Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Hunyady Sándor: A hajó királynője_MOBI

Hunyady Sándor: A hajó királynője_MOBI
790 Ft790
  • Részlet az e-Könyvből:

    Bármilyen különös, mégis az az igazság, hogy Mrs. Haxtonnak talán soha életében nem voltak olyan boldog órái, mint amilyeneket most töltött, a szerencsétlenséggel teli, kényelmetlenül zsúfolt hajón. Hiúsága tökéletesen kielégült. Külön kabinja volt, meleg vize, egyéni kiszolgálást kapott, mialatt körülötte az emberek ezrei mindenféle nélkülözés keserűségét szenvedték. És ezt a rendkívüli diadalt egyedül a személyiségének varázsaival aratta, az arcbőrével, a vonalaival. Hosszú ideig állt a kabin faliszekrényének tükre előtt, hogy csodálja és imádja saját magát. Hewitt kapitány iránt semmiféle hálát nem érzett. Természetesnek találta, hogy az öregúr elárulta kedvéért a kötelességét és a tengerészbecsületet
    Becsöngette a stewardesst és gőgös hangon meleg fürdőt rendelt. A stewardess komor csodálkozással vette tudomásul, hogy „ennek a nőnek” külön jogai vannak a hajón. A világ aljas igazságtalanságán tűnődött lelke egész keserűségével, amikor kinyitotta a csapot, és nézte, hogy folyik párologva a drága forró víz a kádba.
    Mrs. Haxton sürgősen intézkedett, hogy visszakapja a külön asztalát az étteremben, és a rendes pincéréhez is ragaszkodott, amiből következett, hogy Leonidas Taskiris munkakönnyítéseket harcolt ki magának, azzal érvelve, hogy a hajó királynőjét kell kiszolgálnia.
    Hewitt kapitány megtiltotta, hogy szeszt áruljanak a „Gloworm”-on, mert az alkohol nagy bajokat csinálhat az ilyen kis helyen összezsúfolt, izgatott tömegben. Mrs. Haxtonra nézve ez a szabály sem volt érvényes. Orvosi receptre kapott két üveg whiskyt. Az egyik palackot a kabinjába küldte, a másik az étterembeli asztalkára volt téve, egy tányér jég mellett. A férfiak, akik körös-körül ültek, és akik Franciaországban hozzászoktak a Pernod-hoz, a konyakhoz vagy legalábbis a borhoz, itt pedig nem jutottak csak tejhez, gyümölcsléhez és coca-colához, irigyen nézték. Talán éppen ezért esett különösen jól az ital Mrs. Haxtonnak. Diadalt csinálhatott abból is, ahogyan fölhajtott egy pohár whiskyt.
    Délután találkozott Stephennel, aki rögtön kiszabadult a szobafogságból, mihelyt nyílt tengerre jutottak.
    Az volt a rendes programjuk, hogy öt órakor együtt fürödtek. Lementek a paternosteren az uszodába. De a swimming-pool is eltűnt a múltban. Deszkával fedték be a medencét. Huszonegy keskeny, tábori ágy foglalta el a helyiséget. A sós víz illata helyett fülledt emberszag terjengett a levegőben. Egy ingujjas férfi az ágyán ülve borotválkozott. Néhányan a pokrócaikon végigheverve hortyogtak. A gyógymasszőr átalakult közönséges stewarddá, éppen a takarókat hajtogatta össze az üres hálóhelyeken. Amikor régi vendégeit megpillantotta, hozzájuk sietett, visszaadta az úszóruhájukat, amelyeket néhány nappal azelőtt rábíztak. Savanyúan közölte, hogy ki tudja, mikor lesz újra olyan világ a „Gloworm”-on, amikor a swimming-poolt visszaadják hivatásának.
    Mrs. Haxton haragudott. A férfi valósággal bánatos lett:
    - Pedig azt reméltem, hogy legalább úszhatom egyet!
    Elmondta, hogy a fürdőszobáját elvették. A kádjában is ágy van vetve egy kisfiúnak, a közös tushoz pedig lehetetlenség hozzáférni.
    Mrs. Halton boldog volt, hogy tüntethet kivételes helyzetével.
    Eldicsekedett, hogy neki annyi meleg vize van, amennyit akar. Egy kis érzéki hangsúllyal mondta:
    - Nálam megfürödhet! A mosdón talál kölni sót, szappant, alkoholt. És ha nem irtózik utánam megtörölközni, ott van a forttírköpenyem is a fogason!
    Ezt az ajánlatot nem lehetett visszautasítani. Tóth István bevonult Mrs. Haxton illatos fürdőszobájába. A kádjában ült, a szappanát használta. Ezekben a percekben szinte közel járt hozzá, hogy belészeressen az asszonyba, aki iránta való bizalmának és fizikai rokonszenvének ilyen cáfolhatatlan jeleit mutatta.
    Mialatt Tóth István fürdött, Mrs. Haxton a fedélzeten sétált, és arra gondolt, hogy talán benéz a doktor rendelőjébe egy kicsit diskurálni. Igaz, hogy a doktornak most nagyon sok dolga van, de az nem baj, sőt jó, az is hatalmát mutatná, hogy a betegeknek várakozni kell, amíg ő kicsevegi magát.
