Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Hunyady Sándor: Páger és a motorbicikli_MOBI

Hunyady Sándor: Páger és a motorbicikli_MOBI
790 Ft790
  • Részlet az e-Könyvből:

    Egy kedves társaságban, ahol nagyon szeretik a színházat, tehát egy kicsit bennfentesek is, arról beszéltek, hogy: „például Tolnay Klárinak nem ártott meg a gyerek”. Olyan bájos, fiatalos, leányos maradt, mint amilyen a kisbaba előtt volt. Ennek legteljesebb próbája az a veszélyes szerep, amelyet most a XIV. René-ben játszik. Ebben a szerepben nem lehet tréfálni, a színésznőnek, aki játssza, tökéletes illúziót kell ébresztenie, különben könnyen humorba fulladhat az egész előadás.
    A témával kapcsolatban ismét eldördült a már annyiszor föltett és megvitatott kérdés:
    „Lehet-e a színésznőnek gyereke?”
    A társaság tagjai kivétel nélkül hozzászóltak a kérdéshez, és végül nagylelkűen úgy döntöttek, hogy: lehet, bár ebben az esetben az ügy úgy az anyára, mint a gyermekre nézve egy kissé veszélyes.
    Csöndesen gyűlt bennem az ingerültség, egy darabig hallgattam, majd nem bírtam tovább, és hangosan felfortyantam:
    - Nem gondolják - fordultam a társaság vezérbeszélője felé -, hogy ennek a kérdésnek a puszta fölvetésével halálosan megsértik az egész kart?. Az összes színésznőket, akiket ismernek, szeretnek, akiknek a játékában gyönyörködnek? Nem érzik, hogy ez a vitatárgy olyan idejétmúlta, mintha azt tennék föl kérdésnek, hogy: jogos dolog-e a boszorkányégetés?! Nem is tudom, mikor veszítette el aktualitását. Nagyon régen. Mert Déryné korában nem lehetett ezt kérdezni. Nem volt csoda, becsületes, emberi dolog volt, ha a színésznőnek, aki ekhós szekéren utazta az országot, gyermeke született. Ha jól megnézzük, a mai színészgeneráció magja ilyen céh alapon képződött, színészek és -színésznők ivadékaiból, akik
    rajta maradtak a pályán, mint a Tejút kis csillagjai a Tejútban.
    „Lehet-e a színésznőnek gyermeke?” Ezt csak a legádázabb középkorban lehetett kérdezni, amikor csak a nemesember számított, a tudós és a művész pedig e felsőbb társadalom koldusmorzsáin élt. Akkor nagy fizikusok úgy keresték a kenyerüket, hogy horoszkópot csináltak babonás nagyuraknak. Kuruzsoltak, hogy titokban dolgozhassanak. Nagy muzsikusok a sarokban álltak, hangszereiket pengetve, és májat kaptak a lakoma után, mint a kutyák.
    De ez a kor, hála istennek, elmúlt. A tudósok és művészek kiverekedték jogaikat. És ha ma valaki azt mondja, hogy „színész vagyok”, ez annyit jelent, hogy egy igen fontos társadalmi csoporthoz tartozik, amelynek a helyzete szinte évről évre javul, mégpedig nem azért, mert felülről pártfogolják, hanem azért, mert a munka, amelyet végez, rendkívül szükséges, hasznos és közkedvelt.
    Bizonyosan vannak még naiv civilek, akik azt képzelik, hogy a kisbaba, akinek színésznő a mamája, valami léha és könnyelmű világba csöppent. Holott ez nem igaz. Nem kell a színésznő gyermekét a rossz társaságtól félteni. A színészek céhe rendkívül szorgalmas, egyre polgáribb körülmények közt dolgozik, mégpedig oly keményen, hogy munkája közepette csak a legelemibb emberi indulatoknak van helye. Hiszen a színésznő maga keresi kenyerét, senki felelősségre nem vonhatja, élhetne szabadon, a saját egyéniségének törvényei szerint. De hát annyi a dolga, hogy csak akkor van ideje a szerelemre, ha igazán szerelmes. Higgyék el, hogy a cél nélküli, csak a csiklandósság kedvéért való flört a henye osztályok szokása, a színészeket pedig igazán nem lehet henye osztálynak nevezni.
    Egy nagyon óvatos ember még azt mondhatná, hogy: „jó, jó, de hát a bizonytalan anyagi helyzet…!” Ez igaz, a színész sorsa bizonytalan. De hát melyik ember sorsa nem az? Sőt, ennek a pályának van valami nagy előnye. A munkalehetősége nem szűnik meg azzal, hogy megöregszik. Aki jó szende vagy jó naiva volt, abból anyaszínésznő lesz és jó komika. A kenyér nem hull ki a kezéből, csak szerepkört kell változtatnia.
    Nem tudom, miféle gyanúsítás foglaltatik még a kérdésben. Hogy a színésznő gyermeke a dolgok rendje szerint rosszat tanul a környezetétől? Ez a föltevés egyenesen fölháborít. Én is színésznő fia vagyok, amit tudok, és amit érek, anyámtól kaptam. Nem tudom, mit árthatott nekem, hogy egész piciny koromban, amikor még szoknyában jártam, már találkoztam Shakespeare szavaival, mert anyám hangosan tanulta a szerepeit. Ötéves koromban már tudtam, hogy ki volt Cordelia és lady Macbeth. Gyermeki kíváncsiságomban követeltem, hogy magyarázzák meg, mi az értelme Az ember tragédiájának? Hogy van az, hogy anyámnak minden jelenethez más kosztümöt kell fölvenni? Hogy lehet, hogy a figurája mindig más és mindig ugyanaz? Ki az az Éva? Kicsoda Ádám? Mit akar Lucifer, és mit mennydörög az Úr szava a felhők között? Döntse el a társaság maga, olyan nagy baj-e, ha egy gyermek képzelete költők igéin át tárul rá a világra?
    Ez volt szerintem a kérdés kritikája, ha így teszik föl, hogy „lehet-e a színésznőnek gyermeke?” Ellenben nagyon megváltozik az ügy, ha így fogalmazunk: „hasznos-e, ha a színésznőnek gyermeke születik, saját magára nézve?” Ezen már szabad vitatkozni. De ez már egyedül a színésznőkre tartozik. Határozzák el ők maguk, hasznos-e, megéri-e? …
    Azt hiszem, hogy a dolog úgy áll, hogy a színésznők, akik magányosak, magányosak maradnak, egy bizonyos korban mind elérkeznek oda, hogy ürességet éreznek, emberi sorsuk befejezetlenségét, és odaadnák minden diadalukat egy babszemnyi kis babáért.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633648018
Webáruház készítés