Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Gárdonyi Géza: Leánynézőben_EPUB

Gárdonyi Géza: Leánynézőben_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Olajos kevésszavú ember volt. Talán hogy mindig fülelt és mindig szimatolt. Leginkább az asztalnál szólalt meg, ha valamit kérdezett vagy ujságolt.
    Akkornap, hogy elmondták a cipőkésedelmet, csak rábólintott:
    – No jó, hiszen maradhat.
    De ebédután megszólalt:
    – Te Terka, milyen lány az az Etel?
    Terka nézett, nevetett:
    – Pulykatojás. Mondtam már, hogy pulykatojás. Érdekes, hogy most már másodszor kérdezed.
    – Nono, - feddőzött az anyjuk.
    – Hát mondjuk: mandulaszappan, - pajkoskodott Terka, - szimpla mandulaszappan.
    – Csinos, kedves, jó leány, - korrigált az anyjuk.
    – Csinos, csinos, - tünődött a vak, - dehát mégis...
    – Mosolygós szemű.
    – Hát még?
    Terka nevetett.
    – Érdekes, hogy... Sohse kérdeztél te még senkit.
    A vak szempillája rebegett.
    – A hangja valami kedves. Sohse hallottam olyan kedves hangot. Egyszer hallottam Pesten az utcán, az Andrássy-úton. Csak megálltam, mintha a föld megfogta volna a lábamat. Sohse felejtem el. De az se volt kedvesebb.
    A két nő összecsodálkozott.
    – Én a hangjára nem is ügyeltem, - mondta vállat vonva, mosolyogva az anya.
    – Én se láttam semmi különöset a hangján; - bámuldozott Terka. - Csak annyit, hogy sokat csacsog.
    – Az is kedvesség, - biccentett rá a vak, - ha valaki sokat beszél. De annak a lánynak a hangja... Ha mindig csupa szamárságot beszélne; akkor is mindig hallgatnám. Mint valami... valami csodálatos no.
    – Dehát mi csodálatos? Hogyan csodálatos?
    – Hát... Nem tudom megmondani. A hangot nem lehet megmondani. Olyan nekem, mintha valami nagy árva-viola volna, és annak volna a hangja. Az árva-viola torka, tudod, olyan bársonyos.
    A két nő nevetett:
    – De furcsákat beszélsz!
    A vak is elmosolyodott:
    – Magam is furcsállom. Dehát én zenész vagyok. A női hang a legszebb zene. Már hát az olyan. Mint szagok közt a gyöngyvirág szaga. Járunk a Jánoshegy alján, van fűszag, bokorszag, földszag. Aztán egyszer csak hűvös falombok szaga, aztán egyszer csak finom gyöngyvirág-szag. Ott meg kell állani, ha akarsz, ha nem. Mondd még, hogy milyen az a lány? Milyen. Kezdd fölülről, hiszen ráérsz. Ma nincs posta.
    Fölkelt és a divánra ült. Kampós botjára könyökölt.
    – Milyen?
    Terka unalommal nézett. Az anyjuk azonban intett neki, hogy beszéljen.
    Terka gondolkodott:
    – Milyen, milyen. Hát... A haja vörhenyeges. A mama kedvéért: vörhenyeges. Homloka dombos. A szemét mondtuk már. Vagy nem mondtuk? Hát szem: szem, amilyen legtöbb van a világon. Az álla hegyes. Orra kicsit nagyobb is lehetne. Én bizony nem is néztem meg olyan igen.
    És nevetett.
    – Csak mondj még róla.
    – Hát... Mit mondjak még no: a szája olyan izé, no... mintha kásafujásra készülne.
    – Ugyan, - feddődzött az anya, - mondd inkább, mintha fütyülne. Mintha hangtalanul fütyülne. Csinos, kedves leány, no. Nem illő, hogy keresztények rosszat mondjanak akárkiről is.
    – De hiszen nem mondtam semmi rosszat. Hát csinos leány, csinos, dehát mint levelek között a szimpla levelezőkártya: semmi érdekes rajta.
    A vak könyökölt a botján. Fölfelé nézett, mint a lúd.
    És nem kérdezett többet.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155295195
Webáruház készítés