Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Gaston Leroux: A sárga szoba titka_EPUB

Gaston Leroux: A sárga szoba titka_EPUB
540 Ft540

Gaston Leroux a francia nyelvű krimiirodalom megteremtője. A sárga szoba titka című regénye a Joseph Rouletabille detektív nyomozásai köré szerveződő regényciklus első darabja, amely egy rejtélyes haláláeset nyomozását írja le, ami egy zárt szobában történt. A krimit Tóth Árpád gyönyörű-szép fordításában adjuk közre. (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Öt perccel később Rouletabille József a parkban talált lábnyomok fölé hajolt, közvetlenül az előszoba ablaka előtt, mikor lóhalálában sietve egy ember jelent meg, aki nyilván a kastély szolgaszemélyzetéhez tartozott, s Darzac Róbert felé kiáltott:
    - Róbert úr, kérem, a vizsgálóbíró éppen most készül kihallgatni a kisasszonyt!
    Darzac Róbert pár mentegetőző szót rebegett, s máris futásnak indult a kastély irányába; a szolga meg utána!
    - Ha a félholt megszólal - mondtam -, nagyon érdekes dolgokat fog elbeszélni...
    - Meg kell tudnunk! - felelte barátom. - Gyerünk a kastélyba!
    S szinte vonszolt maga után. De a kastélyba érkezve, az előcsarnokban egy csendőr állta utunkat; nem mehettünk fel az első emeletre. Várnunk kellett.
    Ez alatt az idő alatt az áldozat szobájában a következők történtek: miután a család háziorvosa úgy találta, hogy Stangerson kisasszony már sokkal jobban van, de viszont nem látta kizártnak egy végzetes visszaesés lehetőségét, amely minden további kikérdezést megakadályozna, kötelességének tartotta, hogy értesítse a vizsgálóbírót. Marquet úr erre elhatározta, hogy haladéktalanul aláveti egy rövid kihallgatásnak a kisasszonyt. Ennél az aktusnál Marquet úron kívül az írnok, Stangerson úr és az orvos voltak jelen. Én később, a főtárgyalás idején, megszereztem a kihallgatási jegyzőkönyvi szöveget. Itt közlöm teljes bírói szárazságában.

    Kérdés: Nem fárasztaná-e ki önt túlságosan, kisasszony, ha néhány szükséges felvilágosítást adna nekünk annak a szörnyű merényletnek a tárgyában, amelynek ön volt az áldozata?
    Felelet: Uram, eléggé jól érzem magam, és mindent el fogok mondani önnek, amit tudok. Mikor szobámba beléptem, nem vettem észre semmi rendkívüli dolgot...
    Kérdés: Kisasszony, ha megengedi, majd kérdéseket teszek föl önnek, s kérem, kegyeskedjék azokra felelni. Ez kevésbé fogja önt fárasztani, mint egy hosszú, egybefüggő elbeszélés...
    Felelet: Kérdezzen, uram!
    Kérdés: Azon az emlékezetes napon mi mindent tett ön az egész nap folyamán? Nagyon szeretném, ha erre a legpontosabban s legaprólékosabban felelne. Szeretném, kisasszony, ha ezen a napon történt minden mozdulatát végigkísérhetném, ha ugyan ezzel nem kívánok túlságosan sokat öntől.
    Felelet: Későn keltem fel, tíz órakor, mert atyámmal együtt későn tértünk haza előző éjszaka. Azon a vacsorán és fogadáson vettünk ugyanis részt, amelyet a Köztársaság elnöke a Philadelphiai Tudományos Akadémia kiküldötteinek a tiszteletére adott. Mikor szobámból fél tizenegy órakor kijöttem, atyám már a laboratóriumban foglalatoskodott. Délig együtt dolgoztunk, azután félórát sétára mentünk a parkba, majd a kastélyban ebédeltünk. Erre ismét félórai séta következett, fél kettőig, mint mindennap. Aztán atyámmal együtt visszatértünk a laboratóriumba. Itt szobalányommal találkoztunk, aki éppen elkészült szobám takarításával. Bementem a “Sárga szobá”-ba, hogy néhány jelentéktelen rendelkezést adjak a szobalánynak, aki rögtön távozott, én pedig atyámmal együtt újra munkához kezdtem. Öt órakor elhagytuk a pavilont, hogy sétáljunk egy keveset, s aztán teázni menjünk.
    Kérdés: Mielőtt távoztak volna, öt órakor, bement ön még a “Sárga szobá”-ba?
    Felelet: Nem, uram, atyám ment be, hogy kérésemre kihozza a kalapomat.
    Kérdés: És ő nem vett észre semmi gyanúsat?
    Stangerson: Egyáltalán nem, uram!
    Kérdés: Különben is csaknem biztosra vehető, hogy a gyilkos akkor még nem volt az ágy alatt. Mikor távoztak, a szoba ajtaját nem zárták be?
    Stangerson kisasszony: Nem. Erre nem volt semmi okunk...
    Kérdés: Ezúttal mennyi ideig voltak távol a kerti laktól, ön és Stangerson úr?
    Felelet: Körülbelül egy óra hosszat.
    Kérdés: A gyilkos kétségkívül ez alatt az óra alatt hatolt be a kerti lakba. De hogyan? Ezt nem tudjuk. A parkban találtunk lábnyomokat, melyek távoznak az előszoba ablakától, de olyanokat, amelyek odamennek, nem! Észrevette ön, hogy az előszoba ablaka nyitva van, mikor atyjával elhagyta a pavilont?
    Felelet: Erre nem emlékszem.
    Stangerson: Az ablak csukva volt!
    Kérdés: S mikor visszajöttek?
    Stangerson kisasszony: Nem figyeltem meg.
    Stangerson: Még mindig csukva volt! Erre határozottan emlékszem, mert visszajövet még hangosan meg is jegyeztem: “Jacques apó igazán kiszellőztethetett volna egy kicsit, míg kinn jártunk...”
    Kérdés: Különös, különös! Emlékezzék csak vissza, Stangerson úr! Hiszen Jacques apó, az önök távollétében, mielőtt ő maga is kiment a pavilonból, kinyitotta az ablakot! Hat órakor tehát önök visszatértek a laboratóriumba, s ismét folytatták munkájukat?
    Stangerson kisasszony: Igen, uram.
    Kérdés: S ettől az időponttól kezdve ön nem hagyta el többé a laboratóriumot, míg csak vissza nem vonult a szobájába?
    Stangerson: Sem leányom, sem én, nem távoztunk többé, uram! Munkánk oly sürgős volt, hogy egy percet sem vesztegettünk el. Inkább minden egyebet elhanyagoltunk volna!
    Kérdés: Az estebédet a laboratóriumban költötték el?
    Felelet: Igen, ugyanannál az oknál fogva.
    Kérdés: Rendes szokásuk, hogy a laboratóriumban vacsoráznak?
    Felelet: Csak ritkán vacsorázunk ott.
    Kérdés: A gyilkos nem tudhatta vajon, hogy önök ezen az estén a laboratóriumban étkeznek?

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633640074
Webáruház készítés