Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Heltai Gáspár: Ponciánus császár históriája_EPUB

Heltai Gáspár: Ponciánus császár históriája_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Régenten vala egy vén nemes vitézlő férfiú egy várasban. Annak vala egy iffiú felesége, szinte mint tefelségednek vagyon. Azt pedig igen szereti vala. Félti vala is őtet. Ezokáért minden este bészegezi vala az háznak ajtaját, és az kolcsokat az ágyba, feje alá tevé. Annak az várasnak pedig olyan törvénye vala, hogy valakit találnak vala az őrizők az éjjeli harangozás után, azt megfogván, a fogházba viszik vala, virradra annakutána az prengérbe szegezik vala minden embernek láttára, nagy szégyenségre.
    Miért hogy pedig ez nemesember immár koros és elterédett vala: nem vitézkedhetik vala az ő iffiú feleségével annak kévánsága szerint. Ennekokáért egyéb férfiaknál kezde kereskedni. Minekutána elaludt volna az nemesember, minden estve ellopá az felesége az kolcsokat az feje alól, és megnyitván az házat, elorozkodik vala az iffiakhoz, az ő szeretőihöz. És minekutána eleget játszodozott volna azokkal, hol egyikkel, hol másikkal, ottan esmét hazatére, és lassan esmét az ura mellé mászkála.
    Mikoron pedig egyszer ekképpen éjjel elment volna az ágyból az asszony, felserkene az nemesember, és tapogatván, nem találja feleségét mellette. És felkelvén, mindjárást az ajtóra méne: tehát nincsen beszegezve! És elcsodálkozék rajta. És erősen bezárá az ajtót. Annakutána felméne az ajtó felett való házba, és az ablakba feküvén, mindenfelé vigyáza, hogy meglátná, honnét kezdené felesége magát elővetni az ő szeretőitől. Mikoron ezokáért az tikok szólni kezdenének, előveté magát az felesége, és az ajtóra jövén, találá azt bészegezvén; és igen megijede; de mindazonáltal zörgeni kezde.
    És mondá néki az ura, az nemesember:
    - Oh, te gonosz asszonyi állat! Mostan megtaláltalak immár, és immár bizonyos vagyok latorságod felől: hogy elorozkodtál ágyamból, és paráználkodni mentél. Gyakorta játszottad ez ördegi játékot. De bezzeg ott künn fűtözzél, míglen elérköznek az őrüzők, és megfognak azok tégedet, és holnap az prengérhöz szegeznek!
    Felelé az felesége:
    - Édes uram, miért vádol tekegyelmed éngemet azféle beszédekkel? Igazán megmondom tekegyelmednek, mint vagyon e dolog. Mikoron kegyelmed mellett fekenném, eljuta egy gyermek, és hértelen elhíva, hogy nagy hamarsággal mennék az anyámhoz, mert halálra megbetegült. Én pedig nem akarám kegyelmedet megháborítani, hanem lassan felkelék, és menék az anyám látni. És úgy tértem onnét vissza, hogy esmét kegyelmed mellé menjek. Kérlek ezokáért, édes uram, hogy tekegyelmed nyissa meg az ajtót, hogy az őrüzők itt ne találjanak.
    Felelé az nemesember:
    - Bezzeg ott künn maradsz! Azt akarom, hogy ugyan az utcán találjanak az őrüzők. Bizony nagy tisztességedre lészen, és az te nemzetednek, mikoron holnap az prengéren állasz! De ugy kell parázna kabalának!
    Mondá az felesége:
    - Az istenért, kérem tekegyelmedet, nyisd meg az ajtót, hogy ne gyaláztassunk, mind én s mind tekegyelmed.
    Felelé az férje:
    - Ott künn légy csak. Jusson eszedbe az te gyakorta való paráználkodásod; vedd hasznát immár. Jobb, hogy ezvilágban lakolj róla, hogynem mint az másikban. Héába könyörgesz, ide be nem jössz. Mert üdő immár, hogy az sok paráznaságidnak az jutalmát vegyed minden embernek láttára.
    Hallván ezt az asszonyi állat, mondá az urának:
    - Kegyelmed gyanós hozzám: de Isten tudja az én ártatlan voltomat, hogy ezekben vétkes nem vagyok. Kegyelmed kévánsága ez, hogy ezt e nagy szégyent valljam; de Istenre hagyom az bosszúállást. Én nemzetemnek gyalázatjára nem akarok ott az prengérben pironkodni. Ezért tudja kegyelmed; hogy itt az ajtófélen egy mély kút vagyon, abba esem hanyattá, és ekképpen megölem magamat.
