Új jelszó kérése
Termék részletek


Heltai Gáspár: Száz fabula_EPUB

Heltai Gáspár: Száz fabula_EPUB
340 Ft

Heltai Gáspár: Száz fabula

E-könyv EPUB formátumban

TARTALOM


ELSŐ FABULA
A kakasról és gyöngyről
MÁSODIK FABULA
A farkasról és a bárányról
HARMADIK FABULA
Az egérről, békáról és héjáról
NEGYEDIK FABULA
Az ebről és juhról
ÖTÖDIK FABULA
Az ebről és az konc húsról
HATODIK FABULA
Az oroszlánról, ökörről, kecskéről és juhról
HETEDIK FABULA
Az oroszlánról, rókáról és szamárról
NYOLCADIK FABULA
A farkasról és a daruról
KILENCEDIK FABULA
Két ebről
TIZEDIK FABULA
Két egérről
TIZENEGYEDIK FABULA
A kesseléről és rókáról
TIZENKETTEDIK FABULA
A kesseléről, varjúról és csigáról
TIZENHARMADIK FABULA
A hollóról és rókáról
TIZENNEGYEDIK FABULA
Az oroszlánról, tulokról és szamárról
TIZENÖTÖDIK FABULA
A szamárról és szatinról
TIZENHATODIK FABULA
Az oroszlánról és egérről
TIZENHETEDIK FABULA
A fecskéről és egyéb madarakról
TIZENNYOLCADIK FABULA
A békákról, mint Jupitertől királyt
kévántanak és kértenek
TIZENKILENCEDIK FABULA
Két héjáról
HUSZADIK FABULA
A galambokról, héjáról és ölyvről
HUSZONEGYEDIK FABULA
Az orvról és komondorról
HUSZONKETTEDIK FABULA
Az agg lóról és agg agárról
HUSZONHARMADIK FABULA
A nyulakról és békákról
HUSZONNEGYEDIK FABULA
A farkasról és a kecskegedelecskéről
HUSZONÖTÖDIK FABULA
A szegény emberről és a kégyóról
HUSZONHATODIK FABULA
A rókáról és esztrágról
HUSZONHETEDIK FABULA
A farkasról és a képről
HUSZONNYOLCADIK FABULA
A hollóról és a pávákról
HUSZONKILENCEDIK FABULA
A légyről és a hangyáról
HARMINCADIK FABULA
A farkasról és rókáról
HARMINCEGYEDIK FABULA
A békáról és ökerről
HARMINCKETTEDIK FABULA
Az oroszlánról és a pásztorról
HARMINCHARMADIK FABULA
Az oroszlánról és lóról
HARMINCNEGYEDIK FABULA
A lóról és szamárról
HARMINCÖTÖDIK FABULA
A négylábú lelkes állatokról és madarakról
és a puppeneverről
HARMINCHATODIK FABULA
A philomenéről és az ölvről
HARMINCHETEDIK FABULA
A farkasról és rókáról
HARMINCNYOLCADIK FABULA
A szarvasról és vadászról
HARMINCKILENCEDIK FABULA
A farkasról, juhokról és komondorokról
NEGYVENEDIK FABULA
A férfiúról, fejszéről és fákról
NEGYVENEGYEDIK FABULA
A farkasról és komondorról
NEGYVENKETTEDIK FABULA
A kezekről, lábakról és hasról
NEGYVENHARMADIK FABULA
A majomról és rókáról
NEGYVENNEGYEDIK FABULA
A szarvasról, ökrökről és családos emberről
NEGYVENÖTÖDIK FABULA
Az oroszlánról és majomról
NEGYVENHATODIK FABULA
A nyúlról és kékkáposztáról
NEGYVENHETEDIK FABULA
Az varjúról és veder vízről
NEGYVENNYOLCADIK FABULA
A farkasról, vadászról és pásztorról
NEGYVENKILENCEDIK FABULA
A madarászról és madarakról
ÖTVENEDIK FABULA
A majmokról és két emberről, egyik
igazmondóról, másik hízelködéről
