Azért, hogy meglássam magam is e rendkívüli alakot.
    - Nem! - szólt indulatosan a férfi, s azzal felkapva az átadott füzetkét, otthagyta a leányt, s a brochure-t rögtön visszaküldte a lelkésznek.
    „Nem!”
    De hát miért „nem”?
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633647479
Webáruház készítés