Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Ferenczi Sándor: A pszichoanalízis haladása_MOBI

Ferenczi Sándor: A pszichoanalízis haladása_MOBI
590 Ft590
  • Részlet az eKönyvből:

    Egy fiatal kereskedő kényszeres és szorongásos állapotai miatt sokáig volt a kezelésem alatt, a kezelést azonban nem tudtam befejezni, mert a beteg ellenállása a beállott javulást, mint ez oly gyakran történni szokott, a kúra megszakítására használta fel okul. Mint az analizis mihamar kiderítette, a megbetegedésre közvetlen alkalmat a feleségéhez való viszonya adott. A pácienst igen világos jelek alapján fel kellett világosítanom afelől, hogy ő a pénzszeretése (analerotika) és egyéb szexualitása közötti konfliktusban feneklett meg. Nőül vett egy több mint jómódú asszonyt, akit nem szeretett, holott a tudattalanjában érdeknélküli odaadásról álmodozott; többek között gyakran gondolt tudatosan is egy egészen vagyontalan, de szeretetreméltó nőre, akinek az oldalán talán megtalálta volna azt a boldogságot, ami után vágyott. Persze rá kellett mutatnom a páciens előtt arra, hogy ez a boldogság se lett volna zavartalan, mert ennél meg a másik, nem kevésbbé erős szenvedélye, a pénzszeretete maradt volna kielégítetlen.
    Egyik beszélgetésünk alkalmával azután a páciens ezen előzetes magyarázatokra – véleményem szerint – döntő megerősítést hozott. Visszaemlékezett arra, hogy röviddel eljegyzése után, egy intim együttlétkor a menyasszonyával, hirtelenül megijedt a nő szájának kellemetlen szagától. Azonnal eltávozott, egy bizalmasához sietett és az eljegyzést rögtön fel akarta bontani. Megnyugtatták őt és minthogy a rossz szag sem jelentkezett többé, elállt a szándékától és a házasság végbement.
    Ezt az emléket a következőképen kellett magyaráznom. A menyasszony szájának önmagában véve nyilván jelentéktelen szaga asszociative kapcsolódott a páciens eredeti analerotikájával, amiből a pénzszeretete származott; nem akarta megvallani magának, hogy a pénz miatt akart megházasodni, ez elől a lehetőség elől ugyanazzal a szorongással próbált elmenekülni, mint egykor a saját, rosszúl elfojtott analerotikus ösztönös gerjedelmétől. Itt tehát a jellemregresszió egy esete áll előttünk, egy jellemvonásnak (pénzszeretet) a visszaesése az erótikus előfokozatára. A tudattalan fantáziának sikerült egy pillanatra a menyasszony száját anus-nyilásnak hinni.
    Akinek nincs sok tapasztalata a pszichoanalizis terén, az ezt a magyarázatot rendkivül erőszakoltnak és bizonyára igen ellenszenvesnek fogja találni. Azt fogja mondani ő is, amit oly gyakran hallunk: „Miért kell itt megint az u. n. „analerótikának” szerepet vinnie. Nem volna ez az eset egyszerűbben magyarázható a kultúrember érthető averziójával egy olyan rossz szag iránt, amiről ebben az esetben szó van, anélkül, hogy segítségül kellene venni a „jellemregresszió” fogalmát.”
    A helyett, hogy e kérdések tárgyalásába bocsátkoznék, röviden közölni kivánok egy másik esetet.
    *
    Egy hölgyre, aki a férjét szenvedélyesen szeretni véli, ráolvasom, hogy különböző tünetek odamutatnak nála, hogy ő a férjéhez tulajdonképen érdekből ment hozzá és minthogy ilyesmit összeegyezhetetlennek tart a jellemével, túlozza a férje iránti szenvedélyét. Hosszú ellenállás után végre meg kellett vallania nekem és magának, hogy ő az eljegyzés idején tulajdonképen egy másik fiatalembert részesített előnyben a férjével szemben, továbbá, hogy ő és családja azidőtájt nagy anyagi szükséget szenvedett, végül, hogy a férjére akkoriban gazdag örökség várt.
    Mint az előbbi esetben, most is rámutattam az análerótikára, amire a páciens a következő emlékkel reagált:
    „Amikor az eljegyzésem után először láttam azt a fiatalembert, akibe előbb szerelmes voltam, a következő történt: Ő üdvözölt engem és kezet csókolt, ebben a pillanatban az a gondolat villant át az agyamon, hogy az előbb a klozetben voltam és utána nem volt alkalmam kezet mosni. Még bélsárszagot talál szagolni az ujjamon! A szorongásom oly erős lett, hogy a kezemet az orromhoz kellett emelnem hogy megszagoljam, miközben úgy tünt fel, hogy egy jelenlevő barátnőm irónikusan mosolyog”.
    Ezt az emlékképet természetesen az előbb említett feltételezésem megerősítéseképen kellett felfognom és hozzátettem, hogy ő tulajdonképen attól fél, hogy a fiatalember „megszagolhatja” rajta, hogy érdekből házasodik. A jelenet mögött különben infantilis bélsárral való játék megismétlését kellett is gyanítanom. A páciensnő homályosan emlékszik arra, hogy a klozetben játszott volt ilyen játékokat.
    Az olvasóra kell bíznom, hogy a közölt két eset közötti nagy egybehangzást véletlennek tartsa, vagy valamely értelmet tulajdonítson neki, talán épen azt, amelyet a pszichoanalizis tulajdonít. Hangsulyoznom kell azonban ez alkalomból, hogy a pszichoanalizis a tételeit sohasem spekulációkra, hanem ilyen egybehangzások halmozódására, tehát tényekre alapítja. Arra a kérdésre felelni, honnan erednek ezek az egybehangzások, megint más feladat; az analizis bizonyára nem fog adós maradni a válasszal. De nem engedi magát arra csábíttatni, hogy magyarázatokkal szolgáljon ott, ahol egyelőre csak tényekkel rendelkezik. Mindenesetre megokolatlan, hogy a tények utánvizsgálását logikus okokból bárki is visszautasítsa.
    A latin közmondás, amit megváltoztatott fogalmazásban e közlemény ciméül választottam, a fenti meggondolások alapján új világításban jelentkezik. Az a tétel, hogy a pénznek nincs szaga, euphemizmusa ép az ellenkezőjének. A tudattalanban bizonyára így szól a tétel: Pecunia olet, vagyis: pénz = bélsár.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633642993
Webáruház készítés