ÖTVENEGYEDIK FABULA
Egy lóról, szarvasról és vadászról
ÖTVENKETTEDIK FABULA
Egy szamárról és oroszlánról
ÖTVENHARMADIK FABULA
A kesselőről és egyéb apró madarakról
ÖTVENNEGYEDIK FABULA
Egy oroszlánról és a rókáról
ÖTVENÖTÖDIK FABULA
Egy agg kosról és három gyermekdid kosokról
ÖTVENHATODIK FABULA
Egy emberről és oroszlánról
ÖTVENHETEDIK FABULA
A bolháról és tevéről
ÖTVENNYOLCADIK FABULA
A hangyáról és szekcsőről
ÖTVENKILENCEDIK FABULA
A juhról és varjúról
HATVANADIK FABULA
A fennyűfáról és nádszálról
HATVANEGYEDIK FABULA
Egy eszvérről, rókáról és farkasról
HATVANKETTEDIK FABULA
Egy gyermekdid vadkanról, a disznókról és bárányokról
HATVANHARMADIK FABULA
Egy rókáról és kakasról
HATVANNEGYEDIK FABULA
Egy pórról, sárkánról és rókáról
HATVANÖTÖDIK FABULA
A macskáról és rókáról
HATVANHATODIK FABULA
Egy farkasról és a pórokról
HATVANHETEDIK FABULA
A rókáról és kakasról
HATVANNYOLCADIK FABULA
A farkasról és bakról
HATVANKILENCEDIK FABULA
Egy farkasról és egy szamárról
HETVENEDIK FABULA
Egy rókáról, farkasról és oroszlánról
HETVENEGYEDIK FABULA
Egy farkasról
HETVENKETTEDIK FABULA
Egy farkasról és egy éh komondorról
HETVENHARMADIK FABULA
A szegénből lött kazdag emberről
és a kazdagból lött szegénről
HETVENNEGYEDIK FABULA
Egy farkasról, egy rókáról és a rókának a fiáról
HETVENÖTÖDIK FABULA
A komondorról, farkasról és kosról
HETVENHATODIK FABULA
Egy emberkéről és egy oroszlánról
HETVENHETEDIK FABULA
A kösseléről és hollóról
HETVENNYOLCADIK FABULA
Egy rókáról és egy bakról
HETVENKILENCEDIK FABULA
A kakasról és a macskáról
NYOLCVANADIK FABULA
Egy rókáról és szederiről
NYOLCVANEGYEDIK FABULA
Az emberről és a halványról
NYOLCVANKETTEDIK FABULA
Az egerökről és macskáról
NYOLCVANHARMADIK FABULA
Egy juhpásztor gyermekről
NYOLCVANNEGYEDIK FABULA
Egy hangyáról és galambról
NYOLCVANÖTÖDIK FABULA
A méhről és Jupiter istenről
NYOLCVANHATODIK FABULA
Egy férfiúról és annak két feleségéről
NYOLCVANHETEDIK FABULA
Egy asszonyállatról és farkasról
NYOLCVANNYOLCADIK FABULA
A tekenés békáról és kösseléről
NYOLCVANKILENCEDIK FABULA
Két rákról
KILENCVENEDIK FABULA
Két társról
KILENCVENEGYEDIK FABULA
A páváról és daruról
KILENCVENKETTEDIK FABULA
Négy ökerről és egy oroszlánról
KILENCVENHARMADIK FABULA
A fennyűfáról és galoganyáról
KILENCVENNEGYEDIK FABULA
Egy síró gyermekről és egy orvról
KILENCVENÖTÖDIK FABULA
Egy lúdról és arany lúdmonyról
KILENCVENHATODIK FABULA
Egy pórról és szép madárkáról
KILENCVENHETEDIK FABULA
Egy pórról, farkasról, rókáról és egy sajtról
KILENCVENNYOLCADIK FABULA
Egy madarászról és a madarakról
KILENCVENKILENCEDIK FABULA
Egy nemesemberről és az ördögről
SZÁZADIK FABULA
Egy pacsirtáról és annak fiairól

