Gaston Leroux: A sárga szoba titka_EPUB

Részlet az eKönyvből:

Öt perccel később Rouletabille József a parkban talált lábnyomok fölé hajolt, közvetlenül az előszoba ablaka előtt, mikor lóhalálában sietve egy ember jelent meg, aki nyilván a kastély szolgaszemélyzetéhez tartozott, s Darzac Róbert felé kiáltott:
- Róbert úr, kérem, a vizsgálóbíró éppen most készül kihallgatni a kisasszonyt!
Darzac Róbert pár mentegetőző szót rebegett, s máris futásnak indult a kastély irányába; a szolga meg utána!
- Ha a félholt megszólal - mondtam -, nagyon érdekes dolgokat fog elbeszélni...
- Meg kell tudnunk! - felelte barátom. - Gyerünk a kastélyba!
S szinte vonszolt maga után. De a kastélyba érkezve, az előcsarnokban egy csendőr állta utunkat; nem mehettünk fel az első emeletre. Várnunk kellett.
Ez alatt az idő alatt az áldozat szobájában a következők történtek: miután a család háziorvosa úgy találta, hogy Stangerson kisasszony már sokkal jobban van, de viszont nem látta kizártnak egy végzetes visszaesés lehetőségét, amely minden további kikérdezést megakadályozna, kötelességének tartotta, hogy értesítse a vizsgálóbírót. Marquet úr erre elhatározta, hogy haladéktalanul aláveti egy rövid kihallgatásnak a kisasszonyt. Ennél az aktusnál Marquet úron kívül az írnok, Stangerson úr és az orvos voltak jelen. Én később, a főtárgyalás idején, megszereztem a kihallgatási jegyzőkönyvi szöveget. Itt közlöm teljes bírói szárazságában.

Kérdés: Nem fárasztaná-e ki önt túlságosan, kisasszony, ha néhány szükséges felvilágosítást adna nekünk annak a szörnyű merényletnek a tárgyában, amelynek ön volt az áldozata?
Felelet: Uram, eléggé jól érzem magam, és mindent el fogok mondani önnek, amit tudok. Mikor szobámba beléptem, nem vettem észre semmi rendkívüli dolgot...
Kérdés: Kisasszony, ha megengedi, majd kérdéseket teszek föl önnek, s kérem, kegyeskedjék azokra felelni. Ez kevésbé fogja önt fárasztani, mint egy hosszú, egybefüggő elbeszélés...
Felelet: Kérdezzen, uram!
Kérdés: Azon az emlékezetes napon mi mindent tett ön az egész nap folyamán? Nagyon szeretném, ha erre a legpontosabban s legaprólékosabban felelne. Szeretném, kisasszony, ha ezen a napon történt minden mozdulatát végigkísérhetném, ha ugyan ezzel nem kívánok túlságosan sokat öntől.
Felelet: Későn keltem fel, tíz órakor, mert atyámmal együtt későn tértünk haza előző éjszaka. Azon a vacsorán és fogadáson vettünk ugyanis részt, amelyet a Köztársaság elnöke a Philadelphiai Tudományos Akadémia kiküldötteinek a tiszteletére adott. Mikor szobámból fél tizenegy órakor kijöttem, atyám már a laboratóriumban foglalatoskodott. Délig együtt dolgoztunk, azután félórát sétára mentünk a parkba, majd a kastélyban ebédeltünk. Erre ismét félórai séta következett, fél kettőig, mint mindennap. Aztán atyámmal együtt visszatértünk a laboratóriumba. Itt szobalányommal találkoztunk, aki éppen elkészült szobám takarításával. Bementem a “Sárga szobá”-ba, hogy néhány jelentéktelen rendelkezést adjak a szobalánynak, aki rögtön távozott, én pedig atyámmal együtt újra munkához kezdtem. Öt órakor elhagytuk a pavilont, hogy sétáljunk egy keveset, s aztán teázni menjünk.
Kérdés: Mielőtt távoztak volna, öt órakor, bement ön még a “Sárga szobá”-ba?
Felelet: Nem, uram, atyám ment be, hogy kérésemre kihozza a kalapomat.
Kérdés: És ő nem vett észre semmi gyanúsat?
Stangerson: Egyáltalán nem, uram!
Kérdés: Különben is csaknem biztosra vehető, hogy a gyilkos akkor még nem volt az ágy alatt. Mikor távoztak, a szoba ajtaját nem zárták be?
Stangerson kisasszony: Nem. Erre nem volt semmi okunk...
Kérdés: Ezúttal mennyi ideig voltak távol a kerti laktól, ön és Stangerson úr?
Felelet: Körülbelül egy óra hosszat.
Kérdés: A gyilkos kétségkívül ez alatt az óra alatt hatolt be a kerti lakba. De hogyan? Ezt nem tudjuk. A parkban találtunk lábnyomokat, melyek távoznak az előszoba ablakától, de olyanokat, amelyek odamennek, nem! Észrevette ön, hogy az előszoba ablaka nyitva van, mikor atyjával elhagyta a pavilont?
Felelet: Erre nem emlékszem.
Stangerson: Az ablak csukva volt!
Kérdés: S mikor visszajöttek?
Stangerson kisasszony: Nem figyeltem meg.
Stangerson: Még mindig csukva volt! Erre határozottan emlékszem, mert visszajövet még hangosan meg is jegyeztem: “Jacques apó igazán kiszellőztethetett volna egy kicsit, míg kinn jártunk...”
Kérdés: Különös, különös! Emlékezzék csak vissza, Stangerson úr! Hiszen Jacques apó, az önök távollétében, mielőtt ő maga is kiment a pavilonból, kinyitotta az ablakot! Hat órakor tehát önök visszatértek a laboratóriumba, s ismét folytatták munkájukat?
Stangerson kisasszony: Igen, uram.
Kérdés: S ettől az időponttól kezdve ön nem hagyta el többé a laboratóriumot, míg csak vissza nem vonult a szobájába?
Stangerson: Sem leányom, sem én, nem távoztunk többé, uram! Munkánk oly sürgős volt, hogy egy percet sem vesztegettünk el. Inkább minden egyebet elhanyagoltunk volna!
Kérdés: Az estebédet a laboratóriumban költötték el?
Felelet: Igen, ugyanannál az oknál fogva.
Kérdés: Rendes szokásuk, hogy a laboratóriumban vacsoráznak?
Felelet: Csak ritkán vacsorázunk ott.
Kérdés: A gyilkos nem tudhatta vajon, hogy önök ezen az estén a laboratóriumban étkeznek?

eBook a Digi-Book kiadásában