Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Jack London: Az éneklő kutya_EPUB

Jack London: Az éneklő kutya_EPUB
540 Ft540

A kötetet Harsányi Zsolt fordításában közöljük. (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    A kutya, éppen ugy, mint a ló, az aljast még aljasabbá teszi. Emory Walter Merrittet, aki aljas ember volt, a Mihály birtokáért való vágya még aljasabbá tette. Ha Mihály nem létezett volna, az ő viselkedése is egész más lett volna. Ugy beszélt volna Daughtryval, ahogy - mint Daughtry mondotta - fehér emberek között szokás. Figyelmeztette volna Daughtryt a betegségére és lehetővé tette volna neki, hogy elhajózzék valahova a Déli-tengerekre, vagy Japánba, vagy más országokba, ahol a leprásokat nem internálják. Ez semmit sem ártott volna ezeknek az országoknak, hiszen náluk ilyen a szokás és a törvény, viszont Daughtrynak és Kvéknek lehetővé tette volna, hogy meneküljenek a sanfranciscói járványtelep poklától, amelyre Emory aljassága életük végéig kárhoztatta őket.
    Ha pedig tekintetbe vesszük a lepra-telep fegyveres őrségének éveken át éjjel-nappal való fenntartási költségeit, Emory Walter Merritt sok-sok ezer dollárt megtakarithatott volna a város és a közigazgatási kerület adófizetői polgárai számára, és ezt a sok pénzt okos alkalmazással a tantermek hirhedt zsufoltságának csökkentésére, a szegény néposztálybeli gyermekek tejének javitására, vagy arra lehetett volna forditani, hogy a fulladozó ghettó népének parkirozással több lélekzési teret biztositsanak. Csakhogy ha Emory Walter Merritt ilyen tekinteteket gondolt volna meg, akkor nemcsak Daughtry és Kvék vitorláztak volna el a messzi tengerekre, hanem velük ment volna Mihály is.
    Soha még egy zsufolt várószobára való páciens-tömeget rohamosabb gyorsasággal nem rázott le orvos, mint Emory doktor tette abban a pillanatban, mihelyt az ajtó becsukódott az után a két rendőr után, akik Daughtry menetét bezárták. És Emory még az elkésett ebédhez sem ült le mindjárt, előbb autóval elrohant a Berber-partra és meg sem állt a Bowhead-fogadó kapujáig. Csak azért állt meg utközben, hogy politikai súlyának segitségével felszedjen maga mellé egy detektivfőnököt. Ez nagyon célirányos intézkedésnek is bizonyult, mert a háziasszony kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy a lakója kutyáját elvigyék. De Millikent, a detektivfőnököt, nagyon is jól ismerte, és végre is beadta a derekát a törvény szavára, amelynek a detektivfőnök volt a szimboluma, és amelyről hiszékenységében nem nagyon sokat tudott.
    Mikor Mihály egy póráz végén elhagyta a szobát, az elhagyatás panaszos jajkiáltása hangzott fel az ablakpárkány felől, ahol egy kis hófehér kakadu gubbaszkodott.
    - Cocky, - kiáltotta - Cocky!
    Emory Walter Merritt visszanézett és csak pillanatig habozott.
    - Később elküldünk a madárért, - mondta a háziasszonynak, aki még mindig ellenkezett egy kicsit, követte őket le a lépcsőn és nem vette észre, hogy a detektivfőnök gondatlanul tárva-nyitva felejtette a Daughtry szobájának ajtaját.
    De Emory Walter Merritt nem volt az egyetlen aljas, akit a Mihály birtokáért való vágy még jobban lealjasitott. Del Mar Harry a Yacht-Otthon nevü klub egy öblös bőrkarosszékében ülve, lábát a másik öblös bőrkarosszékre rakva adta át magát az emésztés álmositó hangulatának, az ebédje után, amely egyszersmind reggelije is volt különben. Közben átfutotta a délutáni lapok egyik legelső korai kiadását. A szeme megakadt egy nagy keresztcimen, amely alatt öt rövid sor foglalt helyet. A lábát azonnal levette a bőrszékről, maga alá kapta és felugrott. Gyorsan megint gondolt egyet, visszaült, megnyomta a csengő gombját és mialatt várta a klub-pincért, még egyszer elolvasta a cimet és az öt rövid sort.
    Mikor aztán bérautóban robogott a Berber-part felé, aranytól ragyogó látomásai voltak. A látomások egymásután vették fel az alakját sárga, huszdolláros aranyaknak, az Egyesült-Államok jegyével ellátott sárgahátu papiroknak, betétkönyveknek levágásra megérett kövér kuponoknak, és mindezen átnyilallott egy drótszőrü ír terrier látomása, amely ragyogóan világitó szinpadokon tünik fel, a szája nyitva, az orra a zsinórpadlás felé fordul, és a torka énekel, folyton énekel, ahogy kutyát énekelni eddig senki nem hallott a világon.
