Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Falussy Lilla: Időtlen Itália_EPUB

Falussy Lilla: Időtlen Itália_EPUB
1 290 Ft1290

Falussy Lilla több színházi munkámban vett részt, mint dramaturg, de az esetek jó részében többet nyújtott, mint egy szokásos dramaturg. Szakmai és női érzékenységére épp úgy számíthattam, mint markáns, karakteres véleményére. Meglepően tájékozott a kortárs dráma és színházművészetben és tudását használni és alkalmazni is tudja. Túlzottan nem kedveli a kompromisszumokat, de képes alázattal segíteni más munkáját. Én kedvelem az ő különös, egyedi, néha fanyar szemléletét, világlátását és azt a módot, ahogyan személyes élményeiből írásait "megszüli". Különösen fogékony a modern nő-férfi kapcsolatok problematikája iránt, és azt eredetien, de mégis élvezetesen jeleníti meg. (Sopsits Árpád rendező)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Amikor láttam az öreg Giovanni élettelen testét jólnevelten feküdni betegágyán, arra gondoltam, ez az ember, mindaz, amit életében elkövetett, se több, se kevesebb. Egykor kis szicíliai város polgármestere, a szegények és elesettek védelmezője, heves politikai viták elindítója, tudós, könyvember, tiszteletben álló középiskolai tanár, akinek szavain generációk nőttek fel, férj és apa, aki negatív férfimodellként szolgált lánya számára, vagy kibúvóként, hogy ne kelljen férjhez mennie. S lánya a tisztelet minden jele nélkül intézkedett a temetéséről, több részletet közölve a költségekről, mint a ceremóniáról. Ez az egyszerű lélek irtózott a virágoktól, koszorúktól, csokroktól, beszédektől, de ezáltal egy értelmesen és tartalmasan töltött élet végére tett semmitmondó pontot. Az élet keretei, ha mégoly banálisak is, szükségesek a felütéshez és a lezáráshoz, de akinek nincs zenei érzéke, sután nyitja és zárja az akkordot. Cordélia, ötvenes évei második felében járt, a nyári üdítő melegben kivirágzott és vidáman ugrándozott a macskaköveken, most hirtelen vált kötelességtudó vénasszonnyá, vadonatúj vörös hajfestéke kiemelte ráncait, s hogy elterelje gondolatait a lakás átalakításával, takarításával és az ápolók elbocsátásával foglalkozott. A barátok eltávolodtak e nehéz időszakban, az udvariasság sok esetben a szomorúság elutasítását jelentette, valóban ezekben a körökben keveset beszéltek a valódi érzésekről s udvariatlanságnak számított feltenni bizonyos tartalmas kérdéseket, ezért a társalgás a szokásos jólneveltségi formulákat követte, azaz tartalmilag feleslegessé vált.
    Többet nyomott a latban a pszichológus barátnő gyakori látogatása, aki ismerte Cordélia minden neurózisát, lázrohamát, vesegörcsét, vaginizmusát, s aki képes volt tisztán látni azoknak okait is. A vigasztalás angyalaként lépett közbe, feltárta az élet értelmét, s irányt mutatott ennek az eltévedt léleknek, akinek nem voltak sem gyerekkori, sem ifjúkori traumái, egyetemi évei és a munkába állás az áldott hatvanas évekre estek, amikor bátran élvezhette a szabadság féktelen mámorát, de a parttalan szabadság eltérítette s nihilizmusa életundorba csapott át.
    - Minden gyökeres változáshoz kell egy férfi.
    Nyugtázta bölcsen a pszichológus, s amint kimondta ezt a bűvös mondatot, megjelent, Giulio, az egykori szerető, aki feltámasztotta halottaiból Cordéliát, s meghívta magához tengerparti otthonába. A régmúlt románcról nem sokat tudtam, a pszichológus, minden panaszok meghallgatója, annál inkább.
    Még Giulio házassága előtt történt. Cordélia és a későbbi feleség, Laura, barátnők voltak, a hatvanas években ismerkedtek össze az egyetemen, éveken át együtt lógtak.
