- Újdonságok
- Akciók
- Nyomtatott könyv
- E-könyv
- Szépirodalom (fiction)
- Kötelező olvasmányok
- Magyar kortárs irodalom
- Magyar klasszikus irodalom
- Világirodalom
- About, Edmond
- Alain-Fournier
- Alarcón, Pedro
- Anderson, Sherwood
- Arcübasev, Mihalij
- Balzac, Honoré de
- Barbusse, Henri
- Barclay, Florence
- Bennett, Arnold
- Bettauer, Hugo
- Boccaccio
- Bourget, Paul
- Cankar, Ivan
- Capuana, Luigi
- Carlyle, Thomas
- Cervantes, Miguel
- Cherbuliez, Victor
- Christiansen, Sigurd
- Collins, Wilkie
- Conrad, Joseph
- Crawford, Francis Marion
- Csehov, Anton Pavlovics
- D'Annunzio, Gabriele
- Daudet, Alphonse
- Davis, Richard Harding
- Dickens, Charles
- Didring, Ernst
- Dosztojevszkij
- Dreiser, Theodore
- Dumas, Alexandre
- Duncker, Dora
- Eschstruth, Nataly von
- Fallada, Hans
- Federer, Heinrich
- Feval, Paul
- Flaubert, Gustave
- France, Anatole
- Galsworthy, John
- Gautier, Théophile
- Gibran, Khalil
- Gjellerup, Karl Adolph
- Gogol, Nyikolaj Vasziljevics
- Goncourt fívérek
- Gorkij, Makszim
- Grey, Zane
- Gyp
- Hauptmann, Gerhart
- Heyermans, Hermann
- Heyse, Paul
- Hawthorne, Nathaniel
- Hugo, Victor
- Huysmans, Joris-Karl
- Jaarnefelt, Arvid
- Kipling, Rudyard
- Knight, Eric
- Koenig, Alma Johanna
- Lagerlöf, Selma
- Lawrence, D. H.
- Lemonnier, Camille
- Lie, Jonas
- Linnankoski, Johannes
- London, Jack
- Loti, Pierre
- Magre, Maurice
- Manzoni, Alessandro
- Maupassant, Guy de
- Meredith, George
- Nansen, Peter
- Noailles, Comtesse de
- Nordhoff, Charles
- Norris, Charles G.
- Norris, Frank
- Ohnet, Georges
- Philippe, Charles-Louis
- Pirandello, Luigi
- Poe, Edgar Allan
- Prévost, Marcel
- Puskin, Alekszandr
- Reade, Charles
- Roberto, Federico de
- Rolland, Romain
- Said, Kurban
- Sardou, Victorien
- Schnitzler, Arthur
- Scott, Walter
- Seabrook, William
- Sealsfield, Charles
- Sienkiewicz, Henryk
- Specht, Richard
- Spitteler, Carl
- Stendhal
- Stockton, Frank R.
- Strindberg, August
- Svevo, Italo
- Swift, Jonathan
- Szejfullina, Lídia
- Szergejev-Censzkij, Szergej
- Tagore, Rabindranath
- Thackeray, William Makepeace
- Tolsztoj, Lev
- Turgenyev, Iván
- Twain, Mark
- Verga, Giovanni
- Verona, Guido da
- Voisins, Auguste Gilbert de
- Wallace, Lewis
- Walpole, Hugh
- Warden, Florence
- Wassermann, Jakob
- Werfel, Franz
- Wilde, Oscar
- Zola, Émile
- Zweig, Stefan
- Líra
- Fantasy, sci-fi
- Humor
- Krimi
- Romantikus, szerelmes
- Kaland, akció, szórakoztató
- Esszé
- Gyermek- és ifjúsági irodalom
- Mesék és Mondák
- Színművek
- Útleírás, vadászat
- Szakirodalom (non-fiction)
- MOBI e-könyvek
- Összes
- Szépirodalom (fiction)
- E-könyv csomagok
- E-könyv Ajándékutalvány
- Prémium e-Book olvasó
- e-Book olvasó
- e-Book olvasó gyártónként
- e-Book olvasó tartozékok
- Használt e-Book olvasók
- CSAK NÁLUNK!
