Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Eötvös Károly: Aki örökké bujdosott_EPUB

Eötvös Károly: Aki örökké bujdosott_EPUB
540 Ft540
  • Részlet az eKönyvből:

    Karaszor bég a gyilkosság utáni napon meglátogatta őket. Ott feküdt a szobában Szanatoglunak és a három franciának hullája az élők között. Amint Karaszor bég belépett, Henri rögtön elkezdte a szót:
    – Kegyelmes bég, rabszolgáid vagyunk. Tégy velünk, ami neked tetszik. De mi megöltük Szanatoglut. S megöltük volna még akkor is, ha száz halállal fenyegettél volna bennünket. Öless meg most te minket, ha neked úgy tetszik.
    – Ami nekem tetszik, ebek - szólt a bég -, azt nem kérdem tőletek. Mire felgyógyultok, akkorra vagy megismeritek az igaz hitet, vagy megismeritek a gyehenna tüzét. Holnap jön már hozzátok a tudós müderrisz.
    Többet nem szólt. A hullákat elvitette, s szó nélkül távozott.
    Másnap csakugyan jött a müderrisz. Ugyanaz, aki ama végzetes irkafirkát a mollah parancsára elkészítette. A müderrisz teljesen felvilágosította a franciákat. Megmondta, hogy azon irat nélkül sem háremi szolgálatra nem lennének alkalmazva, sem pedig az igaz hitre nem lennének kényszerítve, miután Allah meg nem engedi, a Próféta pedig nem parancsolja, hogy a tévelygők és hamis istenek imádói erőszakkal kényszeríttessenek az igaz hitre. A tiszteletreméltó bég más sorsot és más szolgálatot szánt a franciáknak, de az örmény megígérte, hogy rábeszéli őket a háremi szolgálat önkéntes elvállalására s az igaz hit fölvételére.
    A franciák e beszéd alatt újra érezték azt a bosszút forrni szívükben s azt az izmot feszülni karjaikban, mely az örményből kiszorítá a lélegzést. Szemük villogása, mellük lihegése, felkiáltásaik rekedtsége eléggé elárulá lelkük állapotát a müderrisz előtt is. Aki nem is késett soká, s e szavakkal búcsúzott el tőlük a mai napra:
    - Most a tüzes sárkány lakik szívetekben, s nem szelíd tekintetű galamb. Most nem vagytok arra méltók, hogy az igaz hit olajával kenegessem a ti beteg lelketeket. Részegek vagytok a haragtól, s fejetek fölött összecsap a tisztátalan indulatok árja. Koplaljatok, aludjatok, sírjatok és imádkozzatok, hogy Allah a holnapi napon méltónak találjon benneteket arra, hogy lábaimat idevezérelje.
    A müderrisz eltávozott. Modora nem volt visszataszító a franciáknak. Sőt enyhítő és bátorító. De hát elhagyják-e a keresztyén vallást? Vajon a vallással együtt nem törlődik-e ki szívükből hazájuk képe is? Ha pedig makacsul ragaszkodnak az eddigi hithez: mi lesz sorsuk, mi lesz végük? Elvégre is elvesztették már az ifjúságot, szívükből kitöröltettek az élet ábrándjai, családi élet boldogsága elérhetetlen ezentúl: mint muzulmánok legalább élvezik a szabadság verőfényét, s legalább biztosabb reménnyel indulhatnak nyugot felé, hogy egykor hazajuthassanak - meghalni.
    Elhatározták - áttérnek a muzulmán hitre. Figyelemmel hallgatták a müderrisz oktatásait, melyek alig tartottak tíz napon túl, s aztán a szokott ünnepélyes egyházi szertartások mellett Mohamed követőinek sorába felvétettek.
    Ezzel egyidejűleg a konakban háremi szolgálatra osztották be őket.
    Sajátságos, eddig még nem tapasztalt változás állt be ezzel a franciák életsorsában.
    Mindenekelőtt le kellett vetniök azt a ruhát, amelyet Tülmenköjiből, a kalmük uraságtól hoztak magukkal. Ez a ruha félig tatár, félig kozák volt, s ehelyett most törököt kellett felölteniök, éspedig az előkelőbb háremőrök szokott ruhájának alakjában. Vörös fezt, melynek két boklyója nyakukig ért; rövid dolmányt, köpönyegszerű, hosszú fehér palástot, melyet azonban a termekben nem kellett felölteniök; bő és rövid salavárit , melynek korca a tizenkét rétű s derékra hajtogatott sálban veszett el, s felkunkorodó orrú papucsot. Fegyverrel is ellátták őket: pisztollyal, jatagánnal , bambusznád bottal, éspedig annyival, hogy kétszerte több embernek is elég lett volna.
