Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Gárdonyi Géza: Krisztus bankója_MOBI

Gárdonyi Géza: Krisztus bankója_MOBI
390 Ft390
  • Egy névtelen levél azt kérdezi tőlem, hogy tudom-e, milyen a szerepe az emberi életben a véletlenségnek?
    Hát talán tudom.
    A szerencsét és szerencsétlenséget kártyaként keveri ez a földön. És oszt. Ez oszt nekünk szülőt, dajkát, tanitót, pályát, házasságot, halált. Ha a görögök ma faragnák meg az isteneiket, valószinü, hogy a véletlenséget tennék a főisten feleségévé. Ábrázolnák pedig bekötött szemü, érzéketlen arcu hatalmas alaknak. A kezébe ejtésre kész és rózsát és tőrt adnának, melléje meg odafaragnának talán egy tulkot.
    De micsoda siralmas volna a mi sorsunk, ha azt kellene kiolvasnunk a csillagokból, hogy ez a nagy mindenség, a világtérben óraszerü rendben kerengő napok, földek és holdak s ezek kérgén az a tömérdek ember, mind-mind csak azért alakult elő a világalkotó mühelyébe, hogy baromjárása legyen a véletlenségnek.
    Csak a lelki zavarodottság óráiban mondja azt a kétségbeesés, hogy a mi sorsunk egy a falevéllel, amelyet minden szél a sárba vethet s hogy abban a gyermekmaréknyi kis porban, amely egykor emberi agyvelő volt, benn van annak az embernek minden gondolata, hite, emlékezete, lelkesedése, szerelme, öröme, buja s ezernyi szálú szeretete.
    Ez testi gondolkozás. Csak a test gondolkozhatik igy, amely lepusztul rólunk, mint a szabónk munkája. Vigyázzuk meg, hogy azokban az órákban gondolkozunk igy, mikor szemléletünket a kétségbeesés egy pontra szoritja, mikor lefelé nézünk és nem fölfelé. És különösen abban a korban, amelyikben még testünk törvényei uralkodnak lelkünk törvényein.
    Ez pedig a test virágzásának a kora; az ifjukor; a tavasza meg a nyara az életnek. A test ebben a korban nem ismer nagyobb értéket önmagánál. Nem érez más életet, mint a magáét. Szeme csak önmagára néz, keze minden elérhetőt zsebre kiván szoritani. A testi erők ebben a korban elnyomják a lelkieket, mint a zenekar trombitái a hegedük szavát. S ebben a korban az a főgondolat és főérzés bennünk, hogy a test minden, s hogy ami a testen kivül van, az csak a remények káprázata.
    De ez is természeti törvény. Kell, hogy a test a maga virágzása idejében éljen a földnek s épp ugy éljen, mint a növények és az állatok. Mert hát a testünk állati. Ahogy az állatnak egész életén át az evés és szaporodás az értelmi mozgatója, ettől ebben a korban mi sem szabadulhatunk. Az élet második felében inkább. Ebben a korban az állati természet olyan bennünk, mint a fogyó hold, a szellemi természet, mint a kelő nap.
    Hát ilyenkor, mikor a test mindenünk, a föld is mindenünk.
    És ez így van jól.
    Mert hogyan is élnénk ezen a földön, ha a mindenség ismeretét lóverseny-programként tarthatnók a kezünkben.
    Mi lenne az élet, ha mindenki csak néző akarna lenni; küzdő és cselekvő senki!
    Vagy hogyan élnénk, ha már a születésünkkor megtudnók, hogy ez a föld, amelyen magunkat találjuk, nem mindenünk ám, hanem csak egy vasuti állomás, ahonnan a csenditésre egy szebb világ útjára indulhatunk. Mi élete lehet annak a parasztnak, aki már ifju korában megtudja, hogy ő egy kastélynak az örököse, de csak vén korában juthat belé. S mi élete lehet annak a kastélybeli urnak, ha megtudja, hogy ő tulajdonképpen trónörökös, de várnia kell valami ötven esztendőt?
    Az a fátyol, amely az égi és földi világ között lebeg, a bölcseség fátyola. Mi talán az égi napot is szemünkké szeretnők tenni, hogy átnézhessünk vele ezen a fátyolon, pedig ez csak egy hosszú várakozás gyötrelmeitől ment meg bennünket.
