Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Hevesi Sándor: Császár és komédiás_MOBI

Hevesi Sándor: Császár és komédiás_MOBI
390 Ft390

Hevesi Sándor: Császár és komédiás

E-könyv PDF formátumban

  • Részlet az e-Könyvből:

    EUSTHENIUS
    Clarissime, hogy szolgált az éjszakai nyugodalom?
    AEMILIUS VICTOR
    Köszönöm a kérdést, perfectissime, én mindig jól alszom!
    EUSTHENIUS (Lázasan érdeklődve.)
    Ne mondja! Bizonyosan valami új, afrikai találmányt vesz igénybe lefekvés előtt. Nekem is ajánlottak tegnap, egy görög orvos boltjában, valami egyiptomi altató-üvegcsét. Szagolni kell, amíg ötvenet olvasunk s aztán úgy alszunk tőle, hogy csuda...
    AEMILIUS VICTOR
    Nem használok ördöngős szereket.
    EUSTHENIUS
    Képzelje, én három éjszaka nem aludtam. (Int a rabszolgának, aki előre jön.) Legújabb alkotásom; ő szent Felségének, Diocletian császárnak hirdetménye, amelyet három nap mulva kifüggesztünk egész Nikomédiában... Higyje el, Clarissime, hogy kár értem. (Közelebb megy hozzá; súgva.) Ő Szent Felsége a legkitűnőbb államférfi, a legvitézebb hadverő, de nincs érzéke a szépirodalom iránt... (Fennszóval kezdi olvasni.) Polgárok! Mint már vettétek hírét, Galerius caesar, akit magunk mellé emeltünk a trónra, hogy mint majdani örökösünk, együtt hordozza velünk a birodalom gondját: hőnszeretett székvárosunk falai között mulat (Más hangon.) Veszi észre a finom különbséget? Nikomédiát székvárosnak nevezem, - mert Róma csak főváros immár - a mi uszályunk - a mi árnyékunk - a mi írigyünk. Tehát: székvárosunk falai között mulat. Hogy kiváló személyét még szorosabb és szívesebb kapcsokkal fűzzük hozzánk, a nagy Istenek sugallatával és akaratával egyezőn elhatároztuk, hogy forrón szeretett leányunkat, Valeria császári hercegnőt, öreg trónunk ifjú bimbaját - (mit szól ehhez a képhez: öreg trónunk ifjú bimbaját) - nőül adjuk a caesarhoz. E menyegző alkalmából és a ti örömetekre színielőadásokat és versenyjátékokat is rendezünk. Azonfelül sorsjegyeket is fogunk szóratni s a nyerőjátékok folyamán gyöngyök, festmények, drágakövek fognak kisorsolásra kerülni, nemkülönben egy dalmáciai nyaraló a legszebb kilátással.
    AEMILIUS VICTOR
    Ez a fordulat igazán meglepő!
    CLAUDIUS EUSTHENIUS
    Most jön a java, - ez cicerói! De nem is aludtam három éjszaka! (Olvas.) Polgárok, örvendezzetek! Járjátok szorgalmasan és buzgón a templomokat, adjatok hálát a halhatatlan égieknek s a legszegényebb és a legszerényebb is mutasson be illő áldozatot a derék és dicső Isteneknek, legfőképen Jupiternek és Aszklepiosznak, kik a birodalom igazi megtartói. Imádjátok híven a régi, római, egyszóval a hazai Isteneket és gyűlöljétek szívből a betolakodott, hazátlan és bitang isteneket, a keletről ideszakadt szélhámosokat és méregkeverőket, akik igazi megrontóink és ellenségeink!...
    AEMILIUS VICTOR (Idegenkedve.)
    Úgy hallom, hogy ön egyáltalában nem hisz a hazai Istenekben?!...
    EUSTHENIUS (Ijedten.)
