Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jack London: Az éneklő kutya_MOBI

Jack London: Az éneklő kutya_MOBI
540 Ft540
  • Részlet az eKönyvből:

    A vén tengerész derekasan odahajtatott a bérkocsival a Bronxhoz, öreges betükkel beirta a Stough Greenleaf Károlyt és ismét elkezdte azt a tevékenységet, amely már évek óta megmentette a szegényháztól. Daughtry nem kevésbé derekasan vette a nyakába a várost, hogy munkát keressen. Erre nagy szükség volt, mert fedezni kellett drága fényüzéseit. Kvékből, Mihályból és Cockyból álló családjának élelem és lakás kellett. Még ennél is többe került a vén tengerésznek az előkelő szállóban való fenntartása. Ehez járult még napi tiz üvegre rugó szomjusága.
    A város azonban a gazdasági pangás idejét élte. A munkátlanok problémája a szokottnál is jobban nyomta San-Francisco polgárait. Ami a gőzhajókat és vitorlásokat illette, minden hajópincéri állásra három pályázó esett. Daughtry semmi állandó jövedelemhez nem tudott jutni, alkalmi kereseteiből pedig nem futotta a mindenféle napi kiadásokra. Még kisegitő városi utcaseprő is volt három napig, de aztán át kellett adni a helyét a pártatlan közigazgatási rend szerint a következő munkátlannak, akiben ez a három nap tartotta valamivel tovább a lelket.
    Daughtry Kvékkel is dolgoztatott volna, csakhogy Kvék nem tudott dolgozni. A fekete soha életében nem járt városban, Sydneyt is csak a gőzös fedélzetéről látta. A világból mindössze gőzhajókat, isten háta mögötti tropikus szigeteket ismert, s ezek között Melanéziában a maga Vilmos Király-szigetét. Igy aztán otthon maradt a két szobájában, főzött és takaritott a gazdájára és gondját viselte Mihálynak és Cockynak. Mihály számára, aki a hajók, korallszigetek és ültetvények szabad futkosásához volt szokva, mindez a börtönt jelentette.
    De esténként Mihály kisétált Pincérrel. Olykor, pár lépésnyi távolságban Kvék is követte őket. A tolongó gyalogjárón az ember-istenek sokasága igen kellemetlenül érintette Mihályt. Az ember-istenek értéke általában erősen alább is szállt előtte. De hűségének és imádatának saját tárgyát, Pincért, még többre értékelte. Ennyi sok isten között megfélemlitettnek érezte magát, és Pincér ábrahámi kebele még inkább az egyetlen biztos révvé vált, ahol gorombaság és veszedelem nem zavarta soha.
    A huszadik század városi életének modern figyelmeztetője ez: vigyázz a lábadra! Mihály hamar megtanulta ezt: meg tudta óvni a maga lábát az emberek bőrcipős lábainak megszámlálhatatlan ezrei között, amelyek folyton csak siettek és sohasem figyeltek az alacsony, négylábu ír terrier létezésére és a járáshoz való jogára.
    A pincérrel való esti kirándulások örökösen kocsmáról-kocsmára vezettek, ahol hosszu bárok mentén a fürészporos padlón álldogálva, vagy asztaloknál üldögélve, emberek ittak és diskuráltak. Mégpedig sokat. Pincér is sokat ivott és sokat beszélt, mig napi tiz üveges adagját bekebelezvén, hazafelé nem indult nyugovóra. Sok ismeretséget kötött Pincér, és vele Mihály is. Facér tengerészek és kikötött matrózok voltak ezek többnyire, ámbár akadt közöttük sok kikötő-munkás és efféle is.
    Ez ismerősök egyike, egy folyami szkúnerkapitány, aki a kikötő és a Szent-Joákim, meg Sacramento folyók között járt fel s alá, megigérte Daughtrynak, hogy szerződteti szakácsnak és matróznak a Howard szkúnerre. A fedélrakományt is beleértve, tizennyolc tonnát szállitott, és Jorgensen kapitány, a szakács és a két másik matróz, a legdemokratább beosztással ugy rakodtak be és rakodtak ki a nap bármely órájában, ugy vezették a hajót az éj és nap minden szakában és minden vizállásánál, hogy egy ember kormányzott, a többi három pedig aludt és erőt gyüjtött. Tartottak munkaidőt, külön inspekciót, sőt túlidőt is, de az élelem elsőrangu volt és a fizetések nagysága havi negyvenöt és hatvan dollár között mozgott.
    - Egészen nyugodt lehet, - mondogatta Jorgensen kapitány - ezt a szakácsot, ezt a Hansont, rövidesen megpofozom és kirugom. Akkor aztán maga beléphet. Meg a kutyus is.
    Ilyenkor derék, kérges, munkás kezét gyengéden rátette a Mihály fejére.
    - Finom kutyus ez. Kell ez a hajón, mikor minden legény alszik a dokkok mentén, vagy a horgony-őrségen.
    - Rugja ki Hansont most, - sürgette Daughtry Dag.
    De Jorgensen kapitány lassan ingatta lassu észjárásu fejét.
    - Előbb megpofozom.
    - Hát akkor pofozza meg most és rugja ki. Éppen ott van a bár-asztal sarkánál.
    - Nem. Előbb okot kell hogy adjon rá. Okom volna bőven, de nekem olyan ok kell, amit mindenki lát. Azt akarom, hogy muszáj legyen kirugni és mindenki azt mondja, hogy éljen, éljen, Jorgensen kapitány, nagyon jól tette. Akkor aztán megkapja az állást, Daughtry.
    Ha Jorgensen kapitány nem huzta-halasztotta volna ezt a kilátásba helyezett kirugást, és ha Hanson nem késlekedett volna elegendő okot adni a kirugásra, akkor Mihály elkisérte volna Pincért a Howard szkúnerre, és Mihály következendő tapasztalatai teljességgel mások lettek volna, mint amelyek a sors könyvében elvégeztettek felőle. De elvégeztettek, olyan véletlenek, s a véletleneknek olyan összejátszása utján, amelyek nem állottak Mihály hatalmában és amelyekkel éppen ugy nem volt tisztában, mint maga Pincér. Ebben az időben a Mihályra várakozó szinpadi pályát és borzasztó szenvedést a legvadabb jövendölés vagy sejtelem sem tudhatta még előre. Daughtry Dag és vele együtt Kvék jövendő sorsának megjóslását pedig a legbolondabb álomlátás sem közelithette volna meg.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    978963364_LondonJ_Eneklokutya
Webáruház készítés