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    HARMINCHARMADIK FABULA
    Az oroszlánról és lóról
    Egy oroszlán láta egy lovat a fűbe járni. És ottan gondolkodni kezde, mint mehetne hozzá okossággal, hogy megfoghatná és megehetnéje. Odaballaga ez okaért szép lassan, nagy vesztegséggel, és orvosdoktornak mutatá magát lenni nagy nyájassággal. A ló eszébe vévé az oroszlánnak álnokságát és gonosz akaratját, de nem mutata semmi idegenséget hozzája, hanem gondolkodni kezde róla, miképpen a ravaszságnak eleit vehetné, és az oroszlánnak gonosz szándékjától megmeneködhetnék. Meghorgasztá ez okaért a jobb utolsó lábát az indulásban, és úgy tetteté, mintha igen nehezen hághatna reája. Mondá az oroszlán: “Mi lelt, jó fráter ló?” Monda az: “Egy tevis ment a lábomba, és igen nagy gyötrelembe vagyok miatta. Bizony örülek néki, hogy ide találkoztál jőni, miérthogy orvosdoktor vagy. Kérlek ez okaért, láss hozzá, és ments meg e nagy fájdalomtól.” És midőn a ló felemelte volna a lábát, odajárula az oroszlán, hogy hozzálátna, és megnézögetné a sérelmét. Ottan a ló hertelen hátrarúga, és üté az oroszlánt homlokba, hogy holt elevenen hátraesék a földre. És nagy hamarsággal elsiete a ló onnég. Mikoron kedig idő múlva felébredett volna, látá, tehát nincs a ló, és tapogatván a fejét, megérzé, hogy véres és sebes. És monda: “Ó, bolond! Bizony igaz hasznaját vöttem az én bolondságomnak! Orvossá töttem magamat, holott semmit nem tudok hozzá. Maga semmi nemzetem nem tudott semmit, efféle tudományhoz. Vén bolond oroszlány! Úgy tetszik, megadták koszoródat!”

    ÉRTELME
    E fabula tanít minden embert, hogy jámbor legyen, és együgyű szeretetből szolgálja felebarátját minden álnakság nélkül. Mert az Isten haszonra teremtötte az embert. Így szól az Szentírás: És az Isten megláta mindeneket, kiket teremtett vala, és igen jók valának; azaz haszonra és szolgálatra és nem ártalmára valának teremtve. Ezt kedig még a pogán bölcsek is megértötték. Mert ezt mondják: Homo homini Deus: Hogy az ember más embernek javára legyen, követvén az isteni természetet. És valaki e természetből kihág, és felebarátjának ártalmára siet avagy veszedelmére: annak az igaz és jóakaró Isten ellene áll. És az ő szent bölcsessége által úgy rendeli a dolgot, hogy ahol az álnak és gonoszakaró felebarátjának ártani akar, szinte ott önnenmagát elveszti. Mert a próféta mondja: Apprehendit astutos in astutia sua. Végezhetsz valamit felebarátodnak veszedelmére; de az Isten elfordítja végezésedet tönnen veszedelmedre. Így szóltak a régi magyarok is: Aki a más ember lovának vermet ás: az önnen lovának nyaka szakad belé.
    Továbbá erre is int a fabula, hogy minden ember az ő hivataljába megmaradjon, és abban híven és isteni félelembe eljárván, megvárja bizonyos reménséggel az Istennek áldomását. És azon Isten, ki arra hítta őtet, rendelte és hítta, nyilván eltáplálja és eléltöti. Ne kezdjen ez okaért senki testi kévánságból új dolgot, olyant, melyet az Isten nem parancsolt, és el nem rendelt, és melyet az ember nem ért meg, sem tanolta. Mert nyilván végre megsiratja nagy lelki fájdalommal az ő vakmerő bátorságának indulatját. Példákat hozhatnánk elő. De megtekintsed csak e mostani világot, mely mindenütt rakva vélek.

