Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Ferenczi Sándor: A pszichoanalizis rövid ismertetése_EPUB

Ferenczi Sándor: A pszichoanalizis rövid ismertetése_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    2. A nemi ösztönök
    A pszichoanalizis tapasztalatai megdöntik azt a tételt, hogy a nemi élet a pubertással veszi kezdetét. Már a csecsemőnél is feltételez bizonyos gyönyörkeresési szándékokat, amelyek a hasznossági elvtől alapjában függetlenek, bárha hasznos szervek működéséhez kapcsolódnak. Lindner budapesti gyermekorvos már 1871-ben rámutatott a szopogatás (dudlizás) erotikus természetére. A teljesen jóllakott csecsemő is, aki a táplálékot visszautasítja, gyönyört keres és talál a száj és nyelv nyálkahártyáinak izgatásával. A végbél- és vizeletkiürítés, amely a felnőttnek vajmi kevés élvezetet szerez, a csecsemőknél és fiatal gyermekeknél még kifejezett örömforrás, és ezeknek variálása, kombinálása, visszatartása, kipréselése félreismerhetetlenül kellemes érzetekkel jár náluk. Az erotizmus ezen fejlődési szakát auto-erotizmusnak, az erotikus izgalmak helyeit erogén zónáknak nevezik. A szexualitás fejlődésének ez a kezdetleges szaka az élet későbbi folyamán mint perverzió térhet vissza, amely, mint tudjuk, előszeretettel veszi tárgyául az említett nyálkahártyák területét és váladékait. De szerephez juthatnak ezen auto-erotizmusok a hiszteriás hányás és étvágytalanság, a funkcionális székletéti és vizeletkiürítési zavarok számos esetében is, nemkülönben a szexuális potencia és esztézia zavaraiban.
    Párhuzamosan az én fejlődésének fentebb vázolt haladásával az auto-erotizmusok mintegy egybefoglalódnak, ami úgyszólván az egyén önszerelmében (narcisszmus) fejeződik ki, mikor a gyermek saját magát, egész testi és lelki egyéniségét választja szeretése tárgyául. Az ehhez való regressziónak nagy jelentősége van a később esetleg kifejlődő schizophrénia nagyzási téveszméiben, a hipochondriás maga-dédelgetésében és a traumás neurózisok lelki tüneteiben.
    Az erogén zónák közül csakhamar, már a harmadik életév körül (esetleg még korábban), vezető szerephez jut maga a nemi szerv, amelynek erekcióra és frikcióra való hajlama már igen korán megnyilvánul onanisztikus cselekedetekben. Ezen primär onánia tehát nem kóros jelenség, hanem természetes fejlődési stádium, amelyről a nevelés a gyermeket aránylag hamar és könnyen leszoktatja. Ennek serdülőkorbeli visszatérése és állandósulása általánosan ismeretes és túlzásai a szexuális potencia megzavartatásához, neuraszténiás tünetek fellépéséhez vezethetnek.
    Az auto-erótikus és narcissztikus fejlődési szakot követőleg már kialakul a tárgy szeretésének bizonyos primitív szervezkedése, amely eleinte kifejezetten orál-erótikus, vagy, ahogy a vad népekkel való analógia alapján nevezik, „kannibalisztikus”. Ehhez a gyönyörszerzési módhoz tér vissza némely féktelenül falánk, magát és másokat harapdáló elmebeteg. De negatív formában ugyanezt jelenti a melancholiás betegek étiszonya. A másik primitív organizációs forma a szexualitásnak még szadisztikus-anális szerveződése, amelynek visszatérése egyrészt a szadomazochisztikus perverziókban, másrészt a kényszerbetegek óvakodási rendszabályaiban, mosakodási kényszerében, stb. jelentkezik.
    A szó teljes értelmében vett tárgyszeretés időszaka csak azután veszi kezdetét, ha a genitális szerv vezérszerepe a nemi életben teljesen kialakult, szóval a genitálisan központosított organizáció felépülése után. Ebben a szakban a fentebb érintett primitív nemi célok és tárgyak már csak mint a tulajdonképeni kielégülést megelőző „előkéj” alkatrészei szerepelnek, maga a kielégülés pedig nem más, mint a nemi egyesülés egy más egyénnel. Meglepő, sokakra nézve pedig teljesen hihetetlen tényállás a genitálitásnak előtérbe tolulása már a korai gyermekkorban; az elfogulatlan vizsgáló azonban a 3–6 éves gyermekeknél már nemcsak az erekciót és onániát, hanem úgy az azonos, mint az ellenkező nemű személyekkel szemben kifejezett nemi ténykedések kísérleteit is megállapíthatja. A nemi tárgy tehát eleinte kifejezetten biszexuális, ami azt jelenti, hogy téves némely szexológusnak az a hiedelme, hogy a homoszexualitás csak mint perverz aberráció, vagy mint fejlődési rendellenesség fordulhat elő. A tény az, hogy, minden ember életének van olyan, korai, időszaka, amelyben csaknem ugyanolyan erővel gyakorolhat rá vonzóerőt az a nem, amelyhez maga is tartozik, mint az ellenkező. Nem különleges torzképződményről, hanem megint csak regresszióról beszélhetünk tehát, ha később homoszexuálissá váló egyének fejlődéstörténetét megérteni próbáljuk: kóros regresszióról a nyomokban mindenkiben benn rejlő biszexuálitás időszakához. Ugyanezen regressziónak egy negatív változata jelentkezik a paranoiás betegek üldöztetéses téveszméiben.