    A franciák most már valóságos eunuchok voltak. De nemcsak maguk, mert rajtuk kívül ott volt még a bégnek egész háremőri személyzete. E személyzet állott néhány kövér fiúból, tíz-tizenkét évesekből, akik többnyire cserkeszek voltak, de volt köztük két afrikai arab is, sötét arcszínnel. Mindvalamennyi eunuch mesterségre volt szánva. Volt még hat felnőtt eunuch is, négy fiatal és két öreg. A két öreg örökségképpen szállt a bégre, vagyis helyesebben mondva hozományképpen, mert mindkettőt egyik neje hozta magával, s bár a bég gyanakodva fogadta őket, sok év alatt mégis meggyőződött hűségükről, s ezért megtartá őket a háremben. Ez a két öreg nem is volt eladásra szánva, míg a többiek, ifjak és gyermekek, ha a bégnek szeszélye így hozta magával, nagyon könnyen vásárra hurcoltattak. Legalábbis a franciák úgy értesültek, hogy ily eset kétszer is előfordult már több év óta. Az összes személyzet felett, sőt a franciák felett is egy Bülbül Baba nevű, vén egyiptomi eunuch parancsnokoskodott, akire ezt a nevet a háremhölgyek ruházták, s akit már a maga nevén soha nem is neveztek. Kegyetlen és kaján vénember volt, aki mint valami elaggott, mérges eb, híven őrzé az asszonyokat, minden haszontalanságért keményen bünteté alattvalóit, folyton árulkodott az úrnők előtt az odaliszkokra, s az úrnőkkel sohase játszott össze semmiben. Csúf arca és rekedt hangja miatt neve valóságos gúnynév volt, de e nevet mégis azért kapta, mert ha jókedve volt, a legszebb keleti regékkel tudta a háremi élet unalmát elűzni.
    Volt a bégnek három neje. A három közül kettő megfért, sőt jó barátságban állt egymással. Az egyik, a legelső cserkesz nő volt, a második török, egy pasának a leánya. Ezek mind maguk, mind gyermekeik - szám szerint öten - a legjobb családi egyetértésben állottak. A harmadik nő megint cserkesz volt, de ez a legelsővel semmiképpen sem fért össze. Ha találkoztak: vagy nem szóltak egymáshoz, vagy vége-hossza nem volt köztük a nyelveskedésnek. Egyik a másiknak szobalányát - odaliszkját -, ha megkaphatta, korbáccsal, papuccsal, szofrával agyba-főbe verte, ruháját megtépte, gyerekét földhöz ütötte, úgyhogy néha az egész hárem tele volt sírással, jajgatással. A két nő még törvényes gyermekeit is féltette egymástól, s az elkeseredés már annyira ment, hogy mindkettő ott akarta hagyni a béget, s szülőikhez akartak visszamenni, amit azonban a bég akként akadályozott meg, hogy a harmadik nőnek a háremben külön lakosztályt adott a kerti pavilonban, s számára külön odaliszkot, külön eunuchot, sőt a franciák közül is kettőt odarendelt. Csak a vén Bülbül Babának volt bejárása mindkét lakosztályba, csak ő hallgatta meg folytonosan a két asszonynak egymás ellen való áskálódását, amit aztán ügyesen fölhasznált részint a hárem őrizetének biztonságára, részint a bégnél saját előnyére. A bég maga rendesen úgy tett igazságot a két nő között, hogy mindkettőnek meghallgatta egymás elleni panaszát hidegvérrel és nyugodt arccal, de egyiknek sem felelt soha semmit, s egyiket sem illette szemrehányással soha. “Bolond az - úgymond -, aki útját akarná állni a szélnek, és elejét akarná venni az asszonyi perpatvarnak.”
    A franciákat gondosan oktatták a háremőri szolgálatra.
    A sokféle imádságok a nap minden órájában, a háremi bútorok, szőnyegek, ételnemek nevei, a nyelvsajátságok, a százféle háremi mesék, dalok, regék, játékok, a Kaukázus és Perzsia, Arábia és Egyiptom népszellemének termékei mind újdonságul szolgáltak a franciáknak. Nagy gondossággal kellett megtanulniuk, hogy a háremi nők, ha kimennek az utcára, miként öltsék fel a feredzsét a külső köpenyt; miként kössék fel a jasmakot, a női fátyolt, melyből csak a szemnek és annak sem egészen volt szabad kivillognia. A vén Bülbül Baba ezer és ezer módját beszélte el annak, hogy a nők miként szöknek ki a háremből, s miként eresztenek oda be férfiakat a törvény tilalmának ellenére. Mind e módot ismerni kell az eunuchnak, hogy megvédelmezhesse a háremet, a háremhölgyet és annak titkait. Meg kellett tanulniok a nők lakmározásának és látogatásainak rendjét, a fürdőnek és pipereszobának titkait, a különféle mosdásokat és borotválkozásokat, melyek az eunuchnak és háremőrnek legfontosabb és legtitkosabb teendői. Az igaz, hogy az ott levő eunuchok, még a gyermekek is, mindezeket jól tudták már, mintha e foglalkozásba beleszülettek volna, de a franciák feje fölött másfél év is elfutott, mikorra mindent oly tökéletesen megtanultak, amiként a vén Bülbül Baba azt jónak látta.
    Ez egész idő alatt a munkátlan és henye élet, ételnek és italnak bőséges élvezete, sőt bizonyos figyelem és kitüntetés volt életük és élvezetük. A legkényesebb és legtitkosabb szolgálatokat végezték a háremhölgyek és az odaliszkok körül, aminőket Európában csak nők végeznek, vagy még azok sem. Az odaliszkok örökösen találkán és szerelmi viszonyon törték fejüket a palota egyéb férfi szolgáival. A franciáknak szakadatlanul hordták a legfinomabb ételeket, a legválogatottabb nyalánkságokat, a legjobb dohányt, kávét és gyümölcsöket, sőt aranypénzeket is, hogy őket apró cseleikben, titkos szerelmi kalandjaikban elősegítsék, vagy azokra szemet hunyjanak.
    Volt a bégnek nyáron át fából készült csinos fürdőháza a tengerparton. A nőket igen gyakran, csaknem naponként ki kellett kísérniök a fürdőhöz. A nők pajzánsága ilyenkor különös szórakozást okozott a különben kedvetlen és örömtelen franciáknak. A franciák nem hagyták magukat megvesztegetni sem az apróbb ajándékok, sem az egymás közt fölszítható irigység által. Míveltségük, lovagias gondolkozásuk, a sors csapásai alatt megtanult fegyelem egyaránt megmenték őket úgy a bűnös összejátszás kockázatos vállalataitól, mint a szívtelen durvaságtól, mellyel egyik-másik eunuch a nőkkel szemközt hivatását végzé. Maguk közt soha nem marakodtak, társaikra és a hölgyekre nem árulkodtak, az úrnők és odaliszkok bujtogatásait fülük mellett eleresztették, s inkább megvédelmeztek mindenkit, mintsem ártalmára lettek volna bárkinek is. Egy sajátságos eset föltétlen hívükké tette még az örökösen mogorva és bizalmatlan Bülbül Babát is.
    A rabszolgák közt, akikkel a bég kereskedett, akiket a Kaukázusból szerzett, s kellő kitanítás után Sztambulban és egyebütt elárusított, volt egyszer két cserkesz testvér: egy fiú és egy leányka. Mindegyik jól fejlett, s egymáshoz csodálatosan hasonlított. Ha mindkettő férfi- vagy mindkettő női ruhában volt, alig lehetett őket egymástól megkülönböztetni. A fiú is, a leányka is külön-külön lakott társaival és társnőivel; egyik a férfi rabszolgák tanyáján, ahova először a franciákat is telepítették, a másik pedig a nők tanyáján, amely a hárem kertje mellett feküdt, attól egy alacsony fallal elválasztva. A rabszolganőket gyakran bevitték a hárembe szolgálatra, s a háremhölgyek is gyakran látogatást tettek a rabszolganők tanyáján.
    A fiú és a lányka igen szerették egymást. Az apa, midőn őket a bégnek eladta, egyúttal kikötötte, hogy a két testvér, míg a nő hárembe s a fiú szolgálatba nem kerül, meglátogathassák egymást, amikor akarják. A két testvér, hol egyik, hol másik, gyakran óhajtotta a látogatást, s mivel a bég megígérte s ígéretét meg is szokta tartani, a két testvér gyakran összejött a vén Bülbül beleegyezésével, akinek az iránt megvolt az utasítása a bégtől, s aki a rabszolganők tanyáján is meg volt bízva a felügyelettel. Az összejövetel a rabszolganők udvarán vagy a szabadban, vagy egy kis faházikóban történt, mindig egy eunuch felügyelete alatt.
    A két cserkesz gyermek gyakran mulatott azzal, hogy öltönyüket, melynek szépsége és drágasága volt legfőbb gyönyörűségük, egymással elcserélték. A fiú a leánynak, a leány a fiúnak ruhájába öltözött. Az otromba eunuch nem talált a mulatságban semmi rendkívülit.
    Egykor a leányka elmondá e mulatságot a háremben, az odaliszkok kaptak a tréfán, s a leánykát rábeszélték, hogy a legközelebbi alkalommal ismét öltöztesse fel a fiút nőruhába, s vigye be a hárembe. A leánykának is tetszett az ötlet, s megállapodtak a terv minden részletében.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155301858
Webáruház készítés