    HARMINCNEGYEDIK FABULA
    A lóról és szamárról
    Egy szép kevér ló, szép aranyas nyereggel és aranyas fékkel és bársonyos caprakkal, talála egy megterhelt, fáradott szegény szamárt elöl egy szoros úton. És midőn a szegény szamár a terhőnek és fáradtságnak miatta nem kelhetne ki hamarsággal az útból, ottan rúgni kezdé a ló, és a sárba dőté a szamait. Alázatoson kezde a szegény szamár szólani, és mondá a lónak: “Miért műveled ezt rajtam? Nem látod-é, hogy halálra megfáradtam? Bizony nem kellene ezt rajtam művelni. Hiszem én is ugyanazon Istennek teremtött állatja vagyok.” Felelé a szép és kevér ló: “Öremest műveltem, rút, ondok barom! Nem látod-é, kicsoda vagyok én? Nem látod-é, micsoda vagyon fejembe és hátomon? Ez okaért megtanítlak, hogy másszor megnyitod szömeidet, és urad előtt kitakarodol az útból.” A szegény szamár nem szóla többet, hanem veszteg hallgata nagy fohászkodással. Nem sok üdő múlva megrészegüle a lónak az ura, és a szép lóra felülvén jargalni kezde alá s fel, s általszektetvén egy árkon, megüté a ló az inát, és elsántula belé. Kevés idő múlva eluná az ura a lónak sántaságát, és kiadá azt a majorba, hogy befognák, és hámot vontatnának vele. A major száraz szalmával kezdé azt hizlalni, és a villával gyakorta vakarni, annyéra, hogy oly igen elhízék, hogy csak a bőre és a csontja lőn. Mikoron ez okaért a major befogta volna némelkor, és egy jó rakott szekér előtt igen kínálná őtet egy alkolmas pálcával, meglátá a szamár azt a zöld pázsitról, és mondá a lónak: “Hallod-é, te szép farkú! Nemde te valál-é ama szép és kevér ló? Kérlek, hova tötted ama szép aranyas féket és nyerget és ama szép aranyas, bársonyos caprakot? Mit használsz immár ama te kövélységes kérkedéseddel és kövélségeddel? Megutálál ugyan engemet, szegény megnyomorultat, és a sárba dőtél, de úgy tetszik, hogy az Isten bosszúmat megállotta terajtad. Noha szegény megnyomorodott terhőhordó állat vagyok, de ugyan azért nem cserélnék véled. Bezzeg hitván és rossz kalandosba állottál be. Bizony rossz vakarója vagyon uradnak! Ha sokáig így megvakarnak, bizony a tímároknak hámosába behajtják bőredet, és farkad a szitacsinálóknak jut!”
    ÉRTELME
    E fabula erre inti az embereket, hogy senki el ne higgye magát, és őhozzá képest senkit meg ne utálja se szépségeért, se jó szerencséjeért, se jó egészségeért, se nemességeért, se kazdag voltaért, se egyéb valami külenbségeért. Hanem az ember meggondolja, hogy a szerencse megváltozandó, és gyakorta megváltozik. Azért a régiek, midőn a szerencsét meg akarták írni, kerék formában írták meg: Hogy forog, mint a kerék a szekéren. És aki mostan fenn ül, az egy kis idő múlva ott alatt csügg. Ismeg egy szüzet írtanak egy körek glóbison. Minthogy a szűzen senki erőszakot nem művelt, azonképpen a szerencsének sem parancsolhat, erővel sem vehet semmit rajta. Gömbeleg pedig a tőke, akin áll, igen hamar elfordul. Evvel azt jelentötték, hogy ne bízzék senki a szerencsének állhatatosságába, hanem féljen és tartson bizontalanságától. Mi keresztyének vagyunk, és minékünk nincsen szerencsénk; mert pogán szó a szerencse. Hanem Istenünk vagyon, kinek gondjaviseléséből lesznek mindenek. Semmi nem lészen a szerencséből és történetből. Mert a mi Istenünk bölcs és mindenható, gondviselő, mindeneket elrendelő. Ez, mikor látja, hogy a kevély ember elhagyá a célt, és felebarátját megutálja, erőszakot vészen rajta, és minden ok nélkül lába alá tapodja, és semminek véli. Ottan az igaz Isten az ő szent igazságából és ítéletiből megbüntöti a kevélt, és kegyelmességét megvonssza tőle, és ajándékitól megfosztja: ottan úgy jár, mint a szép és kevér ló. Mert kinek privilégiomja avagy fejedelmi szabadsága vagyon, az, mihelt nem jól él véle, ottan a privilégiomát elveszti. Szinte ekképpen, aki elhiszi magát az Istennek kegyelmessége és annak ajándéki miatt és azokkal gonoszul él, mind Istennek s mind felebarátja ellen, azt az Úristen megfosztja tőle, és szégyenbe ejti, mint itt a nagy délceg lovat. Ki-ki mind eszébe vegye magát ez okaért.

