Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Gárdonyi Géza: Egri csillagok_EPUB

Gárdonyi Géza: Egri csillagok_EPUB
540 Ft540

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

E-könyv EPUB formátumban

Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének a cselekménye közel két évtizedet fog át: 1533-ban Dél-Bakonyból indul, s az 1552-es hatalmas túlerővel szemben aratott egri végvári győzelemmel zárul. Bontott, sokszor párhuzamos vezetésű az első három rész cselekményszála, melynek során a jobbágyfi Bornemissza Gergely felcseperedik, Cecey Évában párra talál, királyi hadnaggyá emelkedik. Kalandregény, hősi és szerelmi történet, színes és széles tablókban kibomló histórikus korrajz keveredik a bevezető részekben. A két fő részben előadott, tömbszerűen megformált egri események viszont prózai hőskölteményekre emlékeztetnek. Gárdonyi Géza a fiatal olvasót a hadi események tárgyszerűségével, s főként Tinóditól merített dokumentumokkal, a hősiességgel, árulással, titkokkal, csataleírásokkal és hősök monumentalitásával egyaránt megragadja. (Legeza Ilona)

e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    A török lovasok eltűntek. Bizonyos, hogy a fölmentő had közeledik. A király hada! Hova ment volna a török lovasság, ha nem az elé?
    S a dobosok még vígabban zörgették el a be-bekiáltó hangokat. A vár nagydobosa fel-felugrott a falra, amerről kurjongattak, s elbumbumozta a kiáltó szavát.
    De cédulák is hulltak a várba. Nyilakon röpítették be. Nem olvasta senki. Aki érte, az dobta a tűzbe. A nyilat meg vitték Ceceynek.
    Az öreg napestig a tömlöcbástyán ült, és ahányszor a közelben török bukkant fel, rányilazott.
    Csak a Dobó arca volt változatlanul komoly.
    Hol az egyik, hol a másik toronyba hágott fel, és kémlelte az ellenséget. Olykor sokáig nézett az Eged-hegy felé. Olykor a fejét rázta.
    Egyszer csak beszólítja Mekcseyt a palotába.
    - Kedves öcsém - mondotta leülve. - Az a Hegedüs nem tetszik nekem. Vigyáztasd.
    - Már vigyáztatom.
    - Akivel beszél, ahova néz, ahova lép, tudnom kell minden órában.
    - Tudni fogjuk.
    - De neki nem szabad ezt megorrintania, mert akkor meglep valamivel.
    - Nem tudja meg.
    - Ha lázadás lenne a várban, akkor végünk. Megtehetném azt, hogy elzáratom, de nekünk tudnunk kell, hogy hányan és kik tartanak vele. Úgy kell kivágnunk a rothadt részt, hogy semmi se maradjon. Kivel vigyáztatod?
    - A cigánnyal.
    - Megbízható?
    - Megbízható. Tegnap a kassaiak között dolgozott, ma újra ott fog dolgot találni. Megmondtam neki, hogy egy teljesen ép, felszerszámozott, pompás lovat kap, ha a szolgálata ebben az ügyben hasznos lesz. Inkább színlelje, hogy velük tart. Tudni fogjuk, ha a sor rákerül.
    - Más megbízható embered nincsen?
    - Nekem volna, de a kassaiak nem bíznának benne. A cigányt sokkal inkább csekélylik, hogysem előtte tartózkodnának.
    - Csak azt kell megtudnia, kik a kolomposok!
    - Így mondtam neki én is.
    - Hát akkor jó. Mehetünk.
    - Főkapitány uram - szólott más hangon Mekcsey -, a jelek arra vallanak, hogy a király hada jön.
    Dobó vállat vont.
    - Lehet, hogy jön - felelte szomorún. - De azok a jelek, amiket ti mindnyájan erre magyaráztok, nekem nem a király hadát jelentik.
    Mekcsey elámultan nézett Dobóra.
    Dobó a kezét terjegette:
    - A jaszaulok mind itt vannak. A két vezért együtt láttam lóháton az Almagyaron. Az ágyúk közül egyet se vittek el. A két bandájuk is itthon van.
    - Hát mi volna? - kérdezte Mekcsey röstelkedve.
    Dobó ismét vállat vont.
    - Nem lehet egyéb, öcsém, csak az, hogy az erdőre mentek.
    - Az erdőre?
    - Oda meg a szőlőkbe. Azt gondolom, hogy a két vezér a fal magasságát akarja megrövidíteni. Rőzsét és földet hordatnak. Be fogják tömni az árkunkat, és dombot emelnek a romlásoknál. Hanem, édes Pistám, ezt csak neked mondom. A várbeliek hadd örvendezzenek annak, hogy jön a fölmentő had.
    A kezét nyújtotta a kapitánytársának, és szeretettel nézett reá.
    Aztán abba a szobába fordult, ahol Pető feküdt.

