Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


James Fenimore Cooper: Bőrharisnya_EPUB

James Fenimore Cooper: Bőrharisnya_EPUB
340 Ft340

James Fenimore Cooper művét rövidítette, átdolgozta és a magyar ifjúság számára lefordította Gaál Mózes. Ezt a feldolgozást azon olvasóink figyelmébe ajánljuk, akiknek nemcsak a történet, hanem a nyelvezet is fontos, mely összhangban áll azzal a korral, amelyben a történet játszódik. (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Ettől az időtől fogva április végeig igen gyakran változott az idő. Majd ugy látszék, mintha a tavasz valóban közeledett volna a hegyeken át, majd kemény szél fujt a tó fölött s valóságos tél volt. No, de azért lassankint eltünt a hó s az eke megkezdette munkáját. Az Otsego jégtakarója elolvadt s nagy csapat vadlud éles sivitással tartott észak felé. Végre teljesen eltünt a jéglepel s az utolsó jégtáblák Susquehannah felé zajlottak.
    Egy reggel Erzsikét a házifecskék csicsergése ébreszté föl álmából. Rikárd ujongó kiáltása csalta az ablakhoz:
    - Föl, föl, hölgyeim! - Csüllők usznak a tavon s a levegő hemzseg a galamboktól. Ki az ágyból! Benjamin már előkészitett mindent s reggeli után galambvadászatra indulunk.
    E kedves meghivásnak engedni kellett s nehány perc mulva Erzsike és Grant Lujza kisasszony megjelentek a társalgó-teremben. A nagy szoba ajtai tárva-nyitva voltak s a tavaszi reggel szelid balzsamillata beáradt a terembe. Az urak valamennyien vadászruhában türelmetlenül várták benn a reggelit.
    - Nézd, Erzsike, nézd, Marmaduke, a déli galambducok megnyiltak, - mondá Rikárd. - Minden percben sürübben jönnek a csoportok s végét sem láthatja a szem. Siess, hugocskám, mert valóságos láz fog el, hogy közibük lőjjek.
    A hölgyek gyorsan osztogatták a reggelit. Hamarosan végeztek vele és siettek ki a szabadba.
    A levegő hemzsegett a galamboktól s az egész falu, férfiak, asszonyok és gyermekek mind talpon voltak. Mindenféle fajta lőszerszámokat lehetett látni, a hat láb hosszu francia kácsapuskától kezdve a közönséges lovagpisztolyig a férfiak s fiuk kezében, sőt ez utóbbiak kézijat is hoztak.
    A faluban támadt sürgés-forgás a madarakat egyenesen a hegyek felé üzte, melynek oldalain oly sürü csoportokban torlódtak össze, hogy nemcsak mozdulataik gyorsaságát, de számuk hihetetlen sokaságát is bámulni kellett. A vadászok a hegyek és a Susquehannah között állottak föl s minden oldalról megkezdették a támadást.
    A vadászok között Bőrharisnya is feltünt magas, sovány alakjával.
    Valahányszor nagyobb csapat galamb röpült az irtás fölé, ropogtak s pattogtak a különböző fegyverrel, ugy, hogy minden oldalról csak halál leskelődött a szegény szökevényekre. Még a nyilak és mindennemü készségek sem tévesztették el céljukat e tömegben, mert a galambok oly alacsonyan röpültek, hogy a hegyoldalról hosszu bottal is le lehetett a szegényeket verni.
    Jones Rikárd Benjamin segitségével veszedelmes támadáshoz készült. Volt Templetonban egy kis sugárágyu, mely egyfontos golyóval lőtt. Rikárd megtisztittatta a rozsdától, kis kerekekre állittatta s igy használhatóvá tette. Az ágyut a helyszinére vontatta, alkalmas helyen fölállitotta. Benjamin sajátkezüleg tölté meg nehány marok kacsaseréttel. Egész csoport fiu gyült össze az ágyu körül s ujjongott mindenik. Csövét fölfelé irányozták és Rikárd kezében csipővassal égő szenet tartva, türelmesen ült egy fatuskóra, hogy megvárjon egy csoportot, melyet érdemes célba venni.