    HARMINCÖTÖDIK FABULA
    A négylábú lelkes állatokról és madarakról és a puppeneverről
    Nagy háborúság támada a lelkes állatok közett, a négylábúak és a madarak közett. És erősen kezdenek víni egymással. És mikoron egynyíhánszor megütköztenek volna, meglátá a puppenever, hogy a négylábú lelkes állatok megnyernék a viadalt. Minek okaért elméne, és a négylábú lelkes állatokhoz kezdé magát adni, és azoknak hízelködvén hozzájok adá magát, mint azokhoz, kik immár megnyerték volna a dolgot. Íme tehát hertelen elérközék a kösselyő. És ez erős szárnyait meg kezdé rázogatni, és biztatni kezdé a madarakat. És sereget rendelvén, erősen kezdé körmeivel szaggatni a négylábú lelkes állatoknak hátait, és szömeket megsérteni, annyéra, hogy hátat adnának a négylábú lelkes állatok, és a madarak tisztességes győzedelmet vennének. Annak utána közbejárás esék köztek, és megbékélének egymással. Midőn ez okaért megszűnt volna a had, a madarak megidézék a puppenevert, hogy okát adná, miért hatta volna el az ő nemét, és elszekett volna nemzetétől. De mikoron nem felelhetne, okát sem adhatná, mindjárást közenséges szentenciát mondának reája, és minden tollait kitépék, és számkivették. Ezútta fogva mind éjjel kell járni szegénnek.

    ÉRTELME
    E fabula ezt jelenti, hogy ki-ki mind az ő rendiben és hivataljában állhatatos légyen, és ne csavarogjon alá-fel, mert afféle cigánságnak hitván hasznája vagyon. Aki szolgálni akar, és mindennek kedvesködni akar, nem kellemetes. Mert mindenütt elveszti becsületit és kedvességét, és mindenfelől kétségesek lesznek hozzája. Ez okaért az ember csöndes legyen, és jól cseleködvén, hitében és fogadásában állhatatos legyen. Megőrizze lelkiismeretit, hogy az ellen ne cseleködjék. Mikoron igaz útban és hivataljában igazán eljár, ottan várja az Istennek oltalmát. És az Isten gondot visel reája, és megőrizi, meg is oltalmazza. Ne keressen az ember Isten kővül, az ő ura kővül és Istentől elrendelt társosága kővül, mely közett nyájasságat parancsolta az embernek, idegen társaságoknál, nemzetségöknél, népöknél etc. segítséget, kegyelmet, oltalmat etc. Mert a vége megmutatja, hogy nem jó, mint itt a puppenevernek dolgában tetszik.