    A rendes fejlődésű gyermek nemisége hamar átsiklik a kettős neműség időszakán és eléri a fejlődés normális végpontját, a hetero-szexuálitást. A pszichoanalizis tanusága szerint a gyermek szeretésének első tárgyait közvetlen környezetében keresi és találja meg, és pedig keresztezetten: a fiúk környezetüknek nőnemű tagjai, főleg az anya iránt, lánygyermekek apjuk iránt tanusítanak sokszor kifejezetten erótikus természetű vonzódást. Ez a tény az, amelyre Freud – a görög tragédia nyomán – mint „Oedipus-komplexumra” hivatkozik. E szerint a kis gyermek lelkében megismétlődik az a küzdelem, amely annyi mithoszban zajlik le fiú és apa között, az anya birtokáért.
    A genitális organizáció tökéletlenségére kell visszavezetni a konverziós hiszteria számos jelenségét. Az úgynevezett incesztuózus rögzítődés pedig Freud szerint csaknem valamennyi neurózis tengely komplexuma.
    Ez utóbbi tények azok, amelyek a kívül állók részéről a legnagyobb hitetlenséggel és leghevesebb ellenállással találkoznak. Az eddigi tanítások szerint, a gyermek lelki élete nemiségtől mentes, „tiszta”, a gyermek és szülő viszonyában pedig önfeláldozó szeretésen és gyöngédségen kívül más, pl. erótikus érzelmek, szerepet nem játszanak. A két felfogás közti ellentét vitával nem dönthető el, csak tapasztalati tények alapján; tényekkel azonban eddig csak a pszichoanalizis hozakodott elő, míg ellenfelei a merev tagadás álláspontján állanak.
    Ujabb kutatások megtalálták a nemiség itt vázolt fejlődési szakainak kulturhistóriai párhuzamait is. Az autoerótikus és narcissztikus szak végtelen sok variánsban ma is él alsóbbrendű állatok nemi életében. De az emberi kulturtörténet azt is bizonyítja, hogy a biszexuálitás, homoszexuálitás, a családi körön belül való nemi érintkezés, mind nagy szerepet játszott az emberiség őskorában. Az „Oedipus-komplexum” elfojtása (háttérbeszorítása a fiú és anya közti erotizmusnak, az apa és fiú közti rivalitásnak) a mai értelemben vett kultura kezdetét jelenti, amelynél alacsonyabban ma a legprimitívebb népek sem állanak, sőt ezeknek vallása (a totem-vallás) az apa elleni gyűlölség megfékezésében merül ki és erkölcsi főszabálya, az exogámia, főleg a még mindig fenyegető incesztus megakadályozását szolgálja.
    A gyermekeknek 5.–6. életévével vége szakad a nemiség korai, első virágzásának és felváltja azt az úgynevezett lappangási időszak, mikor is az eddig féknélküli erótikus ösztönrészletek egyenest a kulturfejlődés szolgálatába állítódnak. Kifejlődik a szégyenérzet, az undor, a szánalom, az erkölcsösség. Igaz, hogy nem egészen magától, hanem a környezet példájának hatása és az én-ösztönök nyomása alatt.
    A szexuális ösztön megnyilvánulásaiból az erotizmus teljesen kikapcsoltatik és csak a gyöngédség marad előtérben, míg a direkt érvényesülésükben akadályozott primitív ösztönerők a kulturális és szociális haladás hajtóerőivé válnak.
    A lappangási szak a 10–12. évvel ér véget, mikor is a pubertás ismert tünetei mind a két nemnél mutatkoznak már, párhuzamosan a fiziológiai nemiség hatalmas előretörésével. Magasabb kulturviszonyok közt élő ifjaknál ez egyuttal az első szerelem ideje is szokott lenni, amelyet még a nemi céloknak csaknem teljes mellőzése jellemez. S csak később érik meg a mindkét nembeli ifjúság odáig, hogy egybe tudja kapcsolni gyöngédségi érzelmeit a lappangás alatt erősen elnyomott, majd újra előtörő erotizmussal. Tudnunk kell azonban, hogy a narcisszmus, az önmagával szemben való erótikus beállítás, voltaképen sohasem szűnik meg teljesen, s hogy ahhoz a tárgyszeretésben kimerült libido minduntalan visszatér. Az emberi libido tulajdonképeni rezervoárja tehát mindvégig az autoerótizmus, illetőleg a narcisszmus marad.
    Külön említést érdemelnek már patológiai fontosságuknál fogva is a gyermeknemzéssel és szüléssel járó lelki revoluciók. A női nem a pubertástól kezdődőleg sajátságos visszafejlődési állapotot mutat nemi tekintetben. A nemi aggresszivitás passzivitássá, az eddigi, inkább a csökevényes női péniszhez, a klitoriszhoz fűződött, erogénitás vaginálissá, a fiús természet leányossá, a bátorság szemérmességgé változik át. Ám a jellem különösségében, nők neurózisának és pszichózisának tüneteiben sokszor visszatér a korai leányévek férfias jellege.
    Egyes erótikus ösztönrészletek a lappangási időszak lezajlása után jellemvonásokban érvényesülnek. Így a pszichoanalizis megkülönböztet anális jellemet (takarékosság, dacosság, tisztasági pedantéria) uretrális jellemet (féktelen ambició és hiúság, könnyelműség, pazarlás, rendetlenség), kénytelen továbbá a legmagasabb intellektuális működések kedvelését is primitív gyökerekre (szadizmus, nemi kíváncsiság) visszavezetni.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155295591
Webáruház készítés