Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jókai Mór: Felfordult világ_MOBI

Jókai Mór: Felfordult világ_MOBI
390 Ft390
  • Részlet a könyvből:

    Jött azonban a tavasz; amint a hóvíz lefutott, a burjánosi láp olyan képet kezdett ezúttal mutatni, hogy ha azt jólelkű keresztyén ember meglátta, rögtön előfogta a csuklás ijedtében. Egy nagy vörösbarna tér látszott messze elterülve, melyen semmi fű és nádszál nem zöldült, az egész éven át folydogáló víz apródonkint mind megszökött a zsombékos bürü alól, s most az ölnyi magasságban az iszapos föld felett kiszáradva függött, egyik zsombék oldalából a másikba fonódva; az egész ezer holdnyi tér sivatag takaróval behúzva, összegubancolt nád- és fűgyökér, száradt hínár és aszu-páfrán embert elnyelő magasban, melynek kietlen rejtekében most már igazán tenyészhetett vadkutya és hétfejű sárkány, amennyi csak akart.
    A környék földesurasága most már igazán felförmedt Gyula ellen. Gyula farkastenyésztő-intézetet alapít, Gyula sárkánykígyókat fogad fel kosztba; hét mérföldnyi kerületben a burjányoshoz nem lehet sem ökröt, sem lovat a mezőre kihajtani, mert azt mind elkapják a burjányosi szakállas farkasok; a tömérdek rókától pedig, ami ott elszaporodik, baromfit nem tarthatni három vármegyében: isten csudája lesz, ha a griffmadár is meg nem terem benne.
    A lárma olyan nagy volt, hogy az öreg Fehér maga is ijedten futott fiához, s nagyon megcsóválta a fejét, mikor e rútul elváltozott mocsár képét meglátta; amíg odáig ért, az úton legalább ötven tekenősbékát látott keresztülmászni, amint egyik zsombék alól a másik alá bújtak.
    – Édes fiam, mi lesz ebből mármost? Ez egészen el van rontva. Eddig csak legalább volt valami; mocsár volt, lehetett benne nádat vágni meg vadászni, de most már egészen az ördög bozótja lett, aminek tájékára sem lehet menni. Nem hiszem, hogy szalamandra is ne lenne itt az alatt a sötét nádlabirintus alatt.
    – Bizony az meglehet, hogy van – szólt Gyula nevetve –, hanem hiszen majd itt lesz Szentgyörgy napja, akkorra fel van minden mozogható állatnak mondva a szállás.
    – De ki az ördög hajtja ki őket innen?
    – Hát rájuk gyújtjuk a ház tetejét, s aki odább nem hurcolkodik, bennég.
    Az öreg Fehér félrecsavarta rá a fejét, s azt mondta, hogy ő erre nem gondolt.
    Gyula ekkor elébb védárkokat húzatott a malomtól néhány száz lépésnyire, szinte a négyszögű sziget körül, ezeket meg kellett óvni a tűztől; akkor körös-körül egyszerre meggyújtotta a zsombékokat.
    Hetekig, havakig tartott a mocsár égése; éjszakánkint gyönyörű látvány volt az, amint a zsombék alatt harapózó láng rózsaszínű fénnyel borítá messze a földet, a recsegő nádas fényes lángtenger volt, melyben a nedvesebb bürük, mint barnavörös szigetek, látszottak libegve úszni, közepeikből, mint tündéri élőfák, lombos füstoszlopok emelkedvén magasra hulló tűzgyümölccsel; majd mire lassankint izzóvá melegült a lég az égő mocsár felett, dühös forgószelek ölelkeztek össze a zsarátnak színén, égő tűztölcséreket képezve, mik sebesen nyargalva táncoltak alá s fel a pokoli táncszérűn, némelyik olyan volt, mint egy szárnyas orsó, melynek hegye a tüzes talapzatot éri, másik mint egy hegyével lefelé állított piramid, melynek széles talapja a fekete felhők között vész el; minden éjszaka lehetett látni e tündéri táncosokat, amint a mocsár egyik szélitől a másikig lejtettek, s ott eltűntek a pusztában, amint a kopár földhöz értek.
