Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jókai Mór: Egy ember aki mindent tud_EPUB

Jókai Mór: Egy ember aki mindent tud_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Hát Bojtorján úr hová "siet" ilyenkor?
    Ahová a gróf akarja! De mégis legelébb a "Bécsi Haza" szerkesztőségébe volna menetele, ha elvinné odáig a gróf bérkocsin. Szívesen. Mikor aztán már megmondták a bérkocsisnak, hogy hova hajtson, s el is indultak, akkor jutott eszébe Ottó grófnak, hogy a sétapálcáját ott felejtette az előszobában; nem engedte meg Bojtorjánnak, hogy az menjen érte, mert nem ismer rá a sok között, s még valami erdélyi vasúti konzorcium vezetőjének a pálcáját hozza el az övé helyett. A bérkocsisnak azt mondta, hogy csak hajtson a Bécsi Hazába; ő maga visszagyalogolt a kancellár lakáig, megtalálta az irodában a pálcáját, s egyúttal megkérdezte az irodafőnöktül, hogy tulajdonképpen micsoda itt ez a Bojtorján úr? Amire azt a választ kapta, hogy az egy, "mennykő gyerek!"
    Innen azután másik bérkocsival hajtatott a másik excellenciás úrhoz, az irányadó miniszterhez.
    Itt már népesebb társaságot talált a várakozási teremben. Minden pamlag tele volt ülve, s eszerint Ottó grófnak fényes alkalma nyílt, mint legutóbb érkezettnek, végigtanulmányozni a szász, román és rutén reichsrathok, a nyugalmazott főtisztek és címzetes püspökök, a titkosrendőrök és hírlapi reporterek, a börzealkuszok és vállalkozók különféle fizionómiáit, s azok között azt a sztereotíppá vált hölgyalakot, a színehagyott selyemruhában, a megkeselyedett hamis fürtökkel, a nagy hímzett táskával karján, ki szüntelen konspirációkat fedezett fel, s járt rémmesés feladásaival a kormányférfiak nyakára. Várhatott, míg ennek mind vége lesz.
    De, mint mondók, a szerencse járt mindenütt vele.
    Nyomban utána - Bojtorján barátunk toppan a várakozóterembe. Sorsát senki ki nem kerülheti.
    – Tudtam jól, hogy ide fog jönni a gróf! - szólt, egyenesen Ottó grófba kötve bele -, bár ezt el akarta titkolni előttem. Ön nagy diplomata!
    Bojtorján oly sonorus fennhangon beszélt e szanktuáriumban, mint aki egészen itthon van. Ismerte a jelenlevő urakat mind. Beszélt a papokhoz diákul, a rutén képviselőknek megveregette a vállait, s kiszedegette a halinájukból a bennragadt bogáncsmaradványokat, miket pedig azok hű ragaszkodások jeléül hoztak el hazulról magukkal; katonásan szalutálta a főtiszteket, s megkínálta tubákkal a látogatók neveiben duskálkodó regisztrátort. Azután bizalmasan néhány szót súgott a titkár fülébe, feltűnő titkolódzással integetve a szemeivel Ottó gróf felé, amiből azt lehetett kivenni, hogy Ottó gróf praeferentissime van az elfogadásra beajánlva.
    Hanem azért még nagyon sokáig kellett várakozni.
    – Ki van odabenn őexcellenciájánál?
    Ezt a kérdést nem élőszóval intézte Bojtorján barátunk a regisztrátorhoz; hanem ügyes arcfintorulattal, szemöldökével az ajtó felé sandítva, s ugyanakkor fél szájszegletét félrehúzva.
    Erre a regisztrátor megfelelt, szintén pantomimikai beszéddel, bal szemét behunyva, s tollszárával az orrát vakarva.
    Mire Bojtorján mind a két szemöldökét magasra felhúzta, s nyelve hegyét kidugta a két ajka közé; mire aztán a regisztrátor hüvelykujját tubákba mártottan kegyetlen arckifejezéssel dörzsölé az orrához. E jelbeszéd nagyjelentőségű volt! Csak ők ketten értették azt.
    – De hát mi ez a Bojtorján itten? - kérdezé magában Ottó gróf.
    – Ein verflixter Kerl dieser Pujdor Jáni - dörmögé fogai közt a regisztrátor.
    – "Átkozott fickó", - "mennykő gyerek", - "verflixter Kerl". - Szép hivatal lehet az!
    Végre hosszas várakozás után nyílt a miniszter szobájába vezető ajtó, s kilépett rajta - egy delnő.
    Csupa selyem és csipke; elegáns toalett, zafirékszerek, gyémántba foglalva, nyakán, karjain, füleiben. Büszke szépség, hódító tekintet, márványarc, rózsalehelettel, lángoló fekete szemek, korallpiros ajkak.
    A várakozók tömege siet utat nyitni suhogó volantjai előtt: ő le sem néz rájok; kevély fejtartással lejt végig közöttük.
    Bojtorján ennél is otthon van. Eléje sasíroz, s megcsókolja a kezét, és bárónőnek nevezi az illetőt. Az kegyeskedik őt meglátni, és leereszkedőleg mosolyog. E mosolygás alatt egy villáma sötét szemeinek éri Ottó grófot is, ki e szemsugár által egészen galvanizálva érzi magát. A delnő eltűnik.
