Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jókai Mór: A cigánybáró_EPUB

Jókai Mór: A cigánybáró_EPUB
340 Ft340
E-könyv Formátum:

Jókai Mór talán világszerte leghíresebb, persze a Strauss-operett révén elhíresült és egyik legjobb, művészi nagyságát leginkább dokumentáló kisregénye. A cigánybáró csak távolról hasonlít a Strauss-műre, bár annak szövegkönyve kétségtelenül Jókai meséje alapján készült. Ami Jókainál több is, jobb is, mint az operettben, az elsősorban a couleur local, a romantikusan népies cigány- és cigányélet- ábrázolás, amelynek pátoszát, emberi hitelét akár puskininak is érezhetjük. Maga a történet meglehetősen látványos kontrasztokra épített ugyan, stílje viszont a legjobb Jókai-stíl, nyelvi gazdagsága, szóválogatásának humora, egyszerre archaizáló és modern rajzolásmódja az író java alkotásai közt jelöli ki helyét. (Legeza Ilona)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Könnyű volt arra rátalálni; az utolsó ház a falu végén, az egyetlen ház, amelyiknek a kéménye füstöl: az a Cafrinka háza.
    De mi keresete van egy cigányasszonynak egy olyan falu végén, amelyet ott hagyott az egész lakosság?
    Hja, a Cafrinka nevezetes egy személy volt. Főkapitányi rangot viselt. Tudniillik boszorkányok főkapitánya volt. A boszorkánypörökben mind őt emlegetik a kínpadra vont alsóbbrendű maleficák, mint nagymesterüket. Hogy őt magát mégis soha semmi baj nem érte: el nem fogták, vízbe nem fojtották, ismét csak annak a bizonysága, hogy „nem hagyja el az ördög a magáét!”.
    Régi düledező ház volt az ott: a fala zöld a nyiroktól, a teteje a mohától, kerítése nincsen, hanem ahelyett van körülötte embermagas csalán; az alacsony ajtón lefelé kell bele lépni, mikor az ember be akar rajta bukni.
    A tűzhelyen nagy láng lobogott, afölött forgatott a cigányasszony egy rostát: abba egy marok törökbúzát dobott, s az elkezdett pattogni, míg az egész rosta megtelt vele. – Éppen akkor toppant be hozzá az úrfi.
    – Vártalak ám vacsorára! – kiáltá Cafrinka vigyorgó pofával az érkező vendégre.
    – Hát hogy tudtad, hogy idejövök, éhes leszek?
    – Megmondta azt nekem a kártya.
    Hanem a vacsorára szomorú kilátás lehetett. A tűz meg lett volna rakva iglice tövisből; – hanem mellette nem volt semmi fazék, csak egy nagy fekete macska ült ott, dorombolva.
    – De hát mi lesz itten vacsorára?
    – Majd meglátod mindjárt. Héj Szaffi, kelj fel mindjárt, ne szundikálj!
    Erre a szóra a nagy fekete macska felkelt, s nagy kurrogva, hízelkedve odament a Cafrinkához, hozzátörülve a hátát.
    – Eredj a devlába – kiált rá a Cafrinka, ráhúzva a tenyerével, mire a nagy fekete macska leugrott a tűzhelyről, s befutott a kályhalyukba, s onnan aztán, amint a Cafrinka azt kiáltá: „no mégsem vagy itt?” előbújt, borzas cigányleány képében.
    Jónás úrfi meg sem ütődött ezen; az anyjától gyakran hallotta, hogy a boszorkányok el tudják változtatni a leánykáikat macskává, és ismét vissza leánnyá.
    A leány arca kormos volt, a szeme álmos volt, a haja buglyos volt, a ruhája rongyos volt. Morgott, nyafogott, mint a nyűgös gyermek, akit álmából felzavarnak, s az ökleivel dörzsölte a szemeit.
    – Bemégy mindjárt a szobába! Felöltözöl, megterítesz; világot gyújtasz! Megérkezett a királyfi. Nem látod?
    A leány becammogott a szobába, duzzogva, morogva, s az arcát félénken takargatva a jövevény előtt.
    Cafrinka tovább forgatta a rostát, s egymásra öntötte ki belőle egy vékába a pattogatott kukoricát. Jónás úrfi ott állt és nézte, gondolva magában: „ez ugyan sovány vacsora lesz a böjtös ebédhez!”.
    Mikor megtelt a véka tetézve, azt mondá a cigányasszony: „No kis pirinc, készen vagyunk. Tessék elébbre kerülni”.
    Azzal kinyitá Jónás úrfi előtt a szobaajtót.
    A cigányasszony szobájában gyönge világosság volt; de azt nem gerjeszté semmiféle szövétnek; hanem a gerendáról csüggött alá egy emberkoponya, annak a szájából és szemeiből jött elő a világosság.
    Nem kevésbé félelmetes volt az egész szobának a felszerelése köröskörül. A szögletet elfoglaló banyakemence tetején egy kitömött bagoly gubbasztott, amott a hordó tetején egy gődény csontváza, a falon az érctükör, amibe, aki belenéz, az ördögöt látja meg a háta mögött; egy kötélre vetve csügg alá a pirossárga csíkos palást, ami a ráülőt egy perc alatt tíz mértföldre elviszi, a szögletben a gonoszhírű „kurugja”, ami ha akarom ló, ha akarom sárkány; keresztültéve rajta a fakard, amivel az ördögök ellen hadakoznak az ördögnék; egy hordó, a melyiknek nincs feneke: rajta a csigákkal kirakott kantár, ahhoz támasztva egy tízküllőjű kerék; a polcon dob, nádsíp, vaskondér, cifra tégelyekkel; azokban mind varázskenőcsök állnak: mindenféle száraz füvek, egész pamat számra, amik alul egy teknősbéka pislog elő; aztán egy fekete selyem zászló, nyelével egy kivájt tökbe dugva; ismeretlen állatok bőrei, szétfeszítve; óriási csontok; ahogy ezt mind előbb látta már Jónás úrfi (nem ugyan ébren, de álmában, mikor az anyja telebeszélte neki vele a fülét). Az sem lepte meg, hogy a szoba közepén szép nagy selyem terítővel betakart asztal állt, és azon cigánytányérok, kancsók és poharak, amik úgy ragyogtak, mintha ezüstből volnának. Mind nem ért rá ő ezekre vesztegetni az álmélkodását; mert ha még annyi szeme lett volna is, mint a torontál póknak, mind rajta veszett volna azon a tündér alakon, amivé az iménti buglyos, kormos kis szörnyeteg átváltozott. Ezt is értik a boszorkányok.
    A tündéringgel deli lánykává alakítani át a rücskös purdéjukat. – Micsoda termet volt! De még milyen szemek! Olyan a villámlásuk, mint mikor a futó csillag szétpattan az égen. Mikor a szája mosolygásra hasad, villogó fogaival, olyan az, mintha a rózsás mennyország nyílna meg, s ezen a nyíláson nézne ki két sor nevető ördög: a fehér fajtából.
    Amíg a szobában volt a leány, addig nem is látott mást az úrfi, csak őtet. Csak azután nézegetett széjjel, mikor őt kiküldte az anyja.
    – No Szaffi! ugorj! hord fel a vacsorát!
    Hord fel! ugyan miket?
    De alig akart annak vége szakadni. Volt ott sült malac, pogácsa, lépes méz dióval, ostyepka, marcafánk – s hozzá pompás ménesi bor, amilyent csak a fejedelmek isznak, egész csobolyóval.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155295690
Webáruház készítés