Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Geréb József: A római kultúra vonásai_EPUB

Geréb József: A római kultúra vonásai_EPUB
340 Ft340

A római kultúra vonásai

Geréb József

E-könyv EPUB formátumban

Geréb József annak a népnek a kulturájáról akar összefoglaló képet adni, melytől maga e szó: kultura ered, a legfenségesebb fogalom, melyet csak ismerünk. Kirekesztettem belőle mindazt, amit szintén latin szóval inkább civilizációnak nevezünk, vagyis azt, amit a polgárosult világban az élet kényelmére és finomítására az emberi szellem feltalált. Nem tárgyalja e könyv a lakásnak, a közlekedésnek, a városi életnek amaz eszközeit, melyek a római embernek kényelmet és egészséget adtak; mellőz majdnem mindent, aminek csak históriai és archeológiai becse van, hogy annál több tért nyerjen a műveltség ama vonásai számára, melyek az emberi lelket átalakítják s benne a legnemesebb érzéseket keltik fel. Azon kultúrtörekvésekről lesz itt tehát leginkább szó, melyek Rómából kiindulva európai és magyar műveltségünknek szilárd alapjaihoz tartoznak.

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Milyen is vala Rómában az emberi élet, mielőtt az etruszk kultúra benne gyökeret vert?
    Az akkori Róma sűrűn összeépített vályogkunyhókból állott; tetejüket szalmazsúp fedte, egyetlen lakószobába szorult a család. A padláson volt a termés, az udvari istállóban a marha, mely az utcákon át járt legelőre; a tűzhely füstje az ablakon át szabadult ki. Így lakott az ősrómai télen a Palatinuson és a Quirinálison, nyáron pedig kivonult a mezőre, hogy földmunkát végezzen. Még az előkelő is maga járt ekéje után. Kövezetlen utak és meredek lépcsőzet kötötték össze a két halmot a városban. Köztük a völgyekben posványos a talaj; olykor csónakokon jártak rajta, míg a csatornázat le nem vezeti a vizet és nem enyhíti a maláriát. A közeli erdőből gyakran látogattak ide farkasok. Bozontos arccal, bőrruhában és bőrkucsmában járt-kelt a római, egy vad bandita tipus, aminőt Itáliában az Abruzzók vidékén ma is láthat az utas. A városban nem volt templom, sem istenkép; berkekben vagy szabad ég alatt hoztak áldozatot; a kürt hangja hívta egybe a városi tanács tagjait. Minden kilencedik napon vásár volt, s ekkor hozta be a vidék birtokosa a termést, amelyet kezdetleges városi iparcikkért (vas- vagy bőrárúért) cserélt be. Varga- és szabómunkát vagy sütést a ház népe végzett, erre való volt a cselédség. Pénz nem forgott; cserekereskedés dívott, s ezen idő pénzegysége a marha; ezért volt a pénz neve pecunia, a pecu (barom) szó származéka. Láb és hüvelyk szerint mértek; a rőf az alsókar hosszúságát jelezte; a földet iga (iugum) szerint mérték, vagyis ama terület szerint, melyet egy ökörpár egy nap alatt felszánthatott.
    A munkát ünnep váltotta fel, melyet istenek tiszteletére rendeztek, mert életüket vallás hatotta át. Cerialia ünnepén rókákat kergettek és égő fáklyát kötöttek rájok. Consusnak, a termés istenének öszvérversenyeket rendeztek, hogy a teherhordó állatok egyszer kedvükre is futhassanak. A határkő ünnepén a szomszédok barátságos lakomát ültek. Terminus, a határkő, isteni rangban állott. Pales volt a barmok védője, Faunus az erdőé; Pales ünnepén az ifjúság égő szénakazlakat ugrott át, Faunus ünnepén farkasbőrbe bújt; emberek szíjakkal kergették a nőket a Palatinus körül, hogy gyermekeik legyenek. Aratódal ritmusára szabták imáikat; de e kezdetleges versekből nem maradt fönn irodalmi emlék. A népnek nem volt képzelő és alakító ereje; már az ősrómai népben ott lappangott a jogászhajlam, költői vénával nem dicsekedhetett.
