Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Gaál Mózes: Az utolsó lantos_EPUB

Gaál Mózes: Az utolsó lantos_EPUB
340 Ft340

Beszédes cím ez. Igen, Gaál Mózes Tinódi Lantos Sebestyén korába vezet bennünket, s a költő életén keresztül rajzolja meg a kort, életképekben, lantmuzsika mellett. ma is érdekes olvasmány, hiteles korrajz. (a Kiadó)

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Ilyen bohó az álom. Tengert varázsol réműl az ember szeme elé, még az olyan ember szeme elé is, aki soha tengert nem látott, csak annyit hallott róla, hogy nagy víz, olyan nagy, hogy se kezdete, se vége. A hajó pedig törékeny faalkotmány, mellyel a vakmerő ember neki megy a nagy tengernek, mely rettenetes az ő haragjának fölgerjedésében.
    Ez az álom csodás hűséggel bevésődött az asszony emlékébe. Mindig felsóhajtott a nap lenyugvása után, mintha megkönnyebbült volna, hogy még semmi sem történt, vagy aggódott volna afölött, hogy mi történik majd holnap?
    Két hónap telt el.
    Egy délután Sebők vállára vette a puskáját s kiment a szőlőbe. A munkásokat nézte meg s valami vadat szeretett volna lőni a feleségének.
    Félóra múlva, hogy elment, egy poros, megizzadt lovas állott meg az utcai kapu előtt s dörömbölni kezdett.
    - Ki van künn? - kérdé a tornácból az asszony, nem minden elfogulás nélkűl.
    - Jó barát, Tinódi Sebestyént keresi. Sürgős izenetet hoz.
    - Férjem nincs itthon.
    - Megvárom.
    - Későre jön haza.
    - Mindegy nekem. Tinódi Sebestyén elég korán jön haza nekem akármikor. Eresszen be, asszonyom. Hosszú útról jövök, majd kidűl alattam a szegény pára.
    A ló csakugyan habtól tajtékzott. Lábai reszkettek, szügye hatalmasan járt alá s fel.
    Tinódi Sebestyénné kinyitotta a reteszes kapút. (Nem volt akkor tanácsos még fallal körülvett várban is nyitott kapút tartani.)
    - Miféle izenetet hoz?
    - Tinódi Sebestyénnek hozom azt, asszonyom, senki másnak.
    - Én a felesége vagyok, nekem megmondhatja.
    - Annál kevésbbé.
    - Úgy-e, ismét el akarják vinni tőlem őt, hogy soha többé ne lássam? Kigyelmeteknek nincs szívök. A szegény anyát és gyermeket megfosztják az egyedüli támasztól.
    - Asszonyom, én csak a híradó vagyok. Én nem tudom, nekem nem szabad tudnom, mi van a levélben, amit Tinódi Sebestyén saját kezeihez kell adnom. Saját kezeihez, értette-e, asszonyom?
    Tinódiné észrevette, hogy itt nem használ sem kérés, sem rimánkodás. Várt tűrelmetlenűl, míg férje haza jön.
    Besötétedett már, mikor Sebők jól kifáradva hazaérkezett. Vadásztáskája telve fürjjel, vadkacsával.
    - Hoztam, fiam, sok szép madarat. Te úgyis szereted. Neked lőttem mind. Itt van, rakosgasd el.
    - Egy idegen vár kigyelmedre. Levelet hozott. Menjünk, nézzük meg ki írta, honnan jött, mi van benne!
    Sebőknek feltűnt az izgatottság, mely felesége hangját remegőre változtatta.
    Nem tudta mire magyarázni.
    - Ki küldi ezt a levelet? - kérdé a vitéztől, ki amint őt látta, sietett üdvözölni.
    - Messziről hoztam, jó uram. Hasszán küldi neked. Nagyon fontos. Nekem az életemet mentette meg s én megesküvém neki, hogy fölkereslek téged a pokol fenekében is.
    Sebők elmosolyodott.
    - Oda talán még sem jutok egyhamar, derék vitéz.
    Azután felbontotta s lassan végig futott a sorokon. Arcának egyetlen izma sem árúlta el azt, hogy örvend, azt sem, hogy meg van lepetve, azt sem, hogy megijedt.
    - Nos... nos, ki írta? - kérdé felesége fél remény, fél kétség hangján.
    - Ki írta? Egy régi jó török barátom. Valahol a határszélen sebesűlten fekszik. Egyszer megmentette az életemet s akkor megígértem neki, hogy ha valaha szüksége lesz reám, írjon s én nyomban sietek hozzá. Most bajban van: kötelességem hozzá sietni.
    - De vissza jő nemsokára, úgy-e? Én féltem kigyelmedet, én oly nehezen tudom magamtól elbocsátani.
    - Bohó asszony, hisz semmi okod nincs a félelemre. Lantos Sebestyénnek biztos az élete Magyarországon. Őt még a törökök sem bántják, mert azt hiszik, hogy - kém.
    Amit Sebők feleségének mondott, az - nem volt igaz. A levél Horpactól jött a héttoronyból. Hívja őt sürgősen az utolsó szolgálat megtételére, mivel még rabgazdájuknak tartoznak.
    Sebőknek el kellett titkolnia ezt az asszony előtt, mert nem akart kétségbeesett arcot, könytől elborúlt szemeket látni s fuldokló zokogást hallani az elbúcsúzásnál.
    Akkor éjjel felkereste Czenczei Márton barátját s gondjaira bízta feleségét, kis fiát s végűl elbúcsúzva tőle, azt mondá:
    - Látod-e, barátom, ezt a karikagyűrűt ujjamon? Ha egyszer valaki ezzel a gyűrűvel találna idejönni addig is, míg távol kell lennem, annak minden szavát higyétek el, mert azt az embert én küldtem. Holnap mondd meg a feleségemnek is; én azért nem teszem, mert baljóslatúnak gondol mindent. Isten áldjon meg!
    Kezet szorított vele és haza ment.
    A fiúcska aludt, de az édes anya még fenn virrasztott.
    - Miért nem fekszel le? - kérdezte szerető szemrehányás hangján Sebők feleségétől.
    - Kigyelmedet vártam haza. El akartam legalább búcsúzni, mert jól tudom, hogy mindig éjnek idején lopódzik hazúlról, - mintha az nem fájna éppen olyan nagyon.
    - Mire is való a sok búcsúzódás, egy-két hét alig telik el s már ismét itt leszek s meglátjátok, ha én egyszer még visszajövök, soha, de soha többé el nem hagylak titeket.
    Megölelte feleségét, megcsókolta a szunnyadó gyermeket s elindúlt az utolsó vándorútra. Vajjon mikor jön ismét haza?

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    97896336412xx
Webáruház készítés