Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jókai Mór: A mi lengyelünk_EPUB

Jókai Mór: A mi lengyelünk_EPUB
540 Ft540
  • Részlet az eKönyvből:

    Félbeszakította ez alapos gazdasági tárgyalást Tihamér közbejötte. Minden kocogtatás nélkül rontott be a kancelláriába.
    – Jó, hogy jössz – fogadá őt Negrotin. – „Res tua agitur.” A gazdasági tervezettel foglalkozunk.
    – Jaj, hagyjatok most nekem békét, minden gazdasági üggyel. Nagyobb baj van annál. A feleségem térdén egy veszedelmes gubó támadt, melytől egész éjjel nem tudott alunni. Fáj és viszket. Nem bírja kiállni. Meg akarja magát ölni. Én is egészen ideges vagyok már miatta.
    – De hiszen itt van Rubiánka úr. Ő kitanult borbély.
    – Már volt a feleségemnél, megnézte. Azt mondta, hogy nem ismeri a bajt. Ez valami újfajta pestis. Az ő praxisában nem fordult elő. Azt tanácsolta, hogy hozassuk le Bécsből Hebrát, a bőrbajokban speciális professzort: arra bízzuk az operációt. Ez bele fog kerülni kétezer forintba. A pénz hagyján, de kétnapi haladék jár vele, s a feleségem ezt ki nem állja, inkább patkánymérget vesz be.
    – De hát mit csináljunk? – kérdé Negrotin.
    – Tehozzád fordulok. Te általános kuruzsló vagy. Egész házipatikát hordasz magaddal: hátha tudsz segíteni. Jere a feleségemhez.
    Különös kívánság egy fiatal férj részéről.
    Negrotin felismerte a feladata fontosságát; zsebébe dugta a tárcát, mely sebészeti eszközeit rejté, volt ott lancéta, görbe olló, csíptető, fecskendő, szondírozó, tépés, gyapot: minden jó. Egy jószágigazgatónak ezt magával kell hordania.
    Engedte magát átvezettetni az asszonyság szobájába.
    Natália pongyolában volt, s egy karszéken ült. Mellette volt Lyubissza asszonyság és a Katka.
    – No, hát nézd meg a bajt – mondá Tihamér, odavezetve Negrotint Natáliához.
    A fiatal hölgy felijedt, tiltakozott.
    – Nem! Nem! Őneki nem mutatom meg!
    – Hiszen Rubiánkának már megmutattad.
    – Az más. – De ez is más. Nem lehet.
    A szeméremérzet erősebb volt nála a fájdalomnál.
    Negrotin elővette a belső zsebéből a sebészi eszközök tárcáját, s tüntetőleg felnyitotta. Ő most operateur. Neutrális ember.
    A nő arcán meglátszott a kín, amit szenved.
    Negrotin, mint valami igazi doktor, a pulzusát kérte a szenvedőnek.
    – Az érverés rendes. Láz nincsen. A fájdalom mégis beható.
    – Mint a pokol. Nem bírom kiállani.
    – Ej, minek ez az ostoba prüdéria? – szólt közbe Tihamér. – Ezt meg kell nézni!
    Azzal egy indiszkrét kézmarkolással felrántotta Natália öltönyét, a térdéig megmutatva a fájdalom székhelyét.
    Natália eltakarta az arcát a két karjával.
    Negrotin előtt fölséges látvány tárult fel. Egy rózsaszín térd, egy klasszikus szépségű lábszár, mely a Knidoszi Vénuszra emlékeztet: csupa márvány és alabástrom. S e gömbölyű térd felett egy öreg mogyoró nagyságú gubó, szennyesfakó színnel, mely a fájdalmat okozza.
    Negrotin elmosolyodott.
    – Ez nem gubó. Hiszen hat lába van. Ez egy élő állat: egy kullancs. Kegyed a kastélyban szedte ezt fel; a birkabőrök tele vannak ezzel a féreggel. Ez belefúrta magát a bőrébe, s folyton szívja a nedvet, amitől a bendője feldagadt, s gubó nagyságra nőtt. Ezt pedig kihúzni nem szabad, mert akkor a feje beszakad a sebbe, s akkor igazán kínos tályogot fog előidézni; hanem majd elpusztítjuk innen pár perc alatt.
    Azzal az oldalzsebéből egy spirituszos üvegcsét vett elő, abba gyapotot mártott, s azt rátapasztotta a felduzzadt rovarra.
    A spiritusz megöl minden hatlábú állatot.
    Aztán elővette az óráját, s nézte rajta a perceket.
    Talán nem is mindig az óráját nézte.
    Öt perc múlva levette a spirituszos gyapotot a térdről. A gyilkos szörnyeteg ott hevert élettelenül, kihúzta a fejét a sebből, nem maradt ott egyéb egy kis piros vonalnál, körülvéve rózsaszínű daganattól.
    – Ugye, megszűnt a fájdalom? – kérdé Natáliától.
    – Mintha lefújták volna.
    – Most még csak egy vizes köteléket csavarunk a térd körül, hogy a daganat elmúljon.
    Ez is az ő operateuri feladata volt. Az orvos neutrális ember. De vajon Negrotin orvos-e?
    Aztán lebocsáthatták a függönyt.
    Bizonyára holtáig nem fogja elfelejteni azt a rózsaszínű gömbölyű térdet. (Et quae latent, meliora putat.)
    Mikor eltávozott, átvéve Natália hálás kézszorítását, Lyubissza asszonyság az ajtóig kísérte; ott futólag ezt súgta neki:
    – Ön nemcsak bonorum director, hanem bonarum director is.
    Tihamér szaladt a vadásztrófeummal a tiszttartóhoz és Rubiánkához eldicsekedni. Nem kell már kétezer forint Hebrának!
    Lyubissza pedig odahajolt Natáliához, diadalmas mosolygással, s súgott neki valamit, ami folytatása volt egy előrebocsátott témának:
    – Ez az igazi. Most már komplét a társaság.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633647387
Webáruház készítés