    HARMINCHATODIK FABULA
    A philomenéről és az ölvről
    Az ölv szálla egy fára, és midőn ott forogna az ágak közett, látá, hogy egy madárka rakott volna ott egy fészket. Reá menvén, tehát apró madárfiak vannak benne. Eljöve az anyjok, a philomele, és igen szépen kezde könyörgeni ez ölvnek, hogy ne bántaná a fiait. Mondá az ölv: “Nem bántom őket, ha szépen szólasz és énekelsz előttem.” A philomele, rakva bánattal és ijedtséggel, azért ugyan énekelni kezde. Felelé az ölv: “Csak megcsúfolsz engemet, és szerével nem akarsz énekölni.” És előragadván egyet a philomele fiai közül, meg kezdé azt körmelni és mellyeszteni. Nagy röpeséssel kezdé a philomele könyörgeni, hogy az ölv könyörülne rajta, és ne mellyesztené fiait. Felelé az ölv: “Hallod-é! Légy békösséges, jó madárka! Ne háboríts meg panaszolkodásoddal! Ugyan eszedbe vedd magadat! Kezembe vagy mind fiastól! Szabad vagyok véled, mind fiaiddal egyetembe. Éles ugyan az orrod, de csak féregszedni való. De énnékem mind orrom s mind körmeim igen horgasak és élesek.” Midőn az ölv ekképpen nagy kevélyen szólana, hátul odaballaga egy madarász, és lassan felnyúlván a fa megül, nyakába veté az urkot az ölvnek, és alá kezdé avval vonagatni és megfojtani. Ekképpen, aki sokokat kergötett és megfogott vala, azt viszontag megfogá a madarász, és mind a két szárnyát elvágá.

    ÉRTELME
    E fabula erre int, hogy minden ember jámbor és ártatlan legyen, és másnak kárt tenni és ártani ne igyeközzék. Mert noha szép, gyors, erős és hatalmas vagy, és az Isten ésszel és okossággal szeretett, azért azt ne gondold, hogy immár általszekted az árkot. Bezzeg nem! Meghiggyed ez okaért, hogy ha az Istent nem féled, és annak kedvébe nem lész, ottan az Isten talál mást, ki gyorsabb, hatalmasb, eszesb avagy ravaszb is lészen náladnál, és azt reád bocsátja, és az által megbünteti vakmerő bátorságodat, és úgy urkoz, hogy örök szégyent kezdesz vallani. El ne hidd ez okaért magadat! Senkit meg ne utálj, senkit ne dúlj! Mert az Isten kitölti rajtad az ő fenyegötését: Ve tibi qui praedaris: quia praedaberis! Jaj tenéked, ha valakit meg kezdesz kóborlani; mert ugyan ezen leszen virágod! Bár ne keress példákat a szent Bibliába: orrod előtt naponként elég vagyon benne. De bolondok vagyunk, mint a fuak. Midőn a puskás elbúik, és egyet meglő bennek, ottan felröpülnek a többi, és egy keveset kerengvén ismeg oda szállnak az előbbeli helyre, ahol amazt meglőtték, és ahol halva fekszik. Mindjárást mást lő, annak utána harmadikat, mindaddig, hogy egy sem marad elevenen bennek. Szinte ezenképpen cseleködünk mi is: az Isten szömünk láttára megbüntöti és elveszti a gonoszokat, a kegyetleneket és a kóborlókat. De mégis eljárunk a megszokott gonoszságba, és nem tudjuk magunkat eszünkbe venni. Jaj e nagy vakságnak és visszafordultságnak!