    Halkabban! Ez nem hit kérdése, Clarissime, hanem stílus kérdése. Én Alexandriában végeztem az egyetemet... Az ember, ugyebár, vagy tud vagy hisz?... Mi tudjuk, amit tudunk, de az alsó néposztálynak szükséglete a vallás, a felsőbb osztályoknak pedig divatja! Szeretett hitvesem, Paula, Isist és Osirist hiszi és Serapisnak áldoz... Az egyik sógornőm a mult héten zsidó lett és Jehovára esküszik. A legöregebb néném, ha a jelek nem csalnak, keresztény, - bár mielőttünk is erősen titkolja... De egy idő óta utálja a drága ékszereket és a szép ruhákat, fölszedi az utcáról a rongyos gyermekeket és pénzzel tömi a koldusokat... Ez valamennyi között a legdrágább vallás... De legbolondabb az anyósom, aki Mithras hitét vallja... Tudja, mit imádnak azok? Egy fekete követ! Szégyen, gyalázat, milyen jó dolguk van egy mai római családban a jött-ment isteneknek. Tegnap egyszerre én magam is azon vettem észre magamat, hogy egy tizenkétfontos ludat és egy tízfontos fehér cipót áldoztam Osirisnak.
    AEMILIUS VICTOR (Mosolyogva.)
    Mint bölcs, - mint tudós, - mint hitetlen?
    EUSTHENIUS
    Clarissime, én ez idő szerint udvari főtitkár vagyok és a napi közlöny kiadója s mint ön legjobban tudja, most üresedett meg a császári kristályedények és ruhacsattok felügyelői s a császári biborgyárak igazgatói állása... Szeretett hitvesem, Paula, akinek hivatali ambiciói vannak, fogadott velem, hogy csakis én nyerhetem el az állást, ha áldozok Osirisnak egy kövér ludat, - egy nagyon kövér ludat... Azt hiszem, tegnap este a papok kitűnően vacsoráltak. Nyíltan szólva, Clarissime, sokkal erősebben hiszek az ön közbenjárásában, mint Osiris képességeiben.
    AEMILIUS VICTOR
    Reám számíthat (A pergamenre mutat.) De nem értem ezt a szokatlan, tüntető lelkesedést a hazai vallás iránt!
    EUSTHENIUS
    Ez a legeslegújabb széljárás az udvarnál...
    AEMILIUS VICTOR
    Megint üldözni akarjuk a keresztényeket! De hiszen Diocletian császár ő szent Felsége ismételten kijelentette - saját fülem hallatára - hogy nem tűri a vérengzést s a keresztényeket nem szabad vallásukért halállal sújtani. És ez így is van rendjén.
    EUSTHENIUS
    Eddig így is volt. Nem üldöztük rendszeresen a keresztényeket. De Galerius, a caesar ő fensége bejárta a kisázsiai táborokat és szemlét tartott a légiók fölött... Pollio, az unokabátyám, segédtisztje volt a caesarnak s tőle tudom, hogy odakünn rettentő dolgok történtek... A caesar feltörette a tisztek, altisztek, sőt közemberek ládáit, - a titkos iratokat elkobozták - s az engedetlen katonákat úgy lődözték le, mint a nyulakat. (Kürtszó és dobpergés.) Mióta a caesar itt lakik a palotában, csupa katonai lárma az udvar... Bomlik a hadsereg - és köztünk maradt szó legyen, bomlik az udvar - de most rövidesen rátérünk a titkos keresztényekre.
    AEMILIUS VICTOR
    Vannak titkos keresztények?
    EUSTHENIUS
    Sokkal többen, mint ön gondolja... (Megint kürtölnek.) No tudja, ez az örökös kürtszó!... Ma már nem csak a betegek és koldusok keresztények. A legelőkelőbb római családokban is vannak már, akik a zsidó ácsmester fiát imádják... De hát lehet ezen csodálkozni? Lehet egyáltalán bármin is csodálkozni?... Én a híres Scipiók családjából származom, ősrómai vagyok és könyökkel és könyörgéssel, tíz esztendő alatt annyira vittem, hogy talán - esetleg - az ön jóakaratával, a császári kristályedények és ruhacsattok felügyelője és a biborgyárak igazgatója leszek. S ezzel szemben ki a császár és mi a császár? Egy dalmát rabszolga fia! És ki a caesar és mi a caesar? Egy volt dáciai ökörhajcsár. Már megint kürtölnek! S ezek uralkodnak rajtunk, ősrómaiakon!