    Bőrharisnya nyugodtan figyelt s néma szemtanuja volt az eseményeknek; de midőn az ágyut megpillantotta, kitört belőle a méltatlankodás.
    - Ezt nyertük e telepitvényekkel, - kiáltott fel keserüen. - Több mint harminc évig láttam e galambokat erre vonulni és mig ti el nem jöttetek erdőirtásokkal, senki sem bántotta őket. Mindig szivesen néztem e szegény madárkák megjelenését. Most azonban látnom és hallanom kell ezt a komédiát, csakhogy a falusi gyerkőcök bámészkodhassanak. Jól van. Az Isten nem fogja oly türelmesen nézni, hogy teremtményeit csupa pajkosságból meggyilkolják s e galamboknak is igazságot fog szolgáltatni, mint igen sok másnak. Maga is, Olivér ur, olyan, mint a többiek s ez ártatlan teremtményekre ugy lövöldöz, mintha mingók volnának.
    A lövészek között ott volt Kirby Billy is, ki meghallá Natty szavait s nem késett a válaszszal:
    - Mit, vén Bőrharisnya, egy pár galamb halála miatt mormog? - mondá. - Ha fölették volna önnek is nehányszor a buzáját, mint az enyimet, nem érzene oly tulságos részvétet ez ördögök iránt! - Rajta, rajta! fiuk, csak tüzeljetek derekasan! - Ugy, ugy, vén fickó, ez többet ér, mint egy pulyka fejére lőni!
    - Ugy van, Kirby Billy, reád s mindazokra nézve többet ér, kik nem tudják, mint kell a golyót betenni s biztos célzás után ismét kihuzni a csőből! - vágott vissza Bőrharisnya kedvetlenül. - De egyáltalán véve bün ily pazarul lődözni a csapatokra. Ha eleségre van szükségem, bemegyek az erdőkbe, mig találok, ami nekem való s aztán lelövöm az ágról a madarat anélkül, hogy egy másiknak csak tollát is érinteném s ha százanként ülnének is ugyanazon fán. Ezt ön nem tudná, természetesen, Billy - nem, még ha akarná is.
    - Mit fecsegsz itt te vén, kiszáradt szalmacsutak! - pattant fel ingerülten a favágó. - Ugyancsak elkényesedett az utolsó pulykalövés óta! No, ha oly dühös kedve van az egyes lövésre, lőjjön s éppen amott röpül egy szál galamb!
    Natty lebocsátá puskáját s várt egy pillanatig, mig a megijesztett madár szemével egy irányba jő s kissé a tópart közelében alább szállott; alig emelkedett föl, ismét tüzelt. Véletlenség vagy ügyesség volt-e, vagy mind a kettő együtt - elég az hozzá, a galamb megfordult a levegőben, s megtört szárnnyal hullott a tóba le. A kutyák azonnal odaugrálnak s néhány perc mulva a madarat élve tették a vadász lába elé.
    Mint a futó tüz, ugy elterjedt Bőrharisnya mesteri lövésének hire az egész mezőn, s a lövészek odasereglének, hogy a dolog igazságáról meggyőződjenek.
    - Hogyan? - szólt Ede csodálkozva - csakugyan egyetlen golyóval találta el a galambot?
    - Ej, hát nem sikerült ez elég gyakran nekem évekkel ezelőtt? - kérdé Bőrharisnya. - Egyetlen madár miatt jöttem ki, most megvan, haza mehetek.
    - Bőrharisnyának igaza van! - mondá Marmaduke - s azt hiszem, épen ideje, hogy e kegyetlenkedésnek végét vessük.
    - Vessen végét először az erdőirtásoknak, uram! - viszonzá Bőrharisnya. - Az erdők épen ugy Isten müvei, mint a galambok s használni szabad, de kipusztitani nem. Egyébiránt nekem mindegy! Haza megyek. Egyet sem érintenék ez ártatlan állatok közül, melyek itt a földet lepik, s oly panaszosan tekintenek föl reám, mintha be akarnók gyilkosaikat panaszolni.
