Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jókai Mór: A fekete vér_EPUB

Jókai Mór: A fekete vér_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Ezzel odanyújtá a zsebéből kivett tárcát Simonnak.
    Ilyen lehet a viperacsípés hatása, mint mikor Simon azt az arcképet meglátta.
    – Ez Aranka!
    – Én nem mondtam ki a nevét – szólt a gróf hidegvérrel.
    – Miért adtad ezt a tárcát a kezembe?
    – A tárca le van pecsételve. Egészen rád van hagyva, hogy fölbontsd-e vagy fölbontatlanul hagyd? – Ha akarod, megismered a tartalmát, ha nem akarod, tárcástul, arcképestül a tűzbe dobod.
    – Ez szép kelepce volt tőled!
    – Őszintén megmondtam, hogy én csak a saját tragikomédiámról fogok beszélni – ha akarsz, okulsz rajta, ha nem akarsz, nem okulsz.
    Simon végigjárt a szobában, s aztán karjait összefonva a mellén, odaállt a bátyja elé.
    – Mondd meg, miért akarjátok ti, a grófnővel együtt, minden kigondolható furfanggal útját állni az én házasságomnak Arankával?
    – Megmondom, öcsém. Nem foglalok el holmi erkölcsprédikátori pulpitust. Én a szerelemben nem ismerem a különbséget az erény és a bűn között. Mi férfiak annyiszor elbukunk ebben, hogy semmi jogunk sincs a nők fölött törvényszéket ülni. – A szívnek mindig igazsága van.
    – Hát akkor mi bajod velem?
    – De ennek a hölgynek nincs szíve. – Ennek minden ízében hideg, kiszámító ész lakik. Nincs szenvedélye; csak tervei vannak. Téged azért választott ki jövendőbelijének, hogy elfogadható állást szerezzen magának a világban. – Ezt az állást azután ő majd – más összeköttetéseinél fogva – folyvást magasabbra fogja emelni. – Téged tolni fog egyik rangfokról a másikra, csak azért, hogy önmagát emelje fölfelé.
    Simon báró most már egészen visszanyerte nyugodtságát.
    – Hát amit most elmondtál, ez az én programom. Rémképet akartál elém festeni, s eltaláltad az én prospektusomat. – Apám után szegény vagyok, anyám az első férje utáni özvegyi jogon élvezi a birtokát, amíg él. – Nekem az eszem után kell megélnem. – Katona nem lehetek, mert ahhoz hiányzik a személyes bátorság nálam. Ideges vagyok. Vagy nem tudom, mi lelt? Nincs a véremben a vitézkedés. – Állami szolgálatba kell állnom. – Ez most gyűlöletes dolog. – A patrióták nem akarnak állami hivatalba lépni. – És így előttem egy üres pálya nyílik meg, melyen kevés a vetélytárs, s ahol azzal a szerény tehetséggel és tanulmánnyal is mehetek előre, ami nekem jutott. – De én gyorsan akarok előrehaladni. Nem kérdezem, kinek a keze az, aki emelkedni segít? – Ha asszonykéz, annál jobb. Akármerre nézek, azt látom, hogy a patriótáskodás, az ábrándkergetés minden nemesi családot tönkretesz. – Próbáljuk meg az ellenkező utat, hátha a hűség, a szolgálatkészség jobban célhoz vezet? – Anyám azért ellenzi Arankával kötendő házasságomat, mert a hölgy szegény; – te felvilágosítottál róla, hogy Arankának „hozománya” van!
    Zoltán felállt, és megfogta Simonnak a kezét.
    – Még egy szót, öcsém. – Ez lesz az utolsó. – Nem beszélek semmi nőről többet. – Mi mostohatestvérek vagyunk. – Csak anyánk ugyanaz. – A te atyád derék tábornok volt, de vagyontalan. – Az én apám szép ősi birtokot hagyott rám. Van kényelmes kastélyom jól felszerelt birtokkal. – Ennek a jövedelme mind a kettőnket úri módon eltart. – Jöjj oda velem. – Hagyjuk itt a várost. – Menjünk gazdálkodni. – Én megosztom veled a jövedelmemet. Házasodni sohasem fogok, elég tanulmányom volt eddig a nők világából. Ha meghalok, egész vagyonom terád száll. Azt mondád: gyorsan akarsz emelkedni. No hát én egyszerre úrrá emellek. Azt mondád nem kérded, kinek a keze segít előre? Elfogadod. No hát itt a testvéred keze! Elfogadod?
    Simon indulatosan rántotta ki a kezét Zoltán kezéből. Kolerikus, félnevető hangon beszélt.
    – Más szóval: én hagyjak itt most minden munkát, rangot, hivatást? Menjek ki az erdőre bús magyarnak? – Kergessek nyulat, őzet? – Neveljek agarat, kopót? – Tanítsak csikót hámba, nyereg alá? – Szaladjak az oláh fáták katrincái után? –Tagadjam el, hogy írni-olvasni tudok; mindenre mondjam azt, hogy „niksz tájts!” – Üssem a filkót a vad cimborákkal napestig robotban, s szidjam a németet, mikor nem hallja? – Igyam le magam a pajtások kedvéért félholtra, s mikor józan vagyok, építsem a fellegvárakat a jég hátára, s várjam a külföldi messiást, aki a régi szabadságot ezüsttálcán, megsülve, elénk hozza? – Addig is énekeljem a szózatot, meg a „dárum madárum” nótát? – Mondjak tósztokat, amik a félvilágnak hadat izennek? S azzal fussak a berekbe, ha egy zsandár sisakját megpillantom? – Hisz ettől én megőrülök!
    Zoltán lecsüggeszté a fejét, de még nem adta fel a sakkjátszmát.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633640555
Webáruház készítés