    AEMILIUS VICTOR
    Ők a vitézek, a hősök, a katonák, a világbirodalom védői!
    EUSTHENIUS
    A római világbirodalom elnyelte a római nemzetet. Az isteneink perzsák vagy palesztinaiak, a katonáink barbárok, a filozófusaink görögök, a szélhámosaink egyiptomiak, a kalmáraink zsidók... Higyje el, mihelyt meglesz a tíz millió szeszterciusom, birtokot vásárlok Róma mellett és elvonulok a világtól. És aztán már nem a császárok hirdetményeit fogom írni, hanem a császárok történetét egy csudaszép villában, amelynek a tervét már meg is rajzoltam és le fogok leplezni mindent...
    (A jobboldali ajtó felpattan és beront rajta egy testőrtiszt,
    zavartan áll meg, amikor a két urat megpillantja.)
    TESTŐRTISZT
    Bocsánat - de - engedelmet Clarissime és Perfectissime -
    EUSTHENIUS
    Mi az? Már szinte reszketek a folytonos kürtöléstől.
    TESTŐRTISZT
    A külső udvaron oly nagy a zavar, a felfordulás... Csak ezen az ajtón juthatok ki a palotából észrevétlenül... (Kissé bizonytalanul néz körül.)
    AEMILIUS VICTOR. (Szigorúan.)
    Ön észrevétlenül akar kijutni a palotából?
    TESTŐRTISZT. (Némi zavarral.)
    Nem én, - de ki kell kísérnem egy hölgyet... (Kis szünet.)
    AEMILIUS VICTOR. (Megdöbbenve.)
    Ki az a hölgy? És kinél volt?
    TESTŐRTISZT
    Nem mondhatok semmit. Nem tudok semmit. (Elszántan hazudva.) Parancsom van.
    AEMILIUS VICTOR
    Kísérje ki... (Testőrtiszt visszamegy a jobboldali ajtóhoz és egy sűrűn lefátyolozott hölgyet vezet be, átmegy vele a termen keresztül a baloldali ajtóhoz, ahol mind a ketten eltűnnek.) Mit szól ehhez a botrányhoz? És a palotában?
    EUSTHENIUS
    Ezek a testőrtisztek sokat mernek... Szerencsés fickó! Tudja, ki volt ez a nő? A város legszebb asszonya... Ráismertem a járásáról. Nem lehet más. Heléna, a színésznő...
    AEMILIUS VICTOR
    (Megbotránkozva.) Férjes asszony?
    EUSTHENIUS
    Nem. Szeretője Genesiusnak, a híres színésznek. De ugy látszik, hogy nemcsak a szinészeket kedveli... (Kürt.) Meg kell tudnom, mit jelent ez a makacs kürtölés. (Indul, de e pillanatban berohan jobbról egy harminc-harmincöt évesnek látszó rabszolga, lihegve, lázasan. Megáll és mélyen meghajol a főkamarás előtt.)
    RABSZOLGA (Magánkívül.)
    Clarissime!
    AEMILIUS VICTOR
    Mi baj, Crispus? Mi történt?
    CRISPUS
    Clarissime, Pollio százados -
    EUSTHENIUS
    Az unokabátyám! Csak nem esett baja?
    CRISPUS
    Kardját elvették, őt magát láncra verték!
    EUSTHENIUS
    Ki merészelt?
    AEMILIUS VICTOR
    Mit vétett?
    CRISPUS
    Uram, a nobilissimusnak, a Caesarnak minden délelőtt külön díszőrséget állítanak a palotában. A nobilissimus, aki vallás dolgában tréfát nem ösmer, kiadta kemény parancsban, hogy a díszőrség minden egyes tisztje és katonája, felvonulás előtt ünnepi áldozatot mutasson be Mars hadistennek, mint aki a Caesart különös pártfogásában részesíti. Ma reggel Pollio százados vezette föl az őrséget és -
    EUSTHENIUS. (Rémülten.)
    Megtagadta az áldozást?
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633644881
Webáruház készítés