    E szók után vállára veté Bőrharisnya puskasziját, s kutyáival át ment az irtáson. A megsebesitett madárkák közül egyre se lépett, kikerülte szegényeket.
    Natty dorgáló szavai a biróra mély hatással voltak, de Rikárdra nem. Tovább folytatta pusztitó munkáját. A puskásoknak csatarendben kellett két oldalt állniok, s igy várták a jeladást a tüzelésre.
    - Figyeljetek, fiaim! - mondá Kurta Benjamin, ki ez alkalommal Rikárd ur segédje volt; - figyeljetek, és ha Jones ur jelt ad, csak tüzeljetek elég alacsonyan, ha biztosak akartok lenni arra nézve, hogy derekasan közéjök durrantsatok.
    - Mit? alacsonyan lőni? - szólt Kirby Billy. - Vén bolond, hiszen ha alacsonyan lövünk, el fogjuk ugyan a vén törzseket találni, de a galamboknak egyetlen szál tollát sem!
    - Mit értesz te ahhoz, goromba fickó! - viszonzá tüzesen Benjamin. - Nem töltöttem-e öt évet egy fregatte födélzetén, te vizi-borju? S nem kellett-e mindnyájunknak alacsonyan tüzelni, hogy elleneinket derékon találjuk? Vigyázzatok fiúk, fogadjatok szót nekem.
    A puskások hangos kacagását Rikárd parancsoló hangja szakitá meg.
    - Vigyázat!
    Már e reggelen bizonyosan átszállt az irtáson nehány millió galamb, de egyik csapat sem hasonlitott ahhoz, amely most közelitett. Szétnyult az a hegyek között, mint egy kék tömeg s hasztalan kereste végét a szem. Mindnyájan, még maga Marmaduke is megfeledkezett Bőrharisnya szemrehányásáról, s akaratlanul puskája után nyult.
    - Tűz! - vezénylé a békebiró, s a tüzes szénnel megérinté az ágyu gyujtó porát.
    Az ágyubömbölés, mellyel a puskák durranása vegyült, megrázkódtatta a levegőt. A galambsereg első sora feljebb szállott, mig ugyanazon percben sok millió galamb oly gyorsasággal suhogott utána, hogy amint a fehér füstoszlop a kis ágyu szájából felszállt, egymásra halmozott tömeg siklott át a lővonal fölött.
    A sugárágyu ropogása visszhangra kelt a hegyek közt, s távoli mennydörgésként halt el északon, mig a megriadt madarak egész serege roppant halmazban gomolyodott össze. A lég megtelt a szabálytalan vonalaktól; sor fölött sor vonult el, sokkal fölülemelkedve a legmagasabb fenyőfák csucsain és egyik sem bátorkodott a veszélyes átmeneten előrenyomulni, mig egyszerre nehány vezetője a tollas társaságnak keresztülnyilalt a völgyön s röptét egyenesen a falun át vette, mire százezerek követték példáját, miközben az irtás keleti oldalát üldözőiknek engedék át.
    - Győzelem! - ujjongott Rikárd. - Győzelem! Az ellenséget szerencsésen kivertük!
    - Nem ugy, Rikárd! - viszonzá a biró, - mert még most is teli van az egész mező, s bárhová nézek, mindenütt a szegény madarak fejét látom. E mulatságnak végét kell szakitanunk, ha egyáltalán mulatságnak lehet nevezni.
    - Bizonyosan az, még pedig dicső mulatság! - jegyzé meg Rikárd. - Nehány ezret leteríténk e kék kabátos fickók közül, ugy, hogy ma minden vén asszony galambpástétomot süthet a faluban.
    - Jó, jó, annál előbb kell végét vetnünk e mészárlásnak, - mondá Temple. - Halljátok, fiuk! minden száz galambfejért, melyet hoztok, hat pencet fizetek. Gyorsan munkához, szállitsátok mielőbb házamhoz!

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155306594
Webáruház készítés