Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter_MOBI

Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter_MOBI
390 Ft390
  • Részlet az eKönyvből:

    Eszter fölpillantott:
    - Mire gondolsz?
    - Rád édes fehérszegfűm. Olyan vagy nekem mint a nap a földnek. Mikor nem látlak, borult az időm.
    Eszter álmodozó szemmel nézett reá:
    - Mit is mond Kalderon? “Az élet álom.” Hátha az is álom, hogy én férjhez mentem?
    Ábel a keblére vonta és csókkal borította el az arcát. Aztán az ajakát csókolta meg hosszasan.
    Az asszony akkor, mintha álomból ocsudna, kibontakozott a karjából.
    - Ne tedd ezt többé Ábel!
    Ábel búsan nézett reá:
    - Mért? Haragszol tán érte?
    Eszter tükröcskét vett elő és összeigazította a haját.
    - Nem haragszom, de tekints engem csak annak, ami tavaly voltam: leánynak.
    Aztán Ábel karjába fűzte a karját, és visszaindultak lassan, andalogva, virágot szedve, olykor meg-megállva, egymás szemébe mélázva.
    Mikor leértek a hegyről, Eszter a temető keresztjéhez ment és odaillesztette a virágot Jézus lábához.
    Napnyugta felé járt az idő, mikor a kocsira ültek.
    A kocsi léptetve haladt. Eszter megfogta Ábel kezét és édes-búsan szólott:
    - Látod ez szép, hogy mióta asszony vagyok, nem csókoltál meg, csak ma.
    - És vétkeztem ma?
    Az asszony elgondolkodott:
    - Talán nem.
    - Talán?
    - Mondom: Talán nem. Annak éreztél egy percre, aki tavaly voltam. Nekem is az volt az érzésem. Megfeledkeztünk.
    Szomorún mondta. Ábel válaszul az ajkához emelte az asszony kezét és csókot lehelt reá.
    Hallgattak. Aztán Eszter szólalt meg ismét:
    - Nem tudom mikor láthatlak ujból: kiköltözünk a nyárra a városból.
    - Hova?
    - Még nem tudom. Nem fogsz nyugtalankodni ugye? Mihelyt visszatérünk, megkereslek.
    És Ábel kezére tette a kezét.
    Ábel elborult szemmel nézett maga elé. Csak percek multán szólalt meg bágyadtan:
    - Mért nem beszélsz nyiltan? A férjed nem megy el nyaralni. Az orvos az első évben ismeretséget gyűjt: nem hagyja el egy betegét se. A három öreg hölgy... öreg ember a kuckóban szeret ülni. Te magad nagyságos asszonyom nem fogsz nyaralni menni, mert új házasok vagytok.
    Eszter lesütött szemmel hallgatott.
    Ábel folytatta:
    - Bocsáss meg, de annyira ismerem a szivedet, lelkedet, hogy átlátok minden szavadon mint az üvegen. A te szavaid mögött ez a gondolat van: “Ábel ma megcsókolt. Ez több, mint amennyit megengedhetek neki. Egynehány hétig nem szabad találkoznunk. A tüznek a hamu alatt kell maradnia.”
    - Haragszol? - kérdezte kérlelően Eszter.
    - Nem, - felelte szeliden Ábel. - De mért nem beszélsz nyiltan.
    - Attól tartottam: fáj neked.
    És hozzásimult:
    - Ne haragudj.
    - Hiszen nem haragszom.
    - Látod az nekem örök gyötrelem volna, ha elveszteném a magam becsülését. Nem tudnék tükörbe nézni. Ezt a mai napot valahogy el tudom intézni a belső kisbiróval. Azt mondom neki, hogy a sors kegyetlen kézzel választott el attól akit szerettem. Ez a mai nap emlékünnep volt, mint mindenszentek délutánja. Hiszen emlékszel rá: azt mondtad egyszer, hogy közös halottunk a reménység.
    Ábel megfogta Eszter kezét és az ajkához emelte.
    - Köszönöm.
    Aztán nem beszéltek többet. A Vérmezőhöz érkeztek. Ábel kiszállt.
    - Mikor térsz vissza a nyaralásból?
    - Nem tudom.
    - Mondd: soha. Mondd ki bátran!
    - Ugye hogy haragszol? Ülj vissza azonnal, vagy én is leszállok!
    Ábel visszaült. A kocsi tovább-haladt.
    - Nem haragszom Eszter, ne érts balul. De én magam mondom neked, hogy jobb ha ezentúl ritkábban látjuk egymást.
    És megindult hangon folytatta:
    - Tudod ma ahogy megfeledkeztem arról, hogy az arcod is férjhez ment, a fájdalomnak egy új örvénye forgott át a szivemen. Arra gondoltam, hogy az Isten nekem teremtette a szépségedet, kedvességedet, jóságodat, ékességedet és nekem nem maradt más, csak az az érzés, hogy én vagyok a legszerencsétlenebb ember a világon. Olyan vagyok, mintha kioperálták volna a mellemből a szívemet: csak a sebét érzem a helyén.
    Eszter szeme könnybe lábadt.
    - Istenem, engem okozol-e? Azt kivánod-e egy leánytól, hogy rátaposson az apja sírjára, és megölje az anyját?
    - Félreértesz! Eszter félreértesz! Nem vádollak téged. Nem tehettél másképp. Én a sorsomat vádolom és hálás vagyok irántad, hogy nem feledkeztél meg rólam. Magam mondom, hogy csatlakozz minden érzéseddel a férjedhez.
    - Hogy téged teljesen elfeledjelek? Ki követelheti?! A gyermekkori bábuimat megtarthatom, a leánykori kótáimat megtarthatom, a te emlékedet mért keljen eldobnom? És éppen te mondod ezt? Te mégis haragszol!
    És akkor erősen átölelte.
    Ábel érezte, hogy az asszony arcát forró könnyek lepik el.
    - Eszterkém, - csillapította, - esküszöm neked arra, ami a lelkemnek legszentebb, hogy nem haragszom, nem is haragudtam. Soha jobban nem szerettelek mint ma, és te is érezted ezt, mert arra gondoltál amire én: hogy ne lássuk egymást valameddig. Mert vagy te pusztulsz el, vagy én, vagy mindketten. Két férjed nem lehet.
    - Hát próbáljuk meg, - felelte az asszony a könnyeit letörölve.
    Az Alagút alá értek. Középen ahol legsötétebb az út, Ábel megérintette a kocsist:
    - Álljon meg.
    - Isten veled Eszter! Isten veled... álmom!
    Az asszony a könnyein át mosolyogva, némán intett búcsut Ábelnak.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633640166
Webáruház készítés