Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jókai Mór: Felfordult világ_EPUB

Jókai Mór: Felfordult világ_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Neve biz ennek nemigen arisztokratikus hangzású: Fehér Gyula; apja alispán volt, és nagy szerepet vitt a politikai mozgalmakban; meglehetős vagyona is volt, amivel elég pazarul bánt. Ennek az alispánnak egyetlen fia, Gyula, arra a nagyon felötlő és bizarr eszmére vetemedett, hogy ő elhagyja azt a pályát, melyen apja és ősei haladtak; nem akar sem szolgabíró, sem alispán lenni, hanem tanul valami olyan dolgot, mi után megélhet.
    Rettenetes gondolat még így írva olvasni is!
    Hogy egy magyar nemes fia, kit apja már a bölcsőben státusférfinak szánt, kinek méltó dicsvágya az lehetne, hogy szónoklatait a politikai hírlapok per extensum közöljék, halljukokkal félbeszakítva, kinek hivatása a tusakodó pártok valamelyikének élén ragyogni: lemondjon e dicsvágyról, s lásson valami után, amiből kenyeret kereshet.
    Az öreg Fehér föl is lépett fiának ez excentrikus ötlete ellen politikai tekintélyének és apai hatalmának egész súlyával, hanem a fiatal Gyula, ki még akkor legfeljebb tizenöt éves volt, olyan okos dolgokat beszélt neki és olyan nyugalommal, hogy az öregúr úgy érezte magát, mintha az volna az apa, és ő volna a fiú, aki most jó tanácsokat szed be akarata ellen.
    Olyanformákat mondhatott Gyula az apjának, hogy: „Lássa, édesapám, a hír és dicsőség a mi családunk nevének ugyan használt, de vagyonának megártott. Jószágaink adósságokkal vannak terhelve, nagy részük pör alatt. A legelső tisztújítás, melyen az ellenpártnak sikerül a mienket leszorítani, tönkrejuttat bennünket minden tekintetben. Apám példája megtanított rá, hogy vesztheti el az ember vagyonát ezen a pályán, mások példája viszont megtanított arra, hogy ugyanezen a pályán hogy szerzett magának más ember nagy vagyont; s nekem ezt az utóbbit követni még kevesebb kedvem van, mint az előbbit. A szegény embertől ezen a téren mindenki fél és méltán, mert nagyon sűsű az eset, amikben azok, kiknek nem maradt egyebük a jó hírnevüknél, azt adták el; míg más pályán a szegény embernek, ki a munkához ért és kedvvel lát, nagy kelete van. Én tudom jól, hogy elébb-utóbb szegény ember leszek, azért engedje apám, hogy készülhessek rá.”
    Az öreg Fehér ettől fogva nem mert többet a fiának ellenmondani, engedte őt a politechnikumba menni tanulni gépkomponálást, kőtörést, földkóstolást, levegőcsinálást s más afféle abszurdus dolgot, amikre itt senkinek sem volt szüksége.
    Csak azt nem értette, hogy mint akar a fiú mindezekből majd megélni, hacsak valami gőzhajóhoz be nem szegődik majd masinisztának, vagy talán valami külföldi cukorrépagyárnak lesz ügyvezetője. Isten neki, ha kedve van hozzá, tegye; mert biz idehaza az ősi gazdaság sokkal jobban meg van már zilálva, mint hogy azt valami emberi hatalom még rendezni képes legyen.
