Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Hevesi Sándor: Császár és komédiás_EPUB

Hevesi Sándor: Császár és komédiás_EPUB
340 Ft340

Hevesi Sándor: Császár és komédiás

E-könyv EPUB formátumban

  • Részlet az e-Könyvből:

    CRISPUS
    Adass korbácsot, ha vétettem.
    GENESIUS
    Hahaha! Úgy-e, vesszőztesselek meg, - mert én érdemlem a korbácsot... Ne félj, nem bántalak azért, mert igazad van... Csak ezt a bolond fejemet szeretném bezúzni! Miért vállaltam föl azt, amihez semmi közöm. Miért gyalázom a keresztényeket és az ő megfeszített Istenüket? Mindenki azt hiheti és imádhatja, ami neki jól esik!... És minek magasztalom Dionizioszt és az ő részeges pereputtyát? És mi közöm a házasságtörő és vérfertőző Jupiterhez? Áldozok neki, ha a véletlen úgy hozza magával, mint ahogy köszöntök egy régi ismerőst, akinek már a nevére sem emlékszem! Én embereket ábrázolok a színpadon és semmi közöm az istenekhez! (Fölkapja a pergament az asztalról.) Látod ezt a rongyot, két heti éjszakázás nyomorék fattyúját? Oh, ha széjjelszaggathatnám, - és hogyha jön a császár embere, szemébe vághatnám, hogy összetéptem, eldobtam, hogy nem tudom megcsinálni, nem, nem, nem és nem!
    CRISPUS
    Félsz te a császártól?
    GENESIUS
    Nem félek!
    CRISPUS
    Azért engedelmeskedel hát neki, mert szereted?
    GENESIUS
    Nem szeretem.
    CRISPUS
    Vagy azt hiszed, hogy joga van a lelkedhez?
    GENESIUS
    Nem!
    CRISPUS
    Akkor tépjed szét ezt a pergament s mondd a császárnak azt, hogy nem!
    GENESIUS. (Elhülve.)
    A császárnak! Én - a komédiás?!
    CRISPUS
    Nem vagy te ember? És a császár is nem ember? Csak olyan ember, mint te vagy.
    GENESIUS. (Hitetlenül.)
    Olyan?! Miket beszélsz?
    CRISPUS
    Vagy olyan sem. Ne ijedj meg a szótól. Augustus császár istennek hirdette magát és ágy alá bujt, ha dörgött az ég. Aki igazán ember, nem félhet embertől. Aki mégis fél, az rabszolga, uram. Rabszolga vagy! Lélekben rabszolga!
    GENESIUS
    Hallgass!
    CRISPUS
    Rabszolga vagy és én vagyok a szabad ember, - mert nem félelemből, nem kénytelenségből, de jószántomból, szívből szolgállak.
    GENESIUS. (Fölkiált.)
    Crispus! (Néz rá hosszan, csudálkozva és valami nagy, szinte ijedező bámulat kél benne.)
    CRISPUS
    Bocsáss meg!
    GENESIUS
    Te nem tehetsz arról, hogy én kontár vagyok. (Kezébe veszi a kéziratot.) Se erő, se velő, se szépség nincs benne.
    CRISPUS. (Lassan.)
    Tudod-e miért?
    GENESIUS
    Nem.
    CRISPUS
    Mert sohasem ismertél, sohase láttál keresztényt. - Ha látnád saját szemeddel, ha éreznéd a lelkeddel, milyen az igazi keresztény, vér ömlenék a hideg szavakba, föllángolnának a betük.
    GENESIUS
    Ismerem az Irást - az igéiket - a csodáikat.
    CRISPUS
    Szók, szók, szók! Mint mikor a fáktól nem látni az erdőt. De mikor a szó tetté lesz, - az ige testté válik, - mikor a sárban fetrengő emberből angyalt csinál s a koronás fejedelemből veszett férget, - mikor a hit megmozdítja a hegyeket, - mikor az igétől megrendülnek birodalmak, megváltoznak világok -
    GENESIUS
    Nem! Nem!
    CRISPUS
    Félsz?!
    GENESIUS
    Az ácsmester fiától?... Erősebb istenektől sem félek...
    CRISPUS
    Ha igaz, hogy az egész világ bűneit magára vette: akkor mégis ő a legerősebb isten.
    GENESIUS
    Mi az? Ki háborgat? (Szolga belép jobbról.)
    SZOLGA. (Ijedten.)
    Kegyelmes uram, ne haragudjál... De itt van -
    GENESIUS. (Türelmetlenül.)
    Ki van itt?
    SZOLGA
    Az úrnő!
    GENESIUS
    Heléna!... Milyen törődött az arcom! Sápadt vagyok!... Crispus! Heléna eljött! Mégis eljött! Látod, - ez a fölszabadulás, - a megváltás!
    CRISPUS. (Hosszan ránéz, aztán lassan kimegy balra.)
    GENESIUS. (A jobb ajtó felé rohanva.)
    Heléna! Heléna! (Át akarja ölelni Helénát, aki belép.)
    HELÉNA. (Eltolja magától.)
