Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony_EPUB

Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony_EPUB
540 Ft540

A regény cselekménye a Rákóczi-szabadságharc utolsó hónapjaiban, majd a szatmári békekötést követő időszakban játszódik. Főhőse, Karponayné Ghéczy Julianna jellegzetesen romantikus Jókai-nőalak. Démoni szenvedély munkál benne; kisfiát akarja nagyúrrá, arisztokratává tenni. Ezért adja Lőcse városát egy titkos rejtekút elárulásával labancok kezére, ezért lesz hűtlen férjéhez, a fejedelmet még a szatmári béke után is szolgáló kuruckapitányhoz. A császári udvar, s különösen az odasereglő áruló magyar főurak azonban szatmári békekötés után nem hajlandók fiának megadni az ígért birtokot és címet, érdemeiről már nem vesznek tudomást.

Korponayné ekkor az ismét szervezkedni kezdő, Rákóczihoz hű nemesek táborába áll, ott azonban bizalmatlanul fogadják - férje sohasem bocsát meg neki. A véletlenek sokszoros összejátszása folytán a császáriak is megneszelnek valamit az asszony pálfordulásából; letartóztatják, de Korponayné a halálos ítélettől való megmenekülése árán se szolgáltatja ki az összeesküvők nevét, így végül hőssé magasztosulva fejezi be életét. A romantikus történetszemlélet ellenére is eleven képet kapunk a polgárváros lakóinak életéről, legjellegzetesebb típusairól, mint amilyen például Alauda báró, s ugyancsak remek a szatmári béke után a koncon veszekedő magyar mágnásokkal teli Bécs rajza is. (Legeza Ilona)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Mikor a két vezér, a zászlónyelet közös tudománnyal odakötözvén az ablakrácshoz, e munka után visszafordult, már nem találta a fehér asszonyt a szobában; - a rejteknyílás táblázata ismét a helyére volt tolva.
    Hanem az asztalra dobva hevert egy nyitott levél, amelyben csak néhány sor volt írva, olyan titkosírással, aminek csak Andrássy bírta a kulcsát. Juliánna levele volt az, amit most tehetett oda. Andrássynak se kedve, se ideje nem volt ennek a cryptograhiáját kihüvelyezgetni szemenkint, összehajtotta a levelet, s a keblébe dugta.
    S aztán fanyar képpel mondá Trautsohnnak:
    - Kegyelmed most többet tudott meg, mint amennyire szüksége van.
    - Lovagi parolámat adom rá - felelt Blumevitz -, hogy el fogom felejteni, amit megtudnom nem volt szükséges állami tekintetekből, mihelyt a házból kilépek. Hanem már most viszonzásul én is kérek valamit. Kegyelmed se tudjon arról semmit, hogy itt a háta mögött van egy rejtekajtó, amelyen keresztül a kinnlevő világgal érintkezésbe jöhet. Én sem tudok róla, kegyelmed se tudjon róla.
    - Jól van.
    - És akkor aztán, egyenlők levén mindkettőnkre nézve a kényszerítő körülmények, kezdjünk az alkudozásokhoz, úgy, mint két hadvezér, akinek a hadserege szemközt áll csatavonalban.
    Andrássy inte a vendégének, hogy üljön le, s azzal helyet foglaltak a patkó alakú kereveten, az asztal mellett, egymással szemben; a kardját mind a kettő a szegletbe támasztva. Kalamárist és papirost húztak maguk közé.
    - Nekem nem kell sok irkafirka - vágott elé Andrássy.
    - A feltételeimet ismerik már kegyelmetek; Czelder Orbán megmutatta.
    - Ismerjük igenis. De kegyelmed át fogja azt látni, hogy ezek a feltételek nem olyanok, aminőket egy békére hajlandó vezér szokott ajánlani a másiknak; hanem olyan természetűek, aminőket nyers visszautasítás helyett, lovagias udvariasságból számlál elő hosszú sorban egy olyan hadvezető, aki a végtelenig akarja vinni az ellenségeskedést.
    - Azt nem mondtam, hogy így akarom, de ha kényszerítenek rá, megteszem.
