Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Hunyady Sándor: A vöröslámpás ház_MOBI

Hunyady Sándor: A vöröslámpás ház_MOBI
390 Ft390
  • Részlet a könyvből:

    Piroska ötéves volt, amikor az édesanyja meghalt. Akkor rokonokhoz került kosztba, kvártélyba.
    Csak vasárnapokon látta az apját, aki villanyszerelő volt, egész nap dolgozott és nem ért rá a kenyere miatt sokat törődni a kislányával.
    Pedig nagyon szerette a gyereket és inkább miatta házasodott meg egy esztendő mulva, mint a maga kényelméért.
    Legyen otthon Piroska. Lássa, játszadozzon vele, bújjon melléje egy kicsit este az ágyba. Isteni játékszer minden derékszívű apának a hatesztendős kislánya.
    Igen rendes, csinos, gyerekdolgokban jártas, molett barna nőt vett el, aki olyan lomhán és ijedten mozgott a külvilágban, amilyen serény vidámsággal végezte odahaza a munkáját.
    Az asszony - szakácsnő volt azelőtt - őszintén szerette a gyerekeket. És tiszta lélekkel tette föl, hogy valóban az édesanyja lesz Piroskának az anyja helyett.
    Nem is rajta mult, hogy ez nem sikerült, hanem Piroskán, aki úgy viselkedett a mostohájával szemben, mint egy gőgös, kis jégcsap.
    Jóeszű gyerek volt, fülelt, leskelődött. Tudta, hogy miért viselt három hónapig fekete flórból karszalagot a kabátkáján. Amíg a rokonoknál volt, teleszívódott a képzelete a nagyok elhullatott beszédeiből, hogy ő árva és mostohája lesz.
    A mostoha fogalma olyan volt a szemében, mint a krampusz. Ijesztő, idegen, ellenséges. Nem akarta a mostoháját szeretni.
    Amikor hazakerült, arrogánsan nyávogott az igazi anyuskája után. Nem is akarta semmimódon a második asszonyt mamának szólítani, akármilyen szigorúan ráparancsolt az apja.
    A szorgalmas, kövér asszony bánatosan bocsátotta a kötényébe munkás kezét:
    - Nem akar engem szeretni! - gondolta búsan. - Megfésülni sem hagyja magát, nem tud rámnézni, nem tűr. Jó Isten! Még azt fogja gondolni az apja, hogy nem bánok vele elég jól.
    És nem adta föl a küzdelmet, hogy ezt az akaratos, kis som-virágot magához édesgesse.
    Dehát a mostohának nagyon nehéz a dolga. Ez az asszony is teli volt szűrve aggodalommal, hogy csakugyan mostoha talán? Nem elég jó, nem elég figyelmes. Őt is nyugtalanította a babona. És, hogy messziről se hasonlítson a tündérmesék gonosz boszorkánymostohájához, túlerőltette a barátkozást. Mézes-mázos volt, hízelkedő. Idegen, természetellenes. Amivel csak azt érte el, hogy Piroska impertinenciája napról-napra nőtt. Végül oly szemtelenné vált, mint egy kis légy, amely minduntalan az ember orrára száll.
    A mostoha zokogott az ura nyakába borulva:
    - Váljunk el, Kálmán. Nem akar hozzámszokni a kislány.
    Soha még mostohának nem volt rosszabb dolga árva mellett. Össze voltak zárva egész nap a konyhában. És Piroska parányi agyának találékonysága nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy viselkedésével ki ne mélyítse árvaságának gyászos állapotát.
    Rossz viszony volt közöttük. Ingerlékeny, feszülten udvarias. Mint két állam között, amelyek még a diplomácia hangján érintkeznek, de már kevés választja el őket a hadüzenettől.
    Történt egy délután, hogy a mostoha így szólt az árvához:
    - Állj föl Piroska arról a ládáról. Ki akarom venni belőle a faszenet.
    Piroska nem állt föl. Ez új győzelem lett volna. Ilyesmit eddig mégsem csinált. Nyiltan nem szegült ellene nyilt parancsnak. Most megpróbálta.
    A mostoha szelíden megismételte:
    - Állj föl, kicsikém...
    Piroska olyan közömbös arcot csinált, mintha nem törődne vele, hogy hozzá beszélnek.
    A mostoha hangja könyörgőn remegni kezdett:
    - Piroska, szívem!
    Piroska orrán erre szemtelenül gúnyos kifejezés jelent meg, mintha azt mondaná: »nekem te nem parancsolsz!«
    Az asszony hirtelen elveszítette a türelmét. A homloka is elpirult a haragtól. És szabadon engedve az anyák fegyelmező ösztönét, megfogta Piroskát és megverte. Már ahogy kisgyerekeket szokás megverni. Negyedgőzzel meghúzta a fülét. Fölhajtotta a szoknyáját és a tenyerével néhány pukkanósat ütött az ülepére.
    A verés csöppet sem fájt. De Piroska azért úgy bömbölt és sikoltozott, hogy kijöttek a gangra az emelet összes konyháiból a cselédek.
    Itt van tehát a mostoha! Ez ő, ilyen lesz ezután, most megmutatta igazi arcát. Félelem és mélységes megaláztatás szégyene emésztette Piroska lelkét, amikor húsz percnyi, teli tüdőből való sikoltozás után csendesen sírdogálni kezdett, a fal felé fordulva, hogy ne lásson semmit az egész világból.
    Csönd volt. Piroska csak apró neszeket hallott, amiből tudhatta, hogy a mostohája ott dolgozgat a konyhában.
    Sokáig állt, elfáradt, megúnta nézni a falat, meg is éhezett. Öt óra, jelentkezett egy vékonyka korgás a gyomrában, ilyenkor szokott uzsonnázni ezelőtt. Na dehát mostan uzsonna! Piroska már az éhhalál szorongását kezdte érezni, amikor egy nagy karéj szilvalekváros kenyér jelent meg egészen közel az arca előtt.
    Csöndes, természetes hang szólalt meg a háta mögött, mintha semmi nem történt volna közöttük:
    - Itt az uzsonnád!
    Piroskának nem volt ereje visszautasítani a lekváros kenyeret. Elfogadta az ellenséges kézből, egy darabig komoran nézte, aztán elcsábult és beleharapott.
    Most megkönnyebbült sóhajt és nevetést hallott a tűzhely felől. A gyerekeknek roppant éles fülük van. Piroska is kihallotta ebből a nevetésből, hogy a gonosz mostoha sem érezte magát jól a verés után.
    Engedékenyen megfordult. Megreszkírozta a fél szemét, hogy a mostohájára nézzen. Aztán rámosolygott. Félig ravaszságból, hogy jó lesz békét kötni az ilyen túlhatalmas ellenséggel. De félig már bizalomból is. Úgy érezte, hogy elintéződött közöttük valami fontos etikett-kérdés. »Igen megvert és a világ nem omlott össze, megkente a lekváros kenyeremet, úgylátszik mégis a mamám.« Az asszony leült egy konyhaszékre és kitárta a kislány felé a karját:
    - Gyere ide, Piroska, adj nekem is egy harapást!
    Piroska fölkapaszkodott a mostohája ölébe és odatartotta a kenyerét:
    - Tessék harapni!
    Ettek, csókolóztak. Csupa lekvár lett mindkettőjük arca, amitől aztán szívből, hosszan, oldalnyilallásig nevettek.

  • Cikkszám
    978963364822H
Webáruház készítés