Gustave Flaubert: Bovaryné_MOBI
A Bovaryné tulajdonképpen nem folyamatos elbeszélés, ha ez alatt azt értjük, hogy az elbeszélő egyforma, epikus kényelmességgel időzik a főjeleneteknél és az epizódoknál, továbbá az ezeket összekötő vagy magyarázó, kevésbbé jelentős részleteknél. Bovaryné inkább képek sorozata. A mintegy négyszáz oldalra terjedő könyvben száz meg száz, sőt talán ezer kép van, mert Flaubert nemcsak elbeszél, valósággal megfesti történetének összes jeleneteit. A képek közeit egy pár szóval hidalja át, a melyek oly tökéletesen fejeznek ki minden szükségest, hogy hézagot nem hagynak. Különben is a sok száz kép oly gyorsan váltakozik és annyira összefügg ugy az előtte lévővel, mint a következővel, hogy mint a kinematográf sok fölvétele, folyton, de alig észrevehetően változó egységes egészet formál. Ezt a sok száz képet Flaubert a nagy realista irók részletfestő művészetével alkotja meg; azt mondhatni: a miniaturefestő módjára, a ki minden kis részletet megrajzol és megfest. Minden egyes apró jelenetben látjuk az egész környezetet; ha valaki illusztrálni merné Flaubert-t: a képzeletének nem jutna semmi szerep, csak azt kellene lerajzolnia pontosan, a mit Flaubert szóval pontosan lerajzolt és lefestett. Az előadásnak ez a módszere a rajongó és környezetéből kikivánkozó vidéki asszony történetének csodálatos életet ad: minduntalan látjuk őt és környezetét, velök élünk. S az előadásnak ez a módszere mintát adott az ujabb franczia irodalomnak: olyan hatással volt, a mely alól a leghatalmasabb tehetségek se vonhatták ki magukat, s ezért vallják Goncourt, Daudet, Maupassant, Zola és mindannyian, a kik Flaubert óta “realista” regényt irtak, Flaubert-t mesterüknek. - írja Ambrus Zoltán, akinek máfőrdításában adjuk közre Gustave Flaubert talán legismertebb művét. (a Kiadó)
eBook a Digi-Book kiadásában
-
Részlet az eKönyvből:
A gyógyszerész nem akarta lomtárnak mondani, hanem kafarnaumnak nevezte a padlás egyik kamaráját, melyben a hivatásához tartozó különböző árúkat és szerszámokat tartotta. Néha órákat töltött itt egyedül, azzal foglalkozva, hogy a nagyobb edényekből kisebbekbe töltötte a folyadékokat, - kicsomagolta az ujonnan érkezett árút és apró dobozokba rakta, - elrendezgette, ujra összekötözgette a holmiját, - és czédulákat ragasztgatott a skatulyákra meg az üvegekre. Homais ur ezt a helyet nem tekintette a gyógyító szerek egy közönséges tárházának, hanem valóságos szentek-szentjének, a honnan elméje és keze munkájának nyomán pirulák, pasztillák, herbateák, öblögető vizek és orvosságok kerülnek ki, azok a szerek, a melyek az egész környéken híressé teszik a Homais nevet. Senkinek se volt szabad ide betennie a lábát; olyan tiszteletben tartotta ezt a helyet, hogy maga söpörte. Ha a gyógyszertár, a hová mindenki beléphetett, az a hely volt, a hol, kitünő tulajdonságaival elkápráztatván az embereket, a hiúságát elégítette ki: a kafarnaumot afféle menedékhelynek nézte, a hol kénye-kedve szerint, zavartalanul élhet az önzésének s annak az egyetlen foglalkozásnak, melyben örömét lelte. Azért Justin meggondolatlansága valami szörnyü tiszteletlenségnek tűnt fel előtte; következésképpen arcza a ribiszkénél is vörösebb volt a dühtől, és így kiabált:
- Igen, a kafarnaum kulcsát! Azt a kulcsot, mely a savakat, a lúgsókat, a marószereket zárja el! És elhozott onnan egy tartalék-üstöt! egy födeles üstöt! a melyet talán soha se fogok használni! Mintha bizony ezen a kényes pályán, a melyen mindig rettenetesen kell vigyázni, nem volna meg a maga fontossága még azoknak a dolgoknak is, a melyek csekélységeknek látszanak! De hát, mennydörgettét, soha se fogod megtanulni, hogy különbséget kell tenni, és nem szabad, hogy úgy mondjam, házi czélokra használni azt, a mi gyógyszerészi czélokra van szánva!... Hisz ez olyan, mintha valaki bonczoló késsel vágná fel a hízott tyúkpecsenyét, vagy mintha egy tisztviselő...
