Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Gárdonyi Géza: Te, Berkenye!_EPUB

Gárdonyi Géza: Te, Berkenye!_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    A rigó megrebbent, kittyentett. Sokáig ült ijedten, míg végre meglátta, hogy nyitva van az ajtó: farkát billentve kittyentett, kiugrott. Egy percig ott állt a kalitka mellett, mintha meg volna dermedve. Aztán ismét kittyentett, s felröppent a gesztenyefára.
    Pityó egész este ezen a jeleneten gondolkodott.
    Júliával aztán mégis közelebbi érintkezésbe került. Látogatók jártak a kastélyban: a szomszéd falubeli Szalayék. De leginkább csak az asszony, a fia, és két leánygyermeke. Az asszony rengő tokájú és rengő keblű asszonyság. A fia, Gyula, beteg képű, alig lézengő, tizenöt éves kamasz. A két kisasszonyka: angol malac-szín szőke, gömbölyű teremtések, Ilonka tizennégy éves és Erzsi négy éves, - mind a ketten szinte túlságos rakományai a testi egészségnek.
    Mikor Pityó a kertbe lépett, Atilla örömmel futott eléje:
    - Ma nem tanulunk! Csónakázunk! Jőjjön Pista bácsi, segítsen evezni!
    A hölgyek biztatón mosolyogtak reá. Pityó kezet csókolt a vendég-asszonynak is, és persze készséggel vállalkozott.
    Csak a gyermekek ültek a csónakba. A beteg Gyula fiú kormányzott, oly komolyan, mintha Scilla és Karibdisz között kormányozná át a csónakot.
    Pityó nagybuzgón evezett.
    A tó nem volt nagy: alig kétholdas, de fel és alá mégis szép volt a csónakázás. Három hattyú vidám érdeklődéssel követte a csónakot. A négyéves Erzsike kenyérbelet dobált nekik. S mulattak a leánykán, hogy biztatta a hattyakat:
    - Győjjön ide kis hattyú. Tessék kis hattyúk: egyenek kis hattyúk.
    Mert igen megtanították otthon, hogy senkit tegeznie nem illik.
    Oly kedves volt Júlia, ahogy lelkéből nevetett, és a fogai előfehérlettek piros ajkai közül.
    Aztán labdáztak is. Csak kapósdit. Hogy lihegett, izzadt, a két gömbölyű Szalay-leány! Mily eleven és könnyű volt köztük Júlia! Hogy kacagott, hogy kipirult! A hajában leándervirág volt. Egy fürtöcskéje kibomlott a füle mellett és azt is kapogatta.
    Óh boldog délután!
    S így olykor közelében is lehetett Júliának.
    Őszszel aztán Atilla is iskolába került. De Erdélybe egy rokoncsaládhoz. Nem igen terhelte a fejét tudományokkal, csak a latinból volt eminens.
    Fülöp a következő nyárra megint odajáratta Pityót a házhoz.
    S így történt ez évről évre.
    Ezalatt persze Pityó is megnőtt, Júlia is.
    Pityó mohotkás bajszú legénynyé nyurladt. A haját mindig rövidre nyíratta, oly rövidre, amilyenre csak lehetett. S mivelhogy a feje kicsi volt és gömbölyű, az orra is kicsi és lapos, hasonlított a fókához.
    Júlia hajadonnak is vékonyszálú maradt. A krinolin úgy ringadozott rajta, mintha nádszálra öltötték volna.
    Olykor, ha vendég járt a házuknál, csigás fürtökbe rendezte a haját, s a fürtjei a feje minden mozdulatára hullámoztak. Az arca telt maradt. S hogy a természet a tizennyolc éves leányra rászövi minden virágpompáját, ő is megszépült, megfinomult. A szeme, mintha két fekete pillangó csukná és nyitná a szárnyát minden pillantásában. Csak épp hogy kistermetű maradt, akkora mint tizenhárom éves korában volt. De még az is illett neki, az a kicsiség.
    S akkor már Pityó volt a bátrabb, Júlia a szemérmesebb. Ha Pityó a kertben találta Júliát, nem ő pirult el, hanem a leány.