    Amit Gyula megjövendölt, csakugyan be is következett. Még Bécsben volt, és tanulmányai utolsó évi folyamát hallgatta, midőn apjától egy levelet kapott, melyben az egész őszintén elmondja előtte, hogy a sokáig fércelgetett vagyoni állapoton most már szakadásra került a dolog. Több hitelező felmondta kölcsöneit, s az égető váltók határidő-hosszabbításait nem futja ki tovább a folyó jövedelem. Nincs más hátra, mint választani két nagy baj között; Gyula határozza el, melyiket találja a kettő közől kisebbnek: vagy meg kell válni jószágaik legnagyobb részétől, talán az egésztől is, vagy pedig elfogadni egy nemigen discretus ajánlatot, melyet egy nagy tekintélyű férfiú tett az alispánnak, azon esetre, ha ez az eddig sokképpen károsított ellenpárt részére tér át. – Az öreg tiszta lélekkel mondhatja, hogy készebb volna magát főbe lőni, mint hasonló
    ajánlatokat meghallgatni, ha fia nem volna, akinek sorsa előtte áll. Tehát Gyula határozzon. Ha ő azt mondja, hogy nem retten meg a tönkrejutástól, az alispán rögtön be fogja jelenteni a kridát; azonban meglehet az is, hogy Gyula, mint afféle újabb korbeli reális ember, aki gőzerővel dolgozik, s pontosan ki tudja számítani, hány procent salétrom van egy mázsa guanóban, nem sokat ad az ilyen régimódi ideális fogalmakra; s minthogy neki úgysem lesz szüksége a politikai renoméra, plauzibilisnek találja tán azt a kilátást, hogy édesapja egy megfordított köpönyeg árán biztosítsa jószágait, amiket bizony különben örök időkre elver a jég.
    Hét nap múlva e levél vétele után otthon volt Gyula. Éjjel-nappal utazott rémülten, hogy apjának megvihesse a választ. „A koldusbot, a nyomorúság! Apám, amit választanod kell; de elveidből egyet se tagadj meg értem! Én már tanultam valamit, dolgozni is tudok, majd csak megélünk valahogy.”
    Az öregúr sírva borult fia nyakába; hiszen így óhajtotta ő ezt maga is; csakhogy nem merte azt remélni: azt gondolá, hogy egy olyan embernek, aki fűrészmalmokat csinál, meg ásványokat kalapál, nem is lehetnek meggyőződései; mert azokhoz csak a jus publicum tanulmánya által jut az ember.
    Gyula rögtön kezébe is vette a szétzilált házi állapot rendbe szedését, s az első héten annyira ment, hogy képes volt egy rendszeres mérleget készíteni az aktívák és passzívák mibenléte felől. Az öregúr csak elbámult, mikor azt meglátta; sohasem volt őneki olyasmiről fogalma, ő bizony sohasem rontotta vele magát; minek adjon az ember önmagának számot arról, hogy mije van és mivel tartozik?
    Gyula összevetéséből kitűnt, hogy a kiterjedt gazdaságot tovább fenntartani lehetetlen, mert amíg az pontos számítás szerint 4 és 1/2 procentet hoz be, a rajta fekvő terhek pedig 6 kamatot visznek el, így világos, hogy a gazdálkodás évről évre nagyobb kárral folytattatik, ezeket tehát minél elébb el kell adni, s áraikból a tartozásokat kielégíteni. Ezt pedig inkább kéz alatt kell tenni, mint bevárnia konkurzust, bárha ez kedvezőbb kimenetelt ígérne is, mert az embernek semmi sem olyan drága, mint a jó hitele, s a bukott név nem kevesebb gyalázat, mint a renegát. Így utoljára még megmarad két kis jószágocska az egész hajótörésből; egyik Mármarosban, a vaczkói rész, a másik pedig nem messze oda, Beregben a Tisza mellett: Burjános; ott ésszel és szorgalommal újra lehet kezdeni a gazdálkodást.
    Az öreg Fehér bámulva hallgatá fia terveit; ő maga ki sem tudott látni azokból a zavarokból, amiket ez szépen számokra szedve két oldalra hárított, s egészen meg volt lepetve azáltal, hogy Gyula még a burjánosi és vaczkói jószágrészeket megmenthetőknek tartja.
    – Csakhogy, édes fiam, azok vajmi keveset ígérő földek, amiktől még soha haszonbért sem kaptam, sem pedig kölcsönt nem adott rájuk senki, mert az egyik csupa erdő és kősziklás hegy, a másik pedig tiszta puszta mocsár, amiben vadkutya terem és semmi más; azokból nem tudom, hogy élsz meg.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633640579
Webáruház készítés