    - Arra, hogy fenyegetését beváltsa kegyelmed, nem kényszeríti senki; arra, hogy megmásítsa, igen sokan. Nem azt akarom kétségbe vonni, hogy ma és ehelyett még csinálhat kegyelmed egy vérfürdőt, melyben mi betolakodott császáriak mind itt veszünk. Ismerve a kurucok vitézségét, s a lőcsei polgárok kemény természetét, semmit sem tartok lehetetlennek. Czelder Orbán, Korponay, Fabriczius még ott künn vannak, s ha ahelyett a fehér kendő helyett, azt a másik piros nyakbavetőt találja kitűzni kegyelmed a kopja hegyére, itt nagy szicíliai vecsernye következhetik. De hát mi lesz eztán? Ki nyer vele? Kegyelmetek a nyár óta be vannak zárva Lőcse város falai köré, nem tudják, mi történik a külvilágban?
    - Mindenkor tudtunk értesülést szerezni.
    - Hamis forrásokból. Az egész nemzeti háború végét járja. Magyarország kilenctized része már meghódolt a koronás királynak, s a többi, látva azt, hogy a meghódoltak kegyelemmel lettek fogadva, erősen rágja a szíjat. Kassa alkudozik, s Károlyi Sándornak egyik követe a másikat éri a nádornál, a békeföltételek fölött alkudozva. Rákóczi Ferenc fejedelem maga már kiment Lengyelországba, s ami reménye maradt a háború folytatására, azt most már csak az orosz cárban bírja. Hát inkább akarnak a Péter cár hűségére térni a magyarok, mint a koronás királyukéra?
    - Erre határozottan azt felelem, hogy “nem!” De a magyar király tanácsosai már annyiszor megszegték a hűséget a magyar nemzet irányában, hogy amíg a kezeiket egy erős kötéssel meg nem kötik, addig a fegyvert le nem tesszük a kezünkből, sem én, sem más.
    - Hogy kegyelmed nem teszi le, azt elhiszem, de hogy más nem teszi-e le, abban erősen tamáskodom.
    - Mit akar ezzel mondani?
    - Azt, hogy minden szentnek maga felé hajol a keze; hát még azoknak a szenteknek, akik egy hajótörött roncsról menekülnek a partra. Bizony nem nézik, hogy milyen annak a rúdnak a vége, amit eléjük nyújt valaki!
    - Én pedig inkább a vízbe fulladok, mint hogy egy rúdnak a végét megfogjam, amelyik piszkos.
    - De mikor nem piszkos, hanem aranyos. Nézzen ide kegyelmed. Itt van kegyelmed számára a császár-király által aláírt és megpecsételt diploma, mely kegyelmednek és egész famíliájának, mind a négy testvérének elkobzott birtokait visszaadja.
    - Azok még nincsenek elkobozva. Még áll Krasznahorka vára.
    - Áll, és a kegyelmed bátyja által jól van védelmezve. Ott van a felesége is, a két kisgyerme-kével. - Heister éppen odaindult, azt ostrom alá venni. Kegyelmed öccse, a barátból lett dervisgenerális, védelmezni fogja a sziklafészket a legutolsó emberig, s a császári vezér csak a romokat fogja megkapni, s nem lesz szüksége eltemetni a kegyelmed fiacskáit és feleségét, a kövek elvégzik azt maguktól. Vagy kegyelmed nem sokat törődik ezzel?
    S hogy még maróbb, szívetetőbb legyen a célzás, Blumevitz oda kopogtatott a mutatóujja bütykével arra a bizonyos mozgó faltáblára.
    Andrássy felháborodottan ugrott fel helyéről, odafutott az ablakhoz, s kibámult a világba.
    A téli hideg lég elvette homloka forróságát: visszatért s újra helyet foglalt Blumevitzcel szemben.
    - Eltértünk a tárgytól. Az ezredes úr capitulationalis feltételeket akart hallani. Én rájuk utaltam. Mondja meg, mi kifogása van ellenük?
    - Csak némely pont ellen. Az egyik például az, hogy akik a kuruc helyőrségből a király hűségére nem akarnak felesküdni, azok a tört résen át lobogó zászlóval és trombitaszóval vonulhassanak el a császári seregek között.