    Ottó grófnak nem maradt ideje Bojtorján barátját kikérdezni e hódító tünemény ki- és miléte felől, mindössze annyit súgott az neki, hogy ez "Sardanapal" bárónő: azaz hogy nem annak a híres asszíriai királynak a felesége, akiről balettet táncolnak, hanem, Sardana Pál olasz bárónak, aki szinte "megégett", mint ama másik Sardanapal, csakhogy nem "verbrannt" hanem "abgebrannt", és aztán "durchgebrannt".
    Többet nem mondhatott el felőle, mert a titkár odalépett Ottó grófhoz, s jelenté neki, hogy őexcellenciája őt kívánja elfogadni.
    Tehát praeferentissime!
    Ottó gróf mögött betévült az ajtó.
    S hogy aztán odabenn őexcellenciájával miről beszéltek, azt nem mondhatom el. Először azért nem, mert nem vagyok én Bojtorján, hogy a kulcslyukon hallgatózzam; másodszor, és ha tudnám is, az már politika, s kívül esik a regény keretén.
    Elég az hozzá, hogy az e napi bécsi esti lapokban a személyi hírek között ez volt olvasható:
    "Megérkezett s rögtön fogadtatott az irányadó kormányférfiak által Rengeteghy Ottó gróf, a Magyarországon létező s nagy jövővel bíró ifjú-konzervatív párt vezetője."
    "Ifjú - konzervatív!"
    Mert ha lehet a világon "ifjú olasz, ifjú török, ifjú cseh, ifjú szász", - "ifjú magyar" ugyan nem lehet, mert mi mindnyájan ifjak vagyunk és örökké; itt csak egy variáns van a speciesben, s ez az ifjú - konzervatív.
    Ki akarná beérni ezentúl az "ó-konzervatív" név dicsőségével?
    Ki szaporítaná már az egykor, az ötvenes években oly országos buzgalommal szájrul szájra adott mondákat?
    Egy gróf Károlyiról, ki Haynau algebrai ismereteire bízta, mit fizessen az neki egyévi házbérül palotájáért, midőn ő a gróffal ugyanakkor "egy hónapos szobáért kétszázezer forintot fizettetett?"
    Vagy egy Ürményiről, ki a leghatalmasabb osztrák minisztert az udvari bálban úgy szólítá meg, hogy "nun, wie geht's, lieber Doctor?
    Vagy egy gróf Andrássyról, ki az osztrák pénzügyminiszternek megmagyarázta, hogy miért adhatja az a kesztyűs olcsóbban a portékáját, aki a kész kesztyűt lopja, mint aki csak a bőrt lopja hozzá?
    Vagy egy másik gróf Andrássyról, aki olyan szépen eloszlatta Bach miniszter aggodalmait a magyarországi ideiglenes hivatalnoki testület fölött, azzal a metaforával, hogy hová lesznek a békák, ha a mocsárt lecsapolják?
    Vagy arról a gróf Zichyről, aki egy államhivatalt vállalt rokonának azt tanácsolta, hogy változtassa a nevét Zichermannra?
    Vagy arról a másik gróf Zichyről, aki egy hazafias hírlapi cikkért becsukatta magát a börtönbe?
    Vagy arról a harmadik gróf, Zichyről, aki egy kémkedéseiről hírhedt mágnást brevi manu epurált a felsőházból?
    Vagy arról a negyedik gróf Zichyről, aki egy magyar forradalmi író üldöztetésének elengedéseért sikeresen remonstrált?
    Vagy arról a gróf Nákóról, aki szép nejével együtt jótékony hazai célokra hangversenyeket adni Magyarországra lejárt?
    Vagy arról a gróf Karácsonyiról, arról a gróf Telekiről, kik a magyar színirodalom emelésére alapítványokat tettek?
    Vagy arról a báró Vayrul, arrul a Zsedényirül, kik a protestáns gyűléseken a kultuszminiszter ellen szarvakat adtak a publikumnak?
    Vagy arrul a Bartakovics érsekrül, ki azzal indokolta a félelmetes Bezirksvorstand fiának a szemináriumba fölvételét, hogy az "ilyen fajnak magva szakadjon".
    Vagy arrul a Simoncsics konziliáriusrul, ki mint a magyar nemzeti színház igazgatója, mikor Haynau elé hívatott, arra a kérdésre, hogy hetenkint hány nap lehet az osztrák színtársulatnak a nemzeti színpadot általengedni, jó tősgyökeres milimári németséggel ekként felelt: "musz i reden, dann sag i: amol; kann i ober reden, dann sag i: kamol". (Ha muszáj szólnom, aszondom: egyszer; ha szabad szólnom, aszondom: egyszer se.)"
    Ezek az ó-konzervatívek fegyverei. Ócska fegyverek már: a lomtárba velük! A passzív ellenállás korszaka lejárt, a tettpárt napja virradt fel. - Ez az "ifjú-konzervatívek" pártja.
    Na, a fej megvan, a párt hamar megnő hozzá. Olyan az, mint a galandócféreg.
    Még aznap megkapta Ottó gróf a meghívást Sardana bárónő holnaputáni estélyére és az azontúliakra. Maga Bojtorján hozta el a bilétet.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155301575
Webáruház készítés