    A Fülöp-család szaporodott valamivel, egy fiúcskával. A guvernantból lett tekintetes asszony lepte meg vele Júliát meg Atillát, mikor a nyárra hazaérkeztek. Pityó nem volt tanúja a meglepődésnek, de azt látta, hogy Júlia örül a gyermeknek, - dajkálja, csókolgatja. Atilla azonban únja. Nem az ő fajtájuk volt a kis testvér, nem barna, hanem szőke, de annyira szőke, hogy szinte fehérhajú.
    A birtok azonban fogyott: az ő apja húsz holdat vett meg belőle és Czeizler is húszat. Tíz az egyik végen, tíz a másik végen, mind a kettőnek, s olyan beosztással, mint a sakk-kockák.
    Mikor Pityó a nyolcadikat is elvégezte, az öreg Berkenye nem akarta hogy a fia továbbra is átjárjon a kastélyba.
    - Most már jogra mégy, - mondotta. - Úr vagy: nem illő, hogy csikókat taníts.
    Pityó megértette az apját, s maga is sokat tűnődött: szegény a leány, - mikorra elveheti, már csak a tó lesz a vagyona, meg a három hattyú.
    Mégis illő, hogy a kastélyban megjelenjen, érdeklődjék Atilla iránt: hogy végzett? Meg fogja mondani, hogy most már nem taníthatja Atillát: nincs ideje rá, - előre kell készülgetnie a jogi pályára.
    Délelőtt ment át.
    Az asszonyt varrásban találta.
    Valami salátaszínű pókhálószövetű szoknyába varrt finomka acélabroncsokat a verandán. Az abroncsok fehér cérnával voltak betekergetve, s nagy karikában hevertek az asztalon. Az asszony mellett a kis kétéves bodzabélúrfi játszadozott. Fülöpné már akkor nem volt olyan karcsú, mint kisasszony korában. Az arca sem olyan tojásdad és gyönge fehér, hanem szögletes, hosszúkás. Az orra is, mintha csupa csont volna. Aranykeretű pápaszemével inkább hasonlított egy komoly pozsonyi színészhez, akit nyári délutánonkint mindig a kávéház előtt látott, amint ott ült egy zöld széken, s olyan szigorú arccal nézett az arrajárókra, mintha azt kérdezné:
    - Épp erre kell-e neked járnod?
    Mintha az a színész tréfából női ruhába öltözött volna.
    Pityó kezet csókolt, s elmondta, hogy megérkezett. Kérdezősködött Atilla felől.
    - Atilla bent van az apjánál, - mondta az asszony, a pápaszemét feljebb tolva, - jól végzett. Nem éppen az elsők között ragyog, de az utolsók közé se számítható. Az apja az idén már munkába fogja. De hogy megemberedett maga, Berkenye.
    Pityó valóban megvállasodott, nekiférfiasodott abban az évben. A bajúsza már erősen ütközött. Az arcán a füle alatt két kis barna bokorban indult a szakál. A haját is nagyobbra hagyta már abban az évben, és gondosan kétfelé fésülte.
    Csak a járása maradt kissé lomha.
    Az asszony fölkelt, befuvolázott a nyitott ajtón:
    - Júlia!
    Pityó megrezzent. Csodálkozott, hogy Atilla helyett Júliát hívják.
    - Júlia főz, - mondta mosolyogva az asszony. - Pörzse nénit most már gyakran gyötri a köszvény. Ilyenkor bizony magunk főzünk: egyik nap én, másik nap a lányom. Ő főz nekem, én varrok neki.
    S legyet hajtott el a fiáról.
    Júlia megjelent.
    A feje be volt kötve menyecskésen, parasztos sárga kendővel. A karján fel volt tolva az ingujj vállig. A kezében hosszú fakanál. S hogy nem volt rajta krinolin, a karcsúsága méginkább előtűnt a testhez simuló rózsaszín kalikó szoknyában.
    Meghökkent, hogy Pityót látta a verandán. Az arcát pirosság öntötte el.
    - Maga Pi... Pista? - mondta elmosolyodva.
    S visszahúzódott az ajtó közé. Lerántotta a karján az inget. Lekapta a kendőt is a fejéről. Csak azután nyujtott kezet.
    - Örülök, hogy egészségesnek látom, - mondta. - Látja: főzök. Szeretek főzni. Hogy végzett?

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155312717
Webáruház készítés