Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem_MOBI

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem_MOBI
590 Ft590

A Hosszúhajú veszedelem című novellagyűjteményt kedves kerettörténet fogja össze. Tizenkét agglegény tölti együtt a karácsonyestét a Hungária egyik termében és - szórakozásképpen - mindegyik elmeséli, hogyan sikerült megmenekülnie a "hosszúhajú veszedelem" elől - s élhet "boldog" agglegénysorban. Az elbeszélések főszereplőiről kiderül, hogy tulajdonképpen nem is mindig olyan "veszedelmesek", mint amilyennek hírdetik őket, bár vannak közöttük önző, számító vagy egyéb, nem éppen kellemes tulajdonsággal rendelkező emberek is. Az agglegénység oka pedig legtöbbször nem is a "veszedelem " elől való menekülés, hanem azok a társadalmi konvenciók, melyek igen gyakran beleszólnak minden ember életébe.

Az elbeszélések bizonyítják, hogy a "nőgyűlölő" Gárdonyi Géza jól ismerte a "szépnemet". Színes képet rajzol a kor társadalmáról, szokásairól. Ellenérzéseit, családról, házasságról alkotott véleményét, nézeteit szereplőivel mondatja el. A hol vidám, hol irónikus történetek minden olvasónak jó szórakozást ígérnek. (Legeza Ilona)

  • Részlet a könyvből:

    Sötét meggyszín selyemotthonka volt akkor rajta, s piros török papucs a lábacskáján. A vérszín lámpaernyő alól a fény a ruhája ráncain valami különös bíbor reflexet vetett. A rubinfüggője tüze, rubin karperece, rubin mellránca, minden izzó bíbor szín volt rajta, mint olykor a napnyugvás tüzes pompája. Még a szeme is mintha piros rubin volna.
    Elbájoltan néztem, amint álmos testtel elnyújtózva hevert a fotelben, s megmozdította olykor a piros papucsos lábacskáját.
    - Szép, hogy úgy szereted őket - mondotta álmodozva. - Más ember keresett volna valami jó családot, vagy valami elsőrendű árvaházat...
    - Lehet - feleltem. - Az első pillanatban nekem is megfordult efféle gondolat az agyamban. De mikor abban a Jancsi gyerekben megéreztem a bátyámat, mikor abban a Kálmán gyerekben megéreztem magamat, mikor az a kicsi azt mondta: Most már te vagy mi papánk... Látnád őket, hogy örülnek, ahányszor hazaérkezem! És milyen csekélységek boldogítják őket! Hiába, csak a gyermek tud teljesen boldog lenni. Te, Idám, én csak most tudom, hogy a boldog arc látása mennyire enyhítő az élet gondjaiban! A gyermek mind boldog arcú.
    Félig hunyt szemmel hallgatott.
    Aztán a kezét fölemelte, és nekem nyújtotta:
    - Jó ember vagy.
    Megcsókoltam a kezét, és melléje térdeltem.
    - Milyen szép vagy, Ida! Mindig szép vagy nekem, de ma: csoda vagy!
    Átölelte a nyakamat, magához vont, aztán a szemembe nézett mélyen.
    - Szeretsz?
    - Hogy kérdezhetsz ilyen banalitásokat?
    - Mennyire szeretsz?
    - Ahogy csak téged lehet szeretni.
    - Ha koldus volnék, elvennél?
    - Habozás nélkül.
    - Ha azt kívánnám, hogy te is koldus légy...
    Megdöbbentem.
    - Ilyen bolondot már mégse kívánj.
    Mosolygott.
    - De ha kívánnám.
    - Hát jó: tudod, hogy még a bolondságaidat is teljesíteném.
    - Hát ha valami okosat kérnék tőled, valami nagyot, vagy ha nem is nagyot, de okosat, teljesítenéd-e?
    - Okosat pláne örömest.
    - Esküdj meg! Nem, ne esküdj meg. Csak úgy magadtól tedd meg, amire kérlek. Hát nézd: vannak igen jó nevelőintézetek; előkelő gyermekeket is adnak oda. Láttad volna, ahol engem neveltek...
    - Értem - feleltem elnehezülő mellel.
    Nem folytathattuk. Az anyja lépett be.
    - No, gyertek: a vacsora az asztalon van.
    Nekem egyszerre a három gyerek jutott az eszembe. Azzal váltam el tőlük, hogy vacsorára várhatnak. Julcsa bizonyosan külön sütött nekem valamit, mert a gyerekek otthon csak tejet szoktak. Már nyolc óra, és azok szegények ott várnak, várogatnak...
    Hát elbúcsúztam:
    - Ma nem maradhatok.
    És kábult fejjel indultam haza.
    Hiszen igaz, hogy vannak afféle gyermeknevelő intézetek, különösen Svájcban... De hát ki tudja, hogy bánnak velük? Még apácákról is hallottam rémséges történeteket. Hát még a fiúinternátusokban? És azok a védtelen, kis együgyű teremtések, pláne, ha a szülők más országban laknak.
    A gyermeket nemcsak a kenyér neveli, hanem szeretet is. Ó, az én rideg gyermekkorom!... A sors hogy taszigált, hogy rugdosott. Az Északi-sarkon nincs olyan fagyasztó hideg, mint az emberek szívében! Az árva csak olyan, mint a gazdátlan kutya!
    Aztán Idára gondoltam.
    Értem szegénynek az aggodalmát. De hát nem kívánja ő olyan igen komolyan. Vagy ha igen komolyan is kívánja, egyet fordul a gondolata. Még eddig mindig megváltoztatta, amit eltökélt.
    De hátha ebben az egyben csökönyös marad?
    Az utcámba értem. Fölnéztem a lakásom ablakára. Hát ott les kifelé a három kis bagoly. A legkisebb azzal mulat, hogy a keze árnyékával játszik az ablakdeszkán. Ahányszor lámpát gyújtanak, mindig a keze árnyékával mulat.
    Fölsiettem, beléptem.
    A gyerekek örömlármával robogtak elém:
    - Kálmán bácsi! Kálmán bácsi!
    Kettő a kezemet ragadta meg, a Gyulu gyereknek már csak a lábam szára jutott. Így kísértek az asztalhoz.
    Julcsa mosolyogva hozta a párolgó tálat.
    - Mán egy órája lesik a nagyságos urat az ablakon át.
    Másnap nem mentem el Idához. Tudj’ az isten, mi tartott vissza.
    A következő napon levelet kaptam tőle:
    Báránykám!
    Neked bizonyára nagy aggodalom a költség. De most igen jó gyermeknevelő intézetet ajánlottak: Bécs mellett van. Olcsó. Barátok a nevelők. Gyere el, és beszéljük meg.
    Készültem egész délután, de csak halogattam, halogattam.
    Közben beesteledett, otthon maradtam.
    A következő napon meg mindenszentek délutánja volt. Tudtam, hogy Idáék a temetőbe mennek. Megint úgy múlt el a nap, hogy nem láttam Idát.
    Másnap kaptam tőle egy rövid levelet.
    Írta, hogy egyedül ült otthon délután: várt. Látja, hogy vonakodom teljesíteni, amire kért, hát pedig választanom kell: vagy ő, vagy a gyermekek.

  • Cikkszám
    9789633643037
Webáruház készítés