    Hogy az ajtó nyitva maradt, azt maga Cocky fedezte fel először és spekulálva szemlélte, ha spekulálásnak szabad nevezni egy olyan madár lelki processzusait, amely környezetéről titokzatos módon uj benyomást fogad be a tudatába és készülődik tenni valamit, vagy nem tenni, aszerint, amint ez a friss benyomás a viselkedését módositja. Az emberi lények pontosan ezt csinálják és sokan ezt szabad akaratnak nevezik. Cocky, a nyitott ajtót bámulva, éppen azon a ponton volt, hogy elhatározza, vajjon megtekintse-e közelebbről ezt a kijárati nyilást a nagyvilágba vagy sem, mikor a szeme találkozott egy másik lénynek beleselkedő szemével, amely a nyitott ajtót szintén felfedezte.
    Ez a két szem állati volt, sárgászöld szinü, pupillái hirtelen egymásutánban tágultak és szükültek, amint a szoba különböző fényeit és homályait vették szemügyre. Cocky az első pillantásra megismerte a veszedelmet: az erőszakos halál legborzasztóbb veszedelmét. Mégsem cselekedett semmit. Pánik nem vett erőt a szivén. Félszemét az ajtórésre szegezve, mozdulatlanul, mereven bámulta annak a girhes kóbor macskának a fejét és szemét, amelynek a feje ugy bukkant fel az ajtóban, mint valami jelenés.
    A pupillák fürgén, gyorsan és óvatosan, hol kitágulva, ijesztő zöldessárga opállá, hol összeszükülve, két függőleges sárga vonallá változtak és végigkutatták a szobát. És ráfénylettek Cockyra. A szobába csak a fej látszott be, de ezen a fejen látható volt, hogy a macska egy pillanat alatt meglapul, begörbült és megmeredt. A szemei szinte észrevétlenül mozdulatlan, őrködő pontokká változtak, olyanok lettek, mint a szfinksz kőmerev nézése a fájdalmas, örök, elhagyott sivatagon keresztül. Olyanok lettek, mintha már évszázadok és évezredek óta merednének erre az egy pontra.
    Cocky nem kevésbé megmerevedett. Azon a szemén, amely ferdén oldalraszegett fejéből arrafelé fordult, nem huzódott le a szemhéj és a sejtelemnek az az érzése, amely elhatalmasodott rajta, egyetlen tolla rezzenésén sem volt látható. Mind a két élőlény megkövesedett abban a merev nézésben, amely a vadász és a vad sajátja, a támadóé és a zsákmányé, a husevőé és a husé.
    Ez a merev nézés percekig tartott, mignem az a fej az ajtónyilásban könnyü fordulattal eltünt. Ha a madarak sóhajtani tudnának, Cocky felsóhajtott volna. De nem moccant. Azt hallgatta, hogy egy ember lassu, nehézkes lépései haladnak el és enyésznek el odakünn, le a lépcsőház felé.
    Néhány pillanat mult el. És váratlan hirtelenséggel megint megjelent a jelenés, ezuttal nemcsak a fej, hanem az egész hajlékony test, amely besiklott a szobába és a szoba közepén a padlón megállott. A szemek Cockyra szegeződtek és a test mozdulatlan maradt, csak a hosszu farok nem, amely hirtelen dühös, mégis monoton módon csapódott egyik oldalról a másikra, aztán megint vissza.
    A macska nem vette le a szemét Cockyról, lassan megindult előre és két méterre tőle megint megállott. Csak a farka csapkodott ide-oda és csak a szeme tündöklött, mint valami ékszer, az ablak teli világosságában, amely felé szegeződött. Függőleges pupillái már alig észrevehető fekete fonalakká szükültek.
    Cocky nem tudta a halált az emberi fogalom világosságával felfogni, de azért körülbelül sejtette, hogy minden dolognak vége fenyegetően közel van. És mikor nézte a macskát, amely most döntően kezdett az ugrásra összehuzódni, Cocky, ez a bátor kis darab élet, meghódolt élete egyetlen és megbocsátható pánikjának.
    - Cocky! Cocky! - kiáltozta panaszosan a vak, érzéketlen falaknak.
    Ezzel a kiáltással az egész világhoz kiáltott, minden hatalmakhoz, dologhoz, kétlábu emberi teremtményekhez, különösen pedig Pincérhez, Kvékhez és Mihályhoz. Kiáltásának belső tartalma ez volt:
    - Én vagyok az, Cocky. Nagyon kicsiny vagyok és nagyon törékeny vagyok, és ez, aki el akar pusztitani, ez nagy szörnyeteg hozzám képest és én szeretem a fényes, ragyogó világot és én élni akarok és tovább akarok lenni a fényben és olyan kicsi vagyok, én jó kis fickó vagyok, jó kis szivem van, én nem vehetem fel a harcot ezzel a hatalmas, dühös, éhes állattal, aki meg akar engem enni, és segitséget kérek, segitség, segitség, segitség! Én vagyok Cocky. Mindenki ismer engem. Én vagyok Cocky.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    978963364_LondonJ_Eneklokuty_B
Webáruház készítés