    Már indult is a rendelő felé, amikor egy nagyon alacsony, sovány ember tartóztatta föl. Az idegen egészen leroncsolódott, pecsétes ruhát viselt, de a lényében mégis volt valami önérzetes, szinte elbizakodott vonás. Éles profilja volt, vakmerő orra. Erős szakálla miatt szinte kéknek látszott simára borotvált álla. Egészben véve egy bátor kis sas benyomását keltette.
    Köszönt, bemutatkozott:
    - Smart vagyok. Charlie Smart!
    Mrs. Haxton hidegen biccentett. Nem szerette a rongyos embereket.
    - Nem hallotta még a nevemet? Pedig világhírű! Hatodik éve vagyok Belgium sampion zsokéja!
    Gyorsan elmagyarázta, hogy milyen istállóknak lovagol, mióta van Európában, és hogyan került a „Gloworm”-ra? A háború mozdította ki a helyéből, Brüsszelből menekült. De őt nem kell sajnálni. Amerikai angol. Ha visszamegy Amerikába, olyan szerződést kap, amilyent akar. Reméli, hogy ott is meg fog keresni évente százezer dollárt.
    Mrs. Haxton kissé megenyhült. A szemtelen kis sas tovább hencegett:
    - Azt nézi, hogy milyen rongyos vagyok? Ne törődjék vele! Várjon, megmutatom magának a fotográfiámat!
    Elsietett, majd visszajött. Ezüstsarkú, finom, fekete bőrből készült, címeres neszesszert hozott magával A táskából fényképeket vett elő, amelyek elegáns ruhákban ábrázolták, egyedül vagy divatos nők oldalán. Az egyik képen dresszbe öltözve, lóháton ült Charlie Smart, a nyakában szalagos babérkoszorú. Megmagyarázta a fotográfiát:
    - Ez tavalyelőtt volt, amikor Frou-Frou-val megnyertem a francia derbit. A szürke cilinderes pasas, aki a lovam kantárját fogja, marquis de Saint Savour, a belga zsokéklub igazgatója!
    Mrs. Haxton egyre barátságosabban nézegette a képeket, közben azt is látta, hogy a neszesszerben egy bíborszín selyempizsama és egypár lakk papucs közt drága, arany borotválkozó készülék hányódik, sőt van a táskában egy köteg bankjegy is, legalább százezer francia frank.
    A zsoké keserűen nevetett:
    - Csak ennyi cókmókom maradt, mert ezt a kezemben hoztam! A többi poggyászomat elvesztette a posta!
    Mrs. Haxton most már belátta, hogy a hetyke kis embert nyugodtan fölveheti udvarába. Barátságosan mosolygott, amikor a zsoké elmondta, hogy azért mutatkozott be, mert szeretné tudni, hogy honnan szerezte a whiskyt? Ő italos ember. És ezen a förtelmes hajón nem kap szeszt. Ezer frankot is adna egy üveg skót whiskyért.
    Mrs. Haxton meghívta asztalához vacsorára a zsokét. Félóra múlva ott tartottak, hogy komolyan tárgyaltak arról a versenyistállóról, amelyet majd közösen fognak alapítani Amerikában.
    - Rémítő sok pénzt fogok nyerni magának! - mondta elbizakodva Belgium sampionja.
    Úgy összebarátkoztak, hogy egy pillanatra sem váltak el egymástól. Charlie Smart szenvedélyes és elkényeztetett primadonna természetű ember volt. Nem tűrt konkurenciát. Amikor a doktor vacsora után hozzájuk csatlakozott, felhúzta az orrát, és olyan pimaszul viselkedett, hogy föltétlenül affér támad közöttük, ha az orvost hirtelen el nem hívják, hogy a turistaosztályon segítsen egy szülésnél.
    Franknek húszórás szolgálata volt, nem mozdulhatott a rádió mellől. Hewitt kapitányt is elfoglalta a dolga. Tóth Istvánnak pedig nem volt esete a zsoké. Riadtan visszavonult előle, pedig a szíve már kezdett átmelegedni. De amikor észrevette, hogy Mrs. Haxton milyen tüzes flörtben van a hencegő kis alvilági emberrel, azt is megszégyellte, hogy elfogadta szívességét, és megfürdött a kádjában. Csöndesen, mint a füst, eltűnt mellőlük. Lement a kabinjába, ahol rajta kívül hatan aludtak. Lefeküdt, hallgatta társai horkolását, és tűnődött, hogy a vak véletlen mily idegen sorsok közé iktatta sorsát.
    Mrs. Haxton egyedül maradt legújabb gavallérjával. Magukhoz vették a whiskys palackot és a jeget. Elbújtak a fedélzet legsötétebb zugában. A zsoké Mrs. Haxtonnak való ember volt. Szenzációs dolgokat mesélt grófokról, színésznőkről, lovakról, pénzről beszélt, vakmerő fogadásokról és csalásokról. Még az is érdekes volt, amit a saját hőstetteiről adott elő, lefestve néhány hajmeresztő lovaglásának figuráját. Közben leszopták az egész pálinkát. Mindketten becsíptek. Smart szemtelenkedni kezdett. Erre Mrs. Haxton a férfi fölhevült arcába öntötte az olvadt jeget. Csúfolódva nevetett, és mialatt lovagja a hideg vizet pislogta ki a szeméből, már el is szaladt. Bemenekült kabinjába, felébresztve kíméletlen ajtócsapkodásával a szűk előszobában alvó embereket.
    e-Könyv a Digi-Book gondozásában

  • Cikkszám
    9789633647912
Webáruház készítés