    De az istenekben, akikhez imádkoztak, volt valami kisérteties és fenyegető, a különben bátor római mindig remegett, ha rájuk gondolt. Az őskor vallásában az aggodalom az uralkodó vonás. Ha a görögöket kérdezték, hogy mivel hódították meg a rómaiak a világot, az okot istenfélelmükben találták. De nem egytől féltek, hanem soktól s vigyáztak, hogy a félelmes hatalmak közül egyet se sértsenek meg valamikép. A religio mint vallást jelölő szó Rómának találmánya; egy nyelv sem adhatja vissza megfelelő szóval. Erkölcsi fogalom ez, mely a kötelezettség tudatát, minden ember vagy isten iránt a lelkiismeretességet fejezi ki. Az egyszerű ember teljes függést érez a természetfölöttitől, mely a természet mögött elrejtve lappang, és a religióban olvad fel ez az érzés. Reális tudományok nem fejlődtek ki Rómában, asztronómia sem; azért nem gondolt a római sohasem arra, hogy napot, holdat, vagy csillagokat imádjon. Épúgy nem látta az istenekben a polgári erkölcs törvényhozóit. Concordia és Pudicitia olykor ugyan részesült tiszteletben, de az istenek körében nagyon hátul állanak. Gyakorlati szempontok döntöttek itten. A szántóvető a szántás istenét hívta, a boronázó a boronázás istenét; mert ott leselkedett és fenyegetett Rubigus, a rozsdakór istene. Janus őrzi a kaput, vagyis a kapu maga van istenítve. Deverra volt a söprés istene, s e söprés volt védőeszköze a betegágyas asszonyoknak, hogy ne lopózzék hozzá és kínozza valamely gonosz szellem. A gyermek első kiáltásakor, első lépésekor külön istenhez imádkoztak. Temetkezésre, sőt csatornákra is külön istent hívtak fel védőül, szintúgy a családi perpatvarnak is külön istene volt, mert ily perpatvar ép oly meddőséggel fenyegeti a családot, mint a földi munkálatot a rozsda vagy üszök.
    Mindebben kevés a képzelet, de annál több az okos óvatosság. Ezeknek az isteneknek volt ugyan nevük, de nem volt alakjuk; elég volt őket nevükön szólítani. A rómaiak csak azt akarták tudni, hogy ők mit kívánnak. Ezért volt a nevük numina, azaz intések, akaratnyilvánulások. Míg a görög istenek emberekkel is társalognak és utódaik születnek, fogatokon száguldanak át az égboltozaton vagy hármasszigonnyal a vizeken: a merev, gyakorlati rómainak ily szép szemlélete és üde képzelete nem volt. Istenek házasságáról nem beszélt, a numenek többször semleges neműek. Így maga Venus tulajdonkép semleges fogalom (mint pl. genus); nem a szív vágyának és szerelmi epedésének, hanem a konyhaültetvények növekedésének volt a megszemélyesítője. Juno viszont eredetileg hímnemű, és csak a görög-etruszk vallás hatása alatt lett női alak és Juppiter házastársa.
    És mégis lakozott az ősrómai lelkében jámbor miatyánk érzete. A délvidék csodálatos ege ép úgy sugárzott fölötte, mint manap. Kezével tehát ő is Juppiterhez fohászkodott, hisz e névnek jelentése «égi atya». Sőt Mars, a harci isten is Marspiter nevet kapott, a miből következik, hogy nem képzelték fiatal embernek.
    De Juppiter elsősorban félelmet keltett a római emberben, mert a villám tüneménye tapad hozzá. Ő dörög a tarpéji sziklán, s a hely, hol nappal a villám becsapott, félelmes villámsír gyanánt volt bekerítve. Ékalakú tűzkövet őriztek a Capitoliumon, s ez volt az isten jelképe; az isten maga volt a villám. Mars nevét szintén remegéssel ejtették ki. Ő idéz elő tikkasztó száraz nyarat, neki ajánlják fel engesztelésül évenként a gabona és az állatok zsengéit. Egész néptörzsek: a marsusok és marrucinusok, tőle kapták a nevüket. Mert veszedelmes járványok idején e félelmes istennek ajánlták föl az illető évnek ifjan serdülő legénységét, mint «ver sacrum»-ot, szent tavaszt, a mikor isten nevében és védelme alatt e Marslegények elindúltak messze vidékre, s kalandos kóborlás után új tanyára leltek. De ily kivonulás szomszédok szorongatását, háborút idézett elő; mert szükségük volt földre, asszonyokra, s ez az oka, hogy a tavasz istene, Mars, akiről a rómaiak a március hónapot nevezték, a rómaiaknak Hadura lett.
    Szerencse fia volt, ki otthon maradt Lareseinél.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155295638
Webáruház készítés