    Amint bealkonyodott, előcsengtek a török lovasok.
    Egy világító golyónál látni lehetett, hogy mindenik lovas a kantáránál fogva vezeti a lovát, s minden ló meg van rakva rőzsével.
    A tevék hosszú sora meg tömött zsákokat hozott. Amint lekanyarodtak a Bajusz-hegyről, egyenként jöttek a tevék, egyik a másik után.
    Dobó lefelé fordította a szakállasok és mozsarak száját, s közéjük lövetett.
    De az éj mindinkább sötétedett, s a lovasok száma nem ritkult. Dobó abbahagyta az ágyúzást, és csak a puskásokkal lövetett olykor közéjük.
    A török pedig nyüzsögve dolgozott alant. Ropogott az egymásra szórt rőzse s venyige. Közben-közben hangzott a rendelkező jaszaulok kiáltása.
    Dobó a várbeli lámpások nagy részét a falak réseibe hordatta. Úgy rakták le a lámpásokat, hogy a falat kívülről mindenfelé megvilágítsák, de alulról se nyíllal, se golyóval meglőni ne lehessen.
    A vár belölről sötét volt. Csak imitt-amott égett egy lámpás. Az Ókapu kerületét a sütőkemencékből kiáramló fény világította meg. Az asszonyok akkor is dalolva dolgoztak.
    - Csak hadd daloljanak - mondotta Dobó. - Ahol dalolnak, onnan nem távozik a jó szerencse.
    Mekcsey éjféltájban a Bolyky-bástya tornyából vigyázta, hogy mozgolódik-e a török éjjeli ostromra.
    A tisztek is szanaszét oszoltan virrasztottak.
    Mekcsey a két kezét a füléhez tölcsérezve hajolt alá, s a tekintete áthatolni iparkodott a sötétségen.
    Valaki megrántotta hátulról a dolmányát.
    A cigány volt.
    Janicsársaruban jött fel. A fején kakastollal körültűzködött sisak. Az egyik oldalán kard, a másik oldalán fehér markolatú török jatagán.
    - Pst... - mondotta titokzatosan. - Pst!...
    - Mi kell?
    - Markomba érzsem már a jó ló kantársárát.
    - Tudsz valamit?
    - Haj-haj!
    - Van bizonyítékod is?
    - Van, csak meg kell fagni.
    - Hát fogd meg, ebadta.
    - Én fagjam meg? Tessék velem jönni, ost megvan. De tistédes-tistént!
    - Hova?
    - A vizstartóho. Oda ereskedett le Hegedüs. Hajhaj!
    - Egyedül?
    - Három katonája strázsál a vizstartó ajtajában.
    Mekcsey szinte bukdácsolva sietett le a lépcsőn.
    A torony aljában hat katonát szólított magához.
    - Fegyvertelenül jöjjetek! A csizmátok vessétek le. Szíjat vagy kötelet hozzatok!
    A katonák szótlanul engedelmeskedtek.
    Mikor leérték a bástyáról, Mekcsey továbbmondta a parancsot:
    - A víztartóhoz megyünk. Három katona ül ottan, vagy hogy áll, vagy hogy fekszik. Hátulról megrohanjátok őket, és megkötözitek. Elvezetitek a tömlöcbe, és beadjátok a tömlöctartónak, hogy zárja be őket. Semmi kiáltás! Semmi hang!
    A víztartó tájéka sötét volt, csak egy rossz cölöpnek a tetejét érte világosság. A katonák onnantól négykézláb mentek tovább. A cigány hányta magára a keresztet.
    Néhány perc múlva csörömpölés, huppanások, káromkodások hangzottak a víztartó tájékán.
    Arra Mekcsey is ott termett.
    A három katona le volt gyűrve.
    A víztartónak mind a két ajtaja tártan állott. Mekcsey belehajolt. Lenn csendes sötétség.
    Visszafordult.
    - Itt van? - kérdezte halkan a cigánytól.
    - Magam láttam, mikor lement.
    - Hegedüs hadnagy? Nem tévedtél?
    - Az, az!