    - S ezt nem akarják kegyelmetek elfogadni?
    - Igenis, azt kívánjuk, hogy aki nem akar a király hűségére felesküdni, legalább arra tegyen le esküt, hogy a császári seregek ellen többé harcolni nem fog.
    - Ebbe az én alvezéreim sohasem fognak beleegyezni.
    - Ha ez kegyelmed részéről illúzió, akkor nem siethetek eléggé annak a lerontásával. Két ember kivételével vagy talán hároméval, valamennyi kuruc tiszt mind számít arra, hogy előléptetéssel jöhet át a császári seregbe. Az egyik hajthatatlan Czelder Orbán, hanem ez meg abban csalatkozik, hogy a német hajdúinak hűségére számít. Azoknak egy része el fogja őt hagyni, ha kenyértörésre kerül a dolog. A polgárőrségnek is nagy része kész a békekötésre; csak egy kis kényszerítést találjon támasztékul. A patríciusok legnagyobb része Alaudával tart; az pedig régóta a mi emberünk. Akire legbiztosabban számíthatna kegyelmed, az Korponay János. Ennek igazán nagyon sok oka van arra, hogy kegyelmedhez hűséges legyen.
    Andrássy iparkodott közönyös arcot mutatni erre a nagyon is éles szarkazmusra.
    - Hanem ennek a csapatja merő lovasság. Annak utcai harcban alig lehet valami hasznát venni. Kitörésre jó, várvédelemre semmi. Végezetül itt van kegyelmednek a tüzérsége. Erről el kell ismernem, hogy kitűnő, sőt a császáriaknál elébbvaló.
    - Nohát!
    - Csak egy hibája van. Az, hogy egészen idegen. A tüzérség főparancsnoka Du Près de Belleville lovag, egy ismeretes bonvivant, aki egy szerencsés légyottért szívesen szolgáltat cserébe egy szerencsétlen csatát. A kuruc tüzérség nem számít többé semmit. Már tegnap az éjjeli harcnál vehette észre kegyelmed, hogy a sáncágyúk nekünk, az ostromló seregnek, semmi kárt sem okoztak. A golyók mind a fejünk felett repültek el, a gránátok mind a földbe fúródva pattantak szét. Az árkoláj mestersége olyan furfangos tudomány, mely mellett az, akire a kezelés van bízva, naphosszant puffogathat az ágyúval anélkül, hogy az ellenfélnek egy hajszálát meggörbítené. - De hogy tökéletesen meggyőzzem kegyelmedet afelől, hogy Du Près de Belleville lovagra nem számíthat, kérem, tekintse végig ezt az okiratot, amit Löffelholtz tábornok küldött általam a lovag számára.
    Andrássy István nagy meglepetéssel olvasá az átadott levélből a császári tábornoknak azon rendeletét, miszerint azon esetre, ha kapituláció ővele, a főparancsnokkal, nem sikerül, Du Près de Belleville lovag bízatik meg Lőcse város főparancsnokságával, s e hivatalból származó minden teendőkkel.
    Felugrott a helyéről, mintha valahová akarna menni.
    A bezárt ajtó figyelmezteté rá, hogy itt van a világ bedeszkázott határa.
    Jobb lesz leülni az előbbeni helyre.
    Tompa siket hangon dörmögé:
    - Mindegy! Ha az egész világ hűtelen lesz is Rákóczihoz, én nem szakadhatok el tőle.
    Blumevitz bizalmasan tevé a kezét Andrássy karjára.
    - Vitézlő uram! Senki sem kételkedik abban, hogy kegyelmességed, amíg a harci akció állott, a legfényesebben bebizonyította, nekünk császáriaknak elég érzékenyen eső hősi tetteivel sérthetetlen hűségét, mind a nemzeti fejedelem, mind annak a követői iránt. A Győrvár alatt eltemetett négyezer császári harcos porladozó csontja hirdeti, míg a világ világ lesz, hogy olyan mély sebet nem ütött senki a kétfejű sas oldalán, mint Andrássy István kardja. Ha fővezérré tették volna kegyelmedet Bercsényi helyébe, aligha dicsekednénk mai nap a trencséni diadallal, s a romhányi kiszabadulással; ha kegyelmed vezette volna Érsekújvár védelmét, aligha lobognának mai nap a zászlóink a bevehetetlen erősség ormán.