    Ilyenkor éjszaka, mikor legjobban táncoltak a tűzoszlopok a lángoló zsarátnak felett, Gyula felkölté cselédjeit, s körüljárta velük az egész izzó tért. Itt-amott fekete vonalak látszottak meg azon, mik mélyen benyúltak a lángpiros mezőbe; azok nyirkos bürük szövedékeit árulák el, miknek nedves gyökérhalmaza ellenáll a lángnak, s míg körüle és alatta minden hamuvá ég; dacol a lángokkal.
    A merész ifjú e sötét vonalakat keresé fel munkásai élén; behatolt rajtuk a tűtenger közepébe, ott járt az ingadozó hídon, melynek nyílásain át beláthatta a lábai alatt ölnyi mélységben izzó tőzegparázst, s segített szétverni a nedves bürüt, mely a tűz kitörését gátlá. Apja jajveszékelve látta őt e halálos munkában, de nem bírta visszatartani; az ifjú tréfának találta mindezt. Óvatosság mellett az egész lángtenger felszínét keresztül-kasul lehet járni, mert az csak hónapok múlva fog beroskadni, s éppen azért rajta kell lenni, hogy mindenütt egyenlően hamuvá legyen, s szenesülve ne maradjon, mert az nem használ úgy a földnek.
    Mentül tovább terjedt a tűz, annál hangosabb kezdett lenni az a gonosz hangverseny, mely a négyszögű szigeten támadt. Eleinte csak egyes farkasordítás vagy vonító vidrahang szólt bele a lángrecsegésbe, amint fészkéről felriadt vad a tűz elől a magasabb szigetre menekült. Amint azonban a körös-körül terjedő láng napról napra szűkebbre szorítá a tért, mely a közbeszorult fenevadak menhelyéül szolgált, amint a rókák, farkasok, vidrák és hiúzok falkái hasztalan nyargalták köröskörül azt a füstölgő partot, mely mindig összébb szorult, elkezdett valami pokolbeli zsivaj és ordítás hallatszani a sziget tájáról, melynek hallatára az öreg Fehér sóhajtva szólalt fel:
    – Milyen kár, hogy ennyi szép vad puskalövés nélkül vesz el.
    – Csak várjuk el őket! – vigasztalá őket Gyula – egy hét múlva majd helyünkbe jönnek.
    Az öregúr nem érté ezt a jövendölést; pedig Gyula váltig biztatta rá, hogy csak állíttassa cselédeit lesbe a malom gátja mellé, majd lesz itt nemsokára valami.
    Az természetes volt. Amint a megszorult fenevadak látták, hogy a tűz egyre szűkebb körbe szorítja őket, nem találták biztosnak a szigeten maradni, hanem elébb egyesével, azután falkánkint menekültek a vízárkon keresztül, mely egyedüli szabad út volt a lángtenger közől; az pedig egyenesen a malom ablakai alá vitte őket, ahonnan biztos lövésű vadászkéz minden irgalom nélkül elejtheté.
    Az öreg Fehérre nézve ekkor kezdődtek csak a gyönyör napjai: egy-egy nap több farkast és vidrát lőtt le lábáról, mint hajdan egy egész hajtóvadászat alatt, s öröme kimondhatlan volt, amikor egy kósza hiúz is akadt puskája hegyére. Utoljára már nem maradt semmi vad a szigeten, minden zaj elhangzott: csak a tekenősbékák süvöltése hallatszott még néha éjszakánkint, azok ott is vesztek – és nem nagy kár értük.
    Az elhamvadás műtéte egész nyárközépig tartott, akkorra a régi mocsár helyén egy szürke-barna tér maradt, melynek közepében egy zöld fákkal benőtt sziget látszott, s melyet egy kis patak szelt keresztül, ugyanaz, melyből hajdan a mocsár támadt, s mely most bő forrásvízzel látta el környékét.

  • Cikkszám
    9789633640562
Webáruház készítés