    Mondá az nemesember:
    - Bátor az Isten adta volna, hogy egynéhány esztendővel ezelőtt megfulladtál volna, vagy kútba, vagy tóba, avagy egyebitt valahol, hogy ne cselekedhettél volna ennyi sok undok paráznaságokat.
    Mikoron ezokáért ekképpen vesződnének egymással, elmúlék az holdvilág. És mondá az parázna asszony:
    - Minekelőtte megölném magamat, ím testamentomot teszek. Az Istennek ajánlom lelkemet. Az testet pedig az mü régi anyánknak, az földnek. Az több dolgokat ám rendeljétek tü az városnak és az országnak törvénye szerint.
    És ezeket mondván, egy nagy követ emele fel az kút mellett. És mondá:
    - Isten véled, jó uram! Immár végem lészen.
    Azonnal béveté az nagy követ az kútba, mely nagy buburással beesék az vízbe. És lassan az setétben az ajtó mellé voná magát az falhoz.
    Mikoron az nemesember meghallotta volna az kőnek az vízbe való beesését, mindjárt jajgatni kezde, és jajgatva aláfutamék az garádicson, és megnyitván az ajtót, az kút mellé méne, és jajgatván mondá:
    - Jaj, szegény fejemnek, mint vesztettem el szép iffiú feleségemet. Szánjad, Úristen, szegénynek halálát.
    Mikoron ekképpen vesződnék az nemesember az kút felett, az asszony lassan beméne az ajtón, és beszegezé azt erősen. És felméne az házba, és az ajtó felett való ablakba feküvék, és onnét hallgatá, mit cseleködnék az ő koros ura. És az a kút felett állván, erősen síra, és mondá:
    - Oh, átkozott óra, melyben beszegeztem volt az ajtót.
    És ezt és ezféléket hallván, erősen kacagja vala sokáig.
    Végre szólni kezde, és mondá az urának:
    - Vaj hitvány vigyor: mit jársz ott künn olyan üdőben? Mit kereskedel? Nem elégszel-é az én szép fejér testemmel, hogy mégis kurválkodni mégy oda ki? Itt hagysz engemet egyedől ágyamba, te pedig ott céderködél alá-fel az kurváknál.
    Hallván az nemesember feleségének szavát, igen nagy örömbe lőn, és mondá:
    - Hála légyen az Istennek, hogy még eleven vagy! De miért vádolsz engemet ezekkel ez bűnekkel, ha nem vagyok vétkes? Én azért zárám be az ajtót, hogy megfeddjelek. Mikoron pedig meghallottam volna az vízbeli buborgolást, elijedék, mert azt tudom vala, hogy az kútba ölted meg magadat. Úgy jövék ezokáért ide ki, hogy ha valamiképpen megsegéthetnélek.
    Mondá az asszonyi állat:
    - Az Isten jól látja és tudja, kicsoda az vétkes. Megbizonyította ezúttal az én ártatlanságomat, hogy nem vagyok bűnes, mint te engemet vádlottál. Jól mondották a régiek példabeszédben, hogy az sárban hevert disznó azt akarná, hogy az többi is mind sáros volna. Te paráználkodtál, és énreám akarod kenni, hogy én cselekedtem volna. Ott künn légy ezokáért, és pironkodjál vénségedben a te gonoszságidnak miatta. Ide nem jössz ugyan!
    Mondá az férfiú:
    - Ez várasban laktam sok üdeig, és tisztességre viseltem életemet, és nemesember lévén, vitézséggel kerestem kenyeremet. És azféle hitványság után nem jártam. Mostan ezokáért koros lévén, hogy-hogy felejtöttem volna ezenképpen eszemet, hogy paráználkodni indultam volna? Kérlek ezokáért, hogy bocsáss be engemet. Mert ha itt érnek az őrözők, és ha reggelre az prengérbe szegeznek, mind énnékem, mind tenéked, mind nemzetinknek nagy szidalmára lészen. Bocsáss be ezokáért. Az istenért is kérlek, hogy egyebet ne művelj benne.
    Felelé az asszonyi állat:

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155312755
Webáruház készítés