    HARMINCHETEDIK FABULA
    A farkasról és rókáról
    A farkas lakik vala egy hegyoldalba, egy barlangba, hova nagy sok kóstot gyűte, szándékba lévén, hogy nyugonni és jól akarna lakni. Eszébe vévé azt a róka, és utána kezde ballagni, hogyha valamiképpen megcsalhatná, hogy része lehetne a jó báránhúsba és az egyéb kóstjába. Mikoron a barlang elejbe ment volna, szépen köszene a farkasnak, és mondá: “Szerető farkas uram! Sok idő, hogy nem voltunk szömbe egymással. Éjjel sem jöttél a keresködésre a mezőre, ugyan igen bánkódtam rajta. Félek vala, hogy megbetegültél legyen.” Eszébe vévé a farkas a ravaszságot, és monda a rókának: “Jól értem ravaszságodat. Megérzötted a jó bárányhúsnak az illatját: a hozott tégedet ide, nem az énhozzám való szereteted. De tova tarts, itt ne hógyagazz, mert ebbe nem észel.” Látá a róka, hogy porba esett reménsége, és elméne. Látá kedig a hegyoldalba, hogy egy pásztor ott legeltötné nagy sok juhát. És hozzája menvén, mondá: “Jó pásztor uram, ha megajándékoznál, ugyan jó hírt mondánék tenéked.” Mondá a pásztor: “Megajándékozlak, csak mondd meg.” Mondá a róka: “Sokszor megláttam, mely nagy ként teszen rajtad a farkas, mely igen bolygatja és szaggatja a juhokat, és nincsen nyugodalmod tőle. De jere, megmutatom, hol fekszik egy barlangba. Megverheted, mert igen jóllakott most, és miért megtöltötte a begyüt, nem futhat.” És odavivé a pásztort, és megmutatá a barlangba a farkast néki. A pásztor megragadá az ő képét, és általüté a farkast. És midőn kivonta volna, levoná a bőrt róla, és elméne véle. Ekképpen marada a kóst és a sok bárányhús a rókának, és jóllakék véle. Azonközbe oda jutának a juhásznak nagy komondori, keresvén gazdájokat, és midőn látták volna a sok kóstat, ottan csapni kezdék. Mondá a róka: “Hagyjatok békét néki, mert enyim a kóst.” Mondának a komondorok: “E, te bakszar! Ne zúgolódjál! Talám igen viszket a hátad?” És midőn meg nem szűnék, megragadá azt az egyik komondor, és a földhöz üté, és a többi rajta, erősen kezdék a bőrét szaggatni, és annyéra mardassák, hogy csak alég mászkálhatna el. És mászkálván mondá: “Bizony, igaz az Isten! Ugyanazon mértékkel méretett énnékem, amellyel én annak előtte mértem másnak.”

    ÉRTELME
    Az előbeli fabulának az értelme e fabulára is illik. Mert aki mást sérteni igyeközik, másnak kárt tenni, mást dúlni vagy kóborlani, és vermet ásván alája, el akarja veszteni, bár ne higgye, hogy ő is szűzen maradjon. Mert reája érközik az Istennek igaz ítíleti, és ugyanottan megtalálja a jámbor héss a kárt és veszedelmet, ahol megkeresi a hasznot és a nagy e világon való gazdagságot és dücsőséget. Minden ember ez okaért az ő hivataljában vesztegségbe legyen, és minden álnokságát és hamisságát eltávoztatván, igazán cseleködjék, és Istentől várjon mindent. Az emberi társoságban senkit ne bántson, kárt se tegyen senkinek se tanáccsal, se árultatással, se fondorlással, se lopással, se kóborlással, se csalárdkodjék valaminémű szín alatt. Mert az igaz hit és lelki bizodalom mellett szükség a jó lelkiismeret. Ez ha nálad nem lészen, meg nem maradhatsz az Istennek ítíletiben. Mert, mint Szent János mondja, így vagyon ez a szabadság minálunk, hogy valamit kérünk az Úrtól, megadja minékünk, ha a minnen szüvünk meg nem kárhoztat minket. Mert midőn a minnen lelkiismeretünk megvádol minket: veszett dolog akkor. Semmi nem következik utána, hanem csak confusio, pirongság és nem apró szégyen. Azért dorgálják meg a próféták a kegyetleneket: Vitézködni akartok? Meglészen benne: Furtum et rapina in domibus vestris. Orvoknak és kóborlóknak vagytok társai. Ugyan sív házatokban a lopott és a kóborlott marha. Nyilván bosszúállásra indítja ez a kiáltás a felségest. Végy a mindennapi, szömed előtt való példákból tanóságot. De nem látja senki, senki sem vészi azokat eszébe. Vadit quomodo vadit.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633641644
Webáruház készítés