Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


James Fenimore Cooper: Vadölő_EPUB

James Fenimore Cooper: Vadölő_EPUB
340 Ft340

Ezt a James Fenimore Cooper regényt Mikes Lajos ültette át magyar nyelvre és dolgozta át az ifjúság számára. (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Chingachgookot, bár órák hosszat kémlelődött az ellenség körül, a mingók támadása semmivel sem lepte meg kevésbbé mint Vadölőt. Ugy vélte tehát, hogy ő csak egy részét födözte fel a mingók hordájának. A támadók csapata bizonyára a partmenti sűrűségen át osont a bárka útjának irányába. A főhadiszállás azonban a tóba nyúló földnyelv közelében volt, tehát arrafelé a hol Huttert és Hurryt elfogniok sikerült.
    - Nos, Kigyó, - kérdezte Vadölő, miután a mohikán mind ezt elbeszélte, - ha már ott leskelődtél a mingók körül, nem láttad-e foglyaikat, a két fehér embert, Huttert és Hurryt?
    - Chingachgook látta őket; az egyik öreg ember, a másik ifjú harczos: megtört bükkfa meg sugár fenyő.
    - Ugy van. S meg voltak kötözve? Vagy már kinozták is őket?
    - Sem igy, sem ugy nem bántak velök. A mingók oly sokan vannak, hogy fölösleges megkötözniök foglyaikat. Egy részük őrt áll, más részük alszik, néhányan kémkednek, mások meg vadásznak. Foglyuk ma ugy érezheti magát náluk, mintha testvérei volnának, holnap pedig a fejbőrével fizethet ezért.
    - Persze, persze. Ilyenek a mingók. Mit tehetünk róla?!... Judit! Hetty! Jertek! Megnyugtató hirt hallotok. Barátom azt mondja, hogy atyátok is, Hurry is eléggé jól vannak, szabadon járhatnak a mingótáborban.
    - Hála istennek, Vadölő! - kiáltott föl Judit, - s remélem, hogy most barátod segitségével is majd csak módját ejtjük a foglyok kiváltásának.
    Hetty is megszólalt:
    - Vajjon kiadnák-e a vadak szegény jó apámat, ha legszebb holminkat fölajánlanók nekik?
    - Majd rábeszélik őket a feleségeik, - jegyezte meg Vadölő. - De mondd csak Kigyó, sok asszonyt s leányt láttál-é a mingók táborában?
    - Hatot, - felelt Chingachgook, ujjain mutatva e számot, - hatot ezen az egyen kivül, - erősítette s az utolsó két szó megértetéséűl szivére tette kezét.
    - Tehát láttad Vah-ta-Vah-t? Beszéltél vele?
    - Nem, Vadölő, még csak nem is láttam, nagyon sok volt ott a fa és sűrű lomb takart el mindent, mint felhő az eget. Chingachgook csak hangját hallotta Vah-ta-Vah-nak s az ugy csengett mint a fülemüle éneke...
    Vacsora után a leányok ismét visszavonultak. Hetty még Judittól is különvált, a bárka egyik félreeső zugában huzta meg magát s mélységes töprengésbe merült.
    Chingachgook s Vadölő tovább beszélgettek.
    - S nem tüztél még össze az ellenséggel, jó fehér vadász? - kérdezte Chingachgook rejtelmesen.
    - Ha éppen gyanítod, Kigyó, igazad van, - felelt Vadölő, - össze kellett tűznöm vele s le is győztem őt.
    Chingachgook éles, ujjongó hangot hallatott s kezét barátja vállára téve izgatottan kérdezte, fejbőr is esett-e zsákmányul a tusán?
    - Az én fejem bőre, Kigyó, mint láthatod még erősen rajta van a koponyámon, pedig hát csakis ez a fejbőr foroghatott veszedelemben - felelt Vadölő komolyan.
    - Hát nem öltél meg senkit?
    - Egy mingó esett el.
    - Fő-ember? - tudakolta Chingachgook izgatottan.
    - Azt már nem tudom. Ravasz és ármányos volt, derekasan küzdött, bár czélzás dolgában szeme a delawarok tanítványának szemével nem vetekedhetett.
    - Agyonverted?
    - Nem. Ugy halt meg karomban.
    - Jó, jó! Vadölő fehér ember és sajnálja bemocskolni a fehér kezét. Delawar-kéz azonban majd elhozza a mingó fejbőrét, póznára tűzi s otthon majd fölzendül a győzelmi dal Vadölő tiszteletére is. Igy kivánja a törzs-becsület.
    - Csakhogy a mingó tetemét bizonyára biztos helyre vitték már a czimborái s fejbőrét bajos lesz megkaparintani.
    Beszélgetés közben egészen rájok esteledett. Nemsokára aztán bekövetkezett az a déli szél is, amelyre Vadölő számitott. Fölszedték a horgonyt, fölvonták a vitorlát s a bárka tovasiklott egyenest a Vidravár felé...
    Vadölő a kormánylapáthoz ült s melléje telepedtek Judit meg Chingachgook, hármasban ugy beszélgettek Hutter és Hurry kiszabaditásának eshetőségei felől.
    Körülbelül félórája beszélgettek már igy; a bárka lassan, csöndesen haladt a sötét vizen; egyszerre csak felugrik ültéből Judit s ijedten néz körül.
    - Hallottad, Vadölő? - kérdezte, - ugy rémlett, mintha nagyot loccsant volna valami...
    - Bizonyára hal volt, fölcsapódott a vizből s visszapottyant, - mondta Vadölő, de aztán figyelmesebben hallgatózván, csakhamar hozzátette: - mégis, mintha evezőcsapást hallanék...
    Chingachgook előrehajolva hirtelen belemutatott a homályba s Vadölő meg Judit a kijelölt irányba tekintvén, csakhamar észrevették, hogy egy csónak feketéllik arra s abban egészen egyenest áll valaki s úgy evez szorgalmasan. Vannak-e többen is, és mennyien lehetnek a csónakban: nem volt látható. Vadölő és Chingachgook tehát, hogy minden eshetőségre készen legyenek, fegyvert ragadtak.
    - Könnyen lelőhetném, - mondta Vadölő, - de előbb hadd kiáltunk rá s kérdezzük meg, mit akar?
    Kiáltott is mindjárt:
    - Megállj! ha nem állsz meg, lövök és akkor véged. Ne evezz. Felelj!
    - Hát csak lőjj le egy szegény védtelen leányt - válaszolt a csónakról egy szelid női hang...
    - Hetty! - kiáltottak föl Vadölő és Judit egyszerre.
    Csakugyan, a csónak is hiányzott, a melyet elindulásukkor a bárka oldalára erősítettek volt.
    Vadölő bevonta a vitorlát, hogy a bárka ne hagyhassa el oly messzire a csónakot, de törekvése kárbaveszett, a bárkát tovaragadta sebessége s Hetty elmaradt.
    - Szegény leány, együgyüségében ime igy szökik meg, hogy apja megmentésére induljon, - mondta Judit.
    - Csónakunkat mingó kézre vezeti, - jegyezte meg Vadölő, - csakhogy ezt nem szabad megengednünk. Rajta, evezzünk nyomába!
    Vadölő s Chingachgook félretették a fegyvert s evezőt fogtak; Judit pedig kormányzott.
    Mindhiába. Hetty csakhamar eltünt szemük elől. Sorsára kellett őt hagyniok.
    Vigasztaló csak az volt, hogy a vademberek nem csak hogy nem bántják, de még tiszteletben is tartják az eszelősöket, meg gyöngeelméjűeket.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155306570
Webáruház készítés