- De, kérlek, csillapodjál már le! - csitította férjét Homaisné.
Athalie pedig, apjának a kabátját ránczigálva:
- Papa! papa! - nyivákolt.
- Nem, hagyjatok! - folytatta a gyógyszerész. - Hagyjatok! Ezer mennykő! De hisz akkor csukjuk be a gyógyszertárt, és nyissunk fűszeres boltot! Becsületemre, már csak ez következik! Hát csak eredj és ne ügyelj semmire! törj! zúzz! ereszd ki a pióczákat! égesd meg a mellczukrokat! tégy eczetes ugorkát az üveggömbökbe és a palaczkokba! tépd szét a kötőeszközöket!
- Azt hiszem - szólt Emma - hogy önnek valami mondanivalója van...
- Azonnal, kérem!... Tudod-e, hogy micsoda veszedelemnek tetted ki magadat? Nem láttál semmit, a sarokban, balra, a harmadik polczon? Szólj, felelj, nyögj ki valamit!
- Nem... nem tudom - dadogta a fiú.
- Á, te nem tudod! Nos hát én, én tudom! Egy sötétkék üvegből való és sárga pecsétviaszszal lepecsételt palaczkot láttál ott, a melyben valami fehér por van, és a melyet én magam láttam el azzal a felirattal, hogy: Veszedelmes! És tudod-e, hogy mi az a fehér por, tudod-e, hogy mi van benne? Arzenikum! És te hozzányúlsz ehhez! És te elhozod azt az üstöt, a mely éppen mellette van! Az arzenikum mellett!
- Éppen mellette! - kiáltott fel Homaisné, összekulcsolva a két kezét. - Az arzenikum mellett! Megmérgezhettél volna mindnyájunkat!
És a gyerekek úgy kezdtek üvöltözni, mintha máris kegyetlen kínokat éreznének a belse-jökben.
- Vagy megmérgezhettél volna egy beteget! - folytatta a gyógyszerész. - Hát a vádlottak padjára akarsz juttatni, a büntető bíróság elé?! Azt akarod, hogy a vérpadra hurczoljanak?! Nem tudod, hogy én micsoda rendkivüli gondot tanúsítok a kezelésben, hogy soha se tévesztem szem elől a legnagyobb óvatosságot, noha óriási gyakorlatomra támaszkodva, a lázas munkában ezt is megtehetném?! Néha magam is megrémülök, mikor a felelősségemre gondolok! Mert a kormány üldöz bennünket, és a törvényhozás, vagyis inkább az a képviselet, a melyet legutóbb a nyakunkba vettünk, olyan képtelen intézkedéseket tesz, hogy valóságos Damokles-kard függ a fejünk felett!
Emma már letett róla, hogy közbe szóljon és megkérdezze: mit akarnak? A gyógyszerész senkit sem engedett szóhoz, s elfúlva, lihegve folytatta:eBook a Digi-Book kiadásában
-
Cikkszám 9789633643013