    - Fuss a főkapitány úrhoz. Az Új bástyán keresd. Kéretem, jöjjön ide! Útközben mondd Gergely főhadnagy úrnak, hogy küldjön azonnal öt drabantot!
    A cigány elnyargalt.
    Mekcsey kivonta a kardját, és a víztartóból felvezető lépcsőhöz ült.
    Lent ekkor mintha hangok hallatszottak volna.
    Mekcsey fölkelt, és leeresztette a csapóajtónak azt a szárnyát, amelyik a lépcsőt takarta.
    Fönt hallatszott, hogyan érkezik az öt drabant s velük csaknem egy időben Dobó és Kristóf apród.
    Az apród lámpást lógatott a kezében, s világított vele Dobónak.
    Mekcsey intett, hogy siessenek. A hangok lenn a víztartóban már akkor erősödtek.
    - Erre, erre! - hangzott egy tompa hang a mélységben.
    Dobó felvonatta a drabantok puskáját. A víztartó szélén kellett tartaniuk, csővel lefelé.
    - Kristóf - mondotta aztán -, még húsz embert hozz Gergely úrtól!
    A lámpást elvette tőle, s letette a cölöp mellé, de úgy, hogy a víztartóba nem világított bele.
    A mélységben fegyvercsörgés, léptek ropogása.
    - Erre, erre! - hangzik erősebben.
    Egy nagy csobbanás... Nyomban egy másik csobbanás... Ej vá! Meded! kiáltások... Újabb csobbanások...
    A lépcsőtakaró ajtó megkoppan. Valaki felbukkan. Dobó felkapja a lámpást. Belevilágít az arcába.
    Hegedüs hadnagy az, ólomszín sápadtan. Mekcsey galléron ragadja.
    - Fogjátok meg! - kiáltja Dobó.
    A hadnagyot erős kezek kapják meg. Kirántják a mélységből.
    - Vegyétek el tőle a fegyvert!
    Lent még egyre hangzik a csobogás, a zűrzavaros kiáltozás:
    - Jetisin! Jetisin! (Segítség!)
    Dobó letartja egy pillanatra a lámpást. Hát ott kepickél a sok fegyveres, turbános török a nagy, fekete vízmedencében, míg egy oldallyukon egymást nyomva özönlik a többi.
    - Tűz! - kiáltja Dobó.
    Az öt puskás a lyukba tüzel.
    A víztartó ürege akkorát szól, mint az ágyú. Bőszült ordítás rá a felelet.
    - Maradj itt - mondja Dobó Mekcseynek. - A lyukakat be kell járni. El kell menni addig, ameddig lehet. Ha túlterjed a váron, beomlasztjuk, be is falazzuk. Egy őr mindig ott álljon a fal mellett.
    S a katonákhoz fordult. Rámutatott Hegedüsre és a társaira:
    - Vasat rájuk! Külön-külön zárjátok el őket!
    S visszatért a bástyára.
    Mekcsey a mélységből magyar hangot hallott:
    - Segítség! Emberek!
    Letartotta a lámpást. A fulladtakon ott vergődött egy bőrsapkás török, az kiabált.
    - Vessetek alá egy kötelet - mondotta -, hátha ez is a várból való.
    A vödörhúzó kötél ott hevert. Aláeresztették vödröstül. A fuldokló belekapott a vödörbe. Három katona fölhúzta.
    Mikor az ember följutott, úgy tátogott, mint a partra jutott harcsa.
    Mekcsey az arcához tartotta a lámpást. Nagy bajuszú akindzsi volt. A víz csurgott a bajuszáról és ruhájáról.
    - Magyar vagy? - kérdezte Mekcsey.
    Az ember térdre borulva:
    - Kegyelmezz, uram!
    Hogy így tegezte Mekcseyt, török mivolta ebből kitetszett.
    Mekcsey majdnem visszalökte. De mégis meggondolta, hogy jó lesz tanúnak.
    - Szedjétek el tőle a fegyvert - mondotta a katonáknak -, és zárjátok be a levélhozó parasztok közé.

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633641613
Webáruház készítés