    - Nem vagyok érdemes a magasztalásokra.
    - Nem végeztem még be!... De kegyelmed, belül a szívében sohasem volt meggyőződés szerint híve sem a fejedelmének, sem felekezetének.
    - Ez merész állítás.
    - Bizonyítványom van rá. Vajon az a karikatúragyűjtemény, amit kegyelmed évek óta szaporított élő, látható alakban fejezve ki a véleményét a kuruc vezérek felől, nem fennhangon hirdeti-e ennek a titkát?
    Andrássy felpattant a helyéről.
    - Micsoda karikatúragyűjteményről beszél, obester úr?
    - Hát biz ez egy képeskönyv, ami az én birtokomban van, mint a feleségemnek, Fabriczius Krisztinának eddigelé egyetlen hozománya.
    No, most még egy holdvilággal több gyulladt ki Andrássy kétségeinek firmamentumán. Megtudta, hogy hova lett az arcképalbuma.
    Ezáltal aztán kezdett Juliánnával még nagyobb ismeretségbe jutni.
    Trautsohn de Blumevitz a füle mögé simogatta az allonge-parókája fürtjeit, s gyönyörködött a szavai hatásában, amit Andrássy arcáról leolvasott.
    - Ha nem vetne elég fényt a kegyelmed belső világára az a kép, melynek hátulján a fejedelem van lerajzolva, térdei közt a magyar koronával, háta mögött Péter cárral (egy sokatmondó allegória!), hát teljes világítást adna hozzá az a másik, amelyiknek az egyik lapján Lipót császár van lerajzolva, kegyelmed saját manupropriájával, míg ugyanannak a hátlapja egészen üresen van hagyva. Amaz a kíméletlen megbírálás: ez a feltétlen hódolat.
    Andrássy István kötözve érezte a kezét. Hiszen nem mondhatá meg, hogy azoknak a képeknek a torzított fintorait nem ő rajzolta, hanem ez a démoni asszony! Magának kellett megtartani az érdemet.
    Talán az már akkor számított arra, mikor könnyű tollheggyel odakarcolta ezeket a gunyoros vázlatokat.
    - Kegyelmed szíve szerint elítéli azt az egész tábort, amellyel eddig együtt küzdött - folytatá diadalmas előérzettel a császári főtiszt. - Nagy bohóság volna a látszatért feláldozni az igaz érzést. Az árulókat, akik meg hagyják magukat venni pénzért, mindenütt megvetik, s ha kifizették, eldobják; de az olyan pártvezért, akit a hívek táborába igazi, szívben gyökerező meggyőződés vezérel át: azt meg tudják becsülni, és megtalálják a számára való helyet.
    Andrássynak vele született büszkesége egy dacos választ diktált erre; de Blumevitz megakadályozta benne:
    - Mielőtt válaszolna kegyelmed, egy esetre figyelmeztetem. Ez a Forgách Simon tábornoké. Mikor még az öreg Lipót király élt, az ifjú József király azzal a megbízással küldé őt Rákóczi Ferenc táborába, hogy ismertesse meg a fejedelemmel az ifjú király jó szándékait Magyar-ország iránt, s aztán hozzon létre egy üdvös egyetértést József és Rákóczi között. Forgách Simon elejté ezt a rábízott szerepet, s ahelyett, hogy szolgálta volna József királyt és Rákóczi Ferenc fejedelmet egyformán jól, szolgálta mind a kettőt egyformán rosszul, és saját nagyzását helyezte a közbéke fölé. És emiatt elveszté a játékát mind a két oldalon. Itt Rákóczi vetteté őt fogságra, amott a király száműzte. Vegyen tanulságot kegyelmed a példájából. Ellentmondó szívvel szolgálni nem lehet. Mást érezni, mást mondani, mást tenni, annyi, mint maga magát megsemmisíteni.
    Andrássy felállt a helyéről s nyugodtan, hidegen mondá:
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633648216
Webáruház készítés