Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Gaál Mózes: Az utolsó lantos_MOBI

Gaál Mózes: Az utolsó lantos_MOBI
390 Ft390
  • Részlet az eKönyvből:

    Vállára ütött a deáknak, mikor elvégezte s félre hívta egy-két szóra:
    - Ismerlek hírből, öcsém, tisztelem az eszedet.
    Sebők szerényen meghajtotta magát.
    - Lelki szükség, nagyságos uram, semmi más. Hasznosabb foglalkozást is tudnék a húr-pengetésnél, de ez tetsző nekem.
    - Akarsz-e a Nádasdi Tamás íródeákja lenni?
    - Ha akarok-e? - szólott Sebők meghatva a különös kegy által, - nem vagyok én még arra érdemes.
    - Azt rajtunk áll megítélni öcsém, ha kedved van, parolát reá. Jó barátok leszünk, te sem bánod meg, hogy felcsaptál, én sem, hogy felfogadtalak.
    Így kerűlt a Nádasdi udvarába.
    A hatalmas «barát»-nak is feltűnt a merész beszédű ifjú s nem egyszer szólította meg a nagyszombati gyűlés alatt.
    Ilyen embert ő is tudott volna használni. Írástudó, jó kezefogású, több nyelven beszélő, ékesszólású.
    Sebők deák sehogy sem tudta kitalálni, mi juthatott a püspök eszébe, hogy a szegény lantosról megemlékezett.
    - Öcsém, tetszik az éneked. Tudsz-e deákúl?
    - Tudok.
    - Törökűl?
    - Úgy is.
    - Hát még miféle nyelvhez értesz?
    - Nincs a hazában olyan nép, melynek a szavát meg ne érteném.
    - Nagyon dícséretes dolog. Íráshoz is értesz?
    - Pápán végeztem az iskolát, nagyságos uram.
    - Kinek állasz a szolgálatában?
    - Nádasdi Tamásnak.
    - Mit ad neked?
    - Ami nekem éppen elég arra, hogy gond nélkűl megéljek.
    - Semmit többet?
    - Nem.
    - Volna-e kedved olyan álláshoz jutni, hol nemcsak annyit kapnál, mint Nádasdi uramnál, hanem minden hónapban 15 aranyforintot, három lótartást, úri módot.
    - S mit kellene azért végeznem? - kérdé Sebők bizalmatlan arccal nézve a püspökre, kinek az eszét mindenekfölött becsülte, de a becsületességében sokszor kételkedett.
    - Kíváncsi vagy, deák, azt később tudnád meg. Ügyes ember vagy, könnyen meggazdagodhatnál s nem kellene kóborolnod faluról-falura, várról-várra s egy napi életért keseregned a haza sorsát s a magad nyomorúságát. Beszélj, deák, áll-e az alkú? Ott hagyod Nádasdi udvarát, beállasz hozzám? Beszélj!
    - Nem hagyom ott, nagyságos uram, a Nádasdi udvarát, hanem hálát adok az Istennek, hogy odakerűlhettem.
    - Hm! Erős és határozott a beszéded, literátus. Jól meggondold az utolsó szót, hogy utóbbi károdra ne váljék! Egyszer kínálkozik a kedvező alkalom, nem többször! 15 aranypénz sok vagyonra gyűlne évek alatt az olyan embernek, ki egész életében pénzt akar gyűjteni.
    - Nekem nincsen apám, nincsen anyám, feleségem, gyermekem, - én csak magam vagyok, köszönöm a kegyes pártfogását, de Sebők deák előtt sokkal többet ér a lekötött szónak becsülettel megfelelni, mint hónapjában 15 aranypénzt szerezni.
    - Szeretném azt mondani, hogy nincs helyén az eszed, fiam, de ha az arcodra nézek, más gondolatom támad. Becsületes, állhatatos ember vagy, ezért megdícsérlek. Sajnálom, hogy más a szándékod. Bizony kár, nagyobb hasznára lehetnél a hazának is, magadnak is.
    - Szavam adtam, nagy jó uram!
    A hatalmas barát kegyesen megveregette a vándorlantos vállát.
    Sebők szíve szerint beszélt így. Jó dolga volt neki Nádasdi udvarában, kísérte az urát minden útjában, s ha kedve kerekedett, egy-két hónapra ismét nyakába vette a háborús helyeket s ott volt a tábortüzeknél fűtöző magyar vitézek mellett.
    Nagyobb hősökről mesélt, mint ők, pedig azok is magyarok voltak, azok is csak úgy szerették a hazát, azok is látták, ismerték, érezték ezt a nyomorúságot: de ők nem estek kishitűen kétségbe, mert tudták, hogy a magyarok Istene csak próbára teszi nemzetét, lesújtani végképpen nem fogja.
    Az ilyen buzdítás jobban megrázta a szíveket, mint az ellenséges ágyúk ropogása, golyók sivítása, török kardok villanása.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641217
Webáruház készítés