Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac_MOBI

390 Ft

Kosárba

Edmond Rostand verses drámájának hőse, a nemes lelkű, gyöngéd szerelmes, aki hatalmas orra miatt azonban szerelme viszonzására sohasem számíthat, aki magát kicsúfolja, 'ha kell', ám célzást sem tűr az arcát elcsúfító hatalmas orr-ra, mert 'becsülete' védelmében bárkit leszúr, kardélre tűz - a darabot sohasem olvasottak- látottak körében is - közismert, közmondásos figura. Alakját a másodlagos, alászállott romantika sablonjai szerint építette fel a szerző: így vált társává a csúf külsejű, szörnyeteg kinézésű, ám érzékeny lelkű, jóságos hősök hosszú sorának, de egyúttal Dumas-regények zseniális kardforgatóinak is (ezek egyike - igaz, csak egy pillanatra - meg is jelenik a darabban, Cyrano pengetechnikáját csodálva). Rostand nagysága abban áll, hogy ezt a végül is egyszerű ellentétpárt nem is igyekezett lélektanilag elmélyíteni, indokolni, egyszerűen előadta, ragyogó, megható, szárnyaló, szellemes, a legelfogultabb, legkritikusabb olvasót is előbb-utóbb elbűvölő, hatása alá vonó versekben. A darab eseményanyaga felettébb szegényes: Cyrano beleszeret Roxánba, a csodálatosan szép leányba, ám a hölgy - természetesen - a szép, de értéktelen Christiant szereti. Cyrano de Bergerac Christian nevében udvarol csodálatos líraiságú versekben Roxánnak, az ő kedvéért védi az ifjút a háborúban, ám végül arra, hogy Roxán is őt szereti (vagyis a versekben megnyilvánuló lelket, amelyet persze Christiannak tulajdonított) csak a hős halála előtti pillanatokban derül fény. Mindez, maga a cselekmény nem is igen érdekes. Annál inkább a remekül kidolgozott és megverselt nagyjelenetek: Cyrano híres vívásai, főúri gesztusa, trubadúri udvarlása (a háttérből), hóbortos és lenyűgöző lovagiasságának számos megnyilvánulása. A darab ezúttal is Ábrányi Emil remek, Illés Endre szerint az eredetit is felülmúló verselésű fordításában jelent meg (Legeza Ilona).
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

Részletek Vélemények, Adatok

Részlet az e-Könyvből:

CYRANO
(csúfondárosan üdvözli azokat, akik Guiche-től való féltökben köszönés nélkül hagyják el a boltot) Uraim... Uraim... Uraim!...
LE BRET
(kétségbeesve, égre nyújtott karokkal tér vissza hozzá) A mennybolt rámszakad!
CYRANO
Megint morogsz?
LE BRET
Be kell, hogy lásd magad:
Túlságosan vad, őrült egy dolog,
Hogy a szerencsét így meggyilkolod!
CYRANO
Nevezz bolondnak!
LE BRET
(diadalmasan) Lásd!
CYRANO
De néha éppen
Ez a bolondság üdvös!... Példaképpen,
S az elvekért, túlozni néha jó!
LE BRET
Csak kissé engedj e marakodó
Testőr-tempókból: - hír, vagyon, kegyek,
Fényes szerencse...
CYRANO
Nos, hát mit tegyek? Tán pártfogót keressek valahol,
Hogy kapzsi szájjal rátapadva jól,
Mint élőfához a kúszó növény:
Nap-nap után zsírját kiszívjam én,
S ne ön-erőmből menjek föl, de gazság
Segítsen és kapaszkodó ravaszság?
Nem, köszönöm! - Vagy a piacra álljak
S a bankároknak verset dedikáljak,
Mint annyi más? Ugrándozzak vigan
Miniszterek előszobáiban,
Nevettetvén Ő excellenciáját,
Amíg fanyar mosolyra vonja száját?
Talán beteggé dőzsöljem magam?
Bókoljak, míg megfájdul a nyakam
És piszkos lesz a térdem? Szép szemet
Vágván örökké, a gerincemet
Puhítsam folyvást? Símogassak kecskét
A jobb kezemmel s káposztafejecskét
Öntözzek a balommal? - Köszönöm!
Dicsérjek mást, mert bőven visszajön
A másra szórt hízelgés? Legyek, gőggel tele,
Egy ici-pici körnek apró nagy embere?
Ha nincs elöl hely, surranjak be hátul?
Hajózzam a ritornell tengerén,
S kapjon szelet vitorlám, a szerény,
Ájuldozó agg hölgyek sóhajátul?
Nem, köszönöm! - A könyvárust fizessem,
Hogy verskötetkém kinyomatni tessen?
Nem, köszönöm! - Avagy tán holmi vad
Korhely buták közt, kik zsinatjukat
Csapszékben tartják, én legyek a pápa?
Nem, köszönöm! - Egyetlen gyönge, kába
Szonettel menjek tányérozni hírt?
Talentumot ne lássak soha másban,
Csak a hülyékben? Égjek forró lázban,
Hogy rólam Iksz vagy Ypszilon mit írt?
Számítsak, féljek, kunyoráljak, sírjak,
És ahelyett, hogy egy jó verset írjak,
Menjek vizitbe mélán, hogy egypár ostoba
Esetleg rám szavazzon? Nem, nem, nem, nem, soha!
Más kell nekem?... A hegy-völgy, a vadon,
Ahol bolyongok vígan, szabadon!
Édes magány, ahol kedvemre élek,
Dalolgatok, ábrándozom, remélek...
Fejembe vágva tollas süvegem
Kalandozom, ha úgy tetszik nekem...
Egy semmiségért véres harcra szállok,
Verekszem érte, vagy - verset csinálok!
Fantáziám a holdban egyet fordul,
És könyvet írok róla, semmi másért,
Csak a bolondos, kedves utazásért!
Azt írom csak, ami szívemből csordul,
És így szólok magamhoz: Légy szerény!
Elégedjél meg a gyümölccsel, fával,
Magad-ültette rózsa illatával,
Mely ott lebeg kis kertecskéd terén!
Ha van nagy ritkán diadalban részem,
Azt én vívtam ki, az enyém egészen,
Cézárnak abból mitsem adok át,
És büszkén