    Először Cordélia és Giulio között pattant ki a szerelem szikrája, de Cordélia a természetesség és őszinteség híve volt, minden apró titkába beavatta a férfit, s kapcsolatuk lassacskán barátivá alakult. Mindketten hagyták a dolgokat a maguk természetes medrében csordogálni, Cordélia a fiatalság hányaveti mozdulatával megrántotta vállát és úgymond átengedte Giuliót barátnőjének, aki tudatos manipulációival behálózta áldozatát, s amikor az mégis úgy döntött, Cordélia az igazi, öngyilkossággal fenyegetőzött. Így a megszeppent férfi inkább Laurát vette feleségül. Húszas évei végén egy ilyen “tragédiának” senki nem tulajdonít jelentőséget.
    Amikor azonban rádöbben, hányadszor is futja ugyanazt a kört, hogy ötévenként visszatér egy-egy megválaszolatlan kérdés, - még, hogy azt mondják, nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, mégis mindig ugyanabban a patakban gázolsz, melynek vize egyre iszaposabb, s míg korábban leláttál az aljára, ma már azt sem érted, miért pont ezt a patakot választottad - igen abban a pillanatban rádöbbensz, valamit mégis elrontottál.
    Amit akkoriban elintézett egy vállrándítással, ma komoly gyomorgörcsöt okoz, ami akkor játék volt, ma súlyos betegség forrása. Így áll össze a neurotikus kórképe. Ettől az asztma, a szívritmuszavar, a vaginizmus, mely minden társaságban mulatság forrása, de Cordélia egy gyerek őszinteségével vállalja ezt is, mint minden szennyet, amit mások igyekeznek elfojtani, elrejteni, hogy a legkellemetlenebb pillanatokban törjön elő. Az élet valamit mégis helyre tett az egykori traumából. Laura semmit nem törődött barátnője érzelmeivel. Cordélia átengedte a szeretett férfit, barátságból, őszintén, mert tudta, ő az erősebb, Laura elvérezne az egyedüllétben, ő nem. Egyedül töltötte a húszas, a harmincas, a negyvenes, és az ötvenes éveit, míg Laura családot alapított, gyermekei születtek, meleg alomban ébredt nap mint nap. Aztán ledöntötte egy gyógyíthatatlan betegség és ki volt az első, aki meglátogatta, aki lelket öntött belé, aki ott állt a betegágyánál az utolsó pillanatig? Cordélia. Laura meghalt és a szeretett férfi újra szabad lett. Cordéliában azonban volt annyi finomság, hogy nem támadta le rögtön. Megvárta a kellő pillanatot, s a kellő pillanat egy másik halálesethez kötődött. Giuliónak meg kellett várnia, hogy szerelme elszakadjon az apjától. Így mind a ketten gondtalanok, könnyűek és féktelenül szabadok lettek, nem kötötte őket semmilyen konvenció, sem a családalapítás, sem a gyerekvállalás, sem a családoz történő alkalmazkodás kötelme. Semmi. Valóban felhőtlenül és fékevesztetten boldogok voltak, mint akik életük utolsó cseppjeit ízlelgetik. Együtt utaztunk Pugliába, Giulio festői szépségű házába, hogy felmelegedjünk a római tél után, s magukba szívjuk a párás levegőt, napfénnyel, mintha az orvos írta volna fel, receptre. Az élet lelassult ebben a kis halászfaluban, megismerkedtünk a piaci árusokkal, akik maguk fogták a halat, s másnap eladták a piacon, megtanultuk a tengeri állatok neveit, számos fogást sajátítottunk el, amiről addig csak szakácskönyvben olvastunk. Minden olyan irreálisan könnyű lett, hosszú alvások, nevetgéléssel és kártyázással töltött délutánok, az esti borozások, mint egy jutalomutazás. A két nyugdíjasban égett a szerelem lángja, bennem még a felfedezés izgalma lobogott.
    Meg akartam ismerni a környéket, felfedezőútra indultam, részben azért, hogy magára hagyjam a két vihorászó kamasz-nyugdíjast, részben, mert érdekelt minden új forma, minden nem látott freskó, amit egy szűk utcácska kanyarulatában találtam, csónakáztam a tengeren, s örültem Cordélia újra megtalált boldogságának. Hittem: a sebei begyógyulnak s neurotikus vihogása, könnyű női nevetéssé változik, lényének boszorkány vonásai végérvényesen transzformálódnak, - Ovidius hazájában ez nem lehetetlen, - s az ő átváltozása végre számomra is elhozza az olyannyira áhított változást.
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633644041
Webáruház készítés