    Nem szabad más életet ismernünk, mint a földit s különösen nem abban a korban, mikor az utánunk maradóknak is kell használnunk, de meg a föld javaiban is gyönyörködhetünk. A sejtelem ugyis él bennünk ebben a korban is. Ugy él bennünk, mint a száraz jerikói rózsa. Mikor könycsepp hull rá, kinyilik.
    Mi bizonyitja azt, hogy nem érek többet a teremtő szemében, mint az állat? A természet szemlélete csak példáz rá, de bizonyitani nem bizonyitja.
    S mi bizonyitja azt, hogy többet érek?
    Ugyanaz a teremtett világ. Csakhogy akkor a tekintetem zavart volt s a kétségbeesés megingatta előttem Jákob létráját s lerázta róla az angyalokat.
    Mert látom a teremtett állatok sokaságát, s látom, hogy az ő életük együttvéve a föld élete. A tudomány keresi mindegyiknek a mesterségét és műhelyét, mivelhogy fölismerte immár azt a természeti törvényt, hogy nincs állat, amelyik ne kellene. Mihelyt nem kell, elpusztul. Mihelyt kell, keletkezik.
    Csak az ember az, amelylyel szemben zavarodottan áll a tudomány. Hol a mi szerepünk a természet háztartásában?
    A mi munkánk nem csak a magunké. A földmüvelő áthagyja ekéjét és földjét az utána élőknek. A tudomány, átadja a megfigyeléseit. A politika a maga épitményét. A művészet az érzéseit. Minden nemzedék átadja a maga alkotását az utána következőnek. A mi főösztönünk az alkotás. Az állati ember is alkotó, hiába gondolja, hogy csak a maga önzésében forog. Hát még a szellemi ember! Az már tudva épiti bele a maga önzését a maga verejtékével az emberi fejlődés uj garádicsába.
    Forgassuk az emberi müvelődés történetét s lássuk meg benne, miképpen indul ki az ősember a sötét állati területből egymás ellen is agyarogva s mint halad lassankint összecsoportosulva, végre egymást át is ölelve az évezredeken át a müveltség világutján. Nem tudja, hova jut, de azt látja, hogy ma is valami tüzoszlop vezeti, valami titokzatos égi világosság.
    És vannak vezérei, akik hallják és értik a magasság szavát.
    Mi a szerepe a véletlenségnek az emberiség fejlődésében?
    Csak az egyes ember sorsában játszik az ereje. Az emberiség sorsában nem. Az emberiség tömegét nem lökdösi a véletlenség. Egyenes uton halad előre.
    A véletlenségnek rózsás a keze és véres a lába.
    De mit bizonyit ez?
    Csak azt, hogy az alkotó a földi testet nem tekinti a mi hegnagyobb értékünknek.
    A bibliai király előtt égi kéz jelent meg és irt a falra. A gondolkozó ember előtt is megjelenik az égi kéz és rámutat a természet törvényeire.
    A természetben folytonosság uralkodik - mondja az egyik törvény - és a folytonosságban tökéletesedés.
    Ha a mi életünk csak addig tart, ameddig a testünk, mi haszna, hogy az élet kifényesitette a mi lelkünket? Mi haszna, hogy akik előttünk gondolkoztak és átadták nekünk a lelkük müveltségét, mi azt csak tovább adjuk, mignem az utolsó emberrel belefagy a hóba!
    Lehetetlen, hogy az a nagy valaki, akinek a legkisebb munkáiban is gondolat ékeskedik, csupán azért csinálta ezt a sok egybefüggő alkotást, hogy ismét porba ejtse.
    Lehetetlen, hogy egy légycsipés megölje az embernek a lelkét is.
    Lehetetlen, hogy a mi bennünk isteni, egy legyen a sorsa azzal, ami bennünk állati. A mi lelkünk elvégre is nem faggyugyertya, amelynek minden ajtónyitás elfujhatja a lángját. A mi lángunkat a tenyerén viszi föl, aki lehozta a testünkbe.

  • Cikkszám
    9789633640241
Webáruház készítés