    Nem! Nem, Genesius... Mire való ez a játék! Két hétig olyan hideg voltál, a színpadon sem szóltál hozzám, a lakásomra nem jöttél. - Mire való ez?... Eljöttem hozzád, mert hallottam, hogy rosszul vagy, hogy tegnap, Oedipus Király után elájultál... És azt is hallottam, hogy még mindig beteg vagy... Nem akartalak hát én is két hétig váratni.
    GENESIUS. (Röstelkedve.)
    Heléna - hogy mondhatod ezt - én voltam nálad... Egy héttel ezelőtt - este, ott álltam a küszöböd előtt és te ezt nagyon jól tudod... Színes lámpások égtek ott - fuvolák, citerák szóltak s kiverődött a házból a rózsák illata... Könyörögtem, hogy bocsáss be magadhoz. Te azt üzented ki, hogy nem lehet, jőjjek máskor! Elűztél a küszöbödről, mint egy rossz kutyát!
    HELÉNA. (Diadalmas mosollyal nézi.)
    GENESIUS. (Megragadja a kezét.)
    Ki volt nálad akkor este?
    HELÉNA
    Valaki!
    GENESIUS
    Heléna!
    HELÉNA
    Senki!
    GENESIUS
    Ne hazudj! Ne hazudj!
    HELÉNA
    Minden este úgy fénylettek a fáklyák meg a lámpások. Zeneszóval, illatokkal vártalak minden este - és az első este be is bocsátottalak volna, - de hatszor öltöztem hiába fehér fátyolokba - hat éjszaka nem jöttél, mert neked nem tetszett s mert énvelem nem törődtél. De én ezt nem tűröm! Én ezt nem akarom! Az én házam nem örömtanya, ahová akkor jössz, amikor megkívánod a csókot. Én nem vagyok az, akivé te akarsz lealázni... Ha szeretsz - szeress úgy, ahogy megérdemlem - - -
    GENESIUS
    Ki volt nálad?
    HELÉNA
    Senki! Fehér fátyolok közt ültem a heverőn, rózsákkal a hajamban és úgy vártalak téged... csak téged...
    GENESIUS
    Hazudsz! Tudom én, kit vártál! A szép testőrtisztet, udvarbeli szeretődet, akivel az egész város együtt emleget! Ne tagadd!
    HELÉNA
    Tagadom! Tagadom. Az emberek hazudnak. Esküszöm...
    GENESIUS
    Esküszöl?
    HELÉNA
    Esküszöm, hogy csak téged szeretlek! Hogy őrjöngtem utánad, amikor nem jöttél, hogy a párnámat haraptam, a nevedet sikoltoztam, - hozok tanukat, akik látták, hallották, - akik nem tudtak aludni miattam. -
    GENESIUS. (Meginog.)
    Heléna!
    HELÉNA
    Szeretlek! (Az ajkát nyújtja.)
    GENESIUS
    Te nem tudod - - - (Magához vonja; karja egyszerre lehanyatlik.) Milyen gyöngy ez a füledben?
    HELÉNA
    Szép? (Odatartja a fület.)
    GENESIUS
    Ki adta?
    HELÉNA
    Valaki!
    GENESIUS
    Felelj! Ki adta?
    HELÉNA
    Ostoba vagy! Senki!
    GENESIUS
    Nem tudom, hogy mire viszel még!
    HELÉNA
    Fojts meg! (Megfogja Genesius két kezét és a nyakára illeszti.) Szép, kékes iriszek virulnának ki a nyakamon! Milyen halál volna! Nem tudnám, hol végződik az ölelés, hol kezdődik az ölés! Ölelj meg úgy, hogy belehaljak -
    GENESIUS. (Ellöki.)
    Eredj! Utállak! Menj a szememből!
    HELÉNA
    Genesius!
    GENESIUS
    Soha többé ne lássalak! Soha többé!
    HELÉNA
    Kibírtad egy hétig nálam nélkül. Tudhattam volna, hogy már nem kellek. Meguntál! (Hirtelen.) Kit szeretsz! Kiért hajítasz el engem? Szebb, mint én vagyok? Jobb, mint én vagyok?... Értem, - különb, mint én vagyok. Úri fajta! Előkelő nemzetség! Talán épen az a szőkehajú, aki egyszer aranyvirágos koszorút dobott fel a színpadra!
    GENESIUS
    Ne keserítsük egymást, Heléna! Eredj békességgel...
    HELÉNA
    Megyek! Többé nem látjuk egymást, csak mint idegenek, a színpadon, ha ott még megtűrsz magad mellett... Én azért nem felejtem el soha, ki vagy te, és ki voltam én?! Mi voltam én, amikor idejöttem. Egy szegény, magára hagyott leány, akinek a fiatalságára éheztek a férfiak. Te megláttál, megszerettél, fölemeltél... Emlékszel, úgy-e, én nem akartam, tőled is futottam... Féltem a férfiaktól és neked azt is megvallottam, hogy miért... Hogy Antiochiában egy nagy úr erőszakkal a kedvesévé tett s én megszöktem tőle. Elmondtam őszintén... becsületesen. De te megbocsátottad, - magadhoz emeltél - oktattál - neveltél - kifaragtál azzá, ami vagyok - -
    GENESIUS
    Nem tudom, ki vagy! Nem tudom, mi vagy!...
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633644898
Webáruház készítés