Emilio Salgari: A bermudai kalózok_EPUB

Részlet az eKönyvből:

Sir Williamet ezúttal is szerencsésen elkerülte a veszedelem, bár néhány eltévedt ágyúgolyó a korvettre hullott s egy matózt megölt, egyet pedig súlyosan megsebesített. Amikor estére az ütközetnek vége lett, a kabinjába ment s nyugodtan leült vacsorázni Moultrie ezredeseel és Howarddal.
- Hja! - jegyezte meg két asztaltársának, akik némileg lesújtottaknak látszottak a szövetséges csapatok csatavesztésén - , a háborúba mindig két zsákkal megy az ember. Az egyikbe azokat az ütlegeket gyűjtik, amiket ad, a másikba pedig azokat, amiket megkap! Ez már mindig így volt ezen a világon.
S igazán irigylésreméltó farkasétvággyal fogott hozzá a vacsorához, ügyet sem vetve a négy bombavető rettentő dörrenéseire, amelyek mindannyiszor alapjában megrázták az egész hajót.
Szokása szerint igen gyorsan befejezte az étkezést, aztán fölállt, s lecsatolva derekáról a súlyos kardot, egy egyense pengéjű kardot vett le a falról, s gondosan végigvizsgálta a pompás toledói pengét.
- Mit csinál, Sir William? - kérdezte az ezredes csodálkozva.
- Hát elfelejtette már, kedves ezredesem, hogy nekem sürgősen Bostonba kell mennem?
- Még ma éjjel?
- Természetesen. Ha nem használom ki ezt a pillanatot, amikor az angolok halálra fáradtan a hosszú ütközetben csak halottaik eltemetésére és sebesülteik ápolására gondolnak, nem tudom, holnapig várhatnék hasonló jó alkalomra.
- Szóval, be akar bújni a farkasverembe?
A báró vállat vont.
- Farkasnak én is farkas vagyok - felelte aztán -, méghozzá tengeri farkas s elég élesek a fogaim ahhoz, hogy meg tudjam védeni magam! ... Azonban eszébe kell juttatnom azt az ígéretet, hogy el fog kalauzolni a föld alatti folyosó titkos bejáratához.
- Igaza van, kedves báró s én meg is tartom a szavamat, még ha az életembe kerülne is. Mégis azt tanácsolom azonban, várjunk egy alkalmasabb időre.
- Hogy ezalatt Halifax márki háborítatlanul kényszeríthesse Mary Wentwortot arra, hogy felesége legyen. Ó, ezt nem várom meg!
Arca hirtelen elsötétült. Sötét szemeiben vad düh fénye villant meg.
- Ez a kard - mondotta komoran - , rövidesen Halifax márki vérét fogja ontani.
- Azt a vért, amely az ön ereiben is folyik - jegyezte meg az ezredes.
- Igaz, de az enyém már francia vérrel keveredett s nem egészen az, ami az övé.
- Ha megöli a márkit, mégiscsak a saját fivérét fogja megölni.
- Ez az ember csak azt az aljas árulást fogja megbűnhődni, amit ellenem elkövetett. Atyánk meg fog bocsátani érte.
- Nos és aztán?
- Ha egyszer végeztem vele, nem kell többé félnem senkitől, hogy Mary Wentwortot elrabolja tőlem... Nyugodtan várhatom be Boston bevételét.
- Szóval önnek is az a meggyőződése, Sir William, hogy a szövetséges seregek végül is diadalt aratnak?
- Természetesen. A szabadság ügye nem végződhetik kudarccal!
Kinyitott egy szekrényt s angol tengerésztiszti egyenruhát rakott ki belőle.
- Tudtam - jegyezte meg mélabúsan -, hogy egy napon még jó hasznát fogom venni.
Már éppen öltözködni akart, amikor rettentő ágyúdörgésre lettek valamennyien figyelmesek. A dördülések a bostoni erődítmények felől hallatszottak. Mind a hárman kisiettek a fedélzetre.
A városbástyák a sötétben úgy tűntek fel, mintha hirtelen lángba borultak volna. Az erődítmények minden ágyúja okádta a tüzet az amerikai állások felé... Egy perc múlva pedig már a hadihajók és ágyúnaszádok is teljes erővel doglozni kezdtek s tüzes golyók ezrével árasztották el a folyó torkolatát, meg az amerikai kézen maradt Breeds Hillt.
a báró dühösen kiáltott fel.
- Átok és kárhozat! Megint újrakezdik!
Földhöz vágta a kezében tartott ruhát s hirtelen egy kis festmény elé lépett, amely a kabin falán lógott abban a kristálykeretben, aminek elkészítési titkát csak Muranonban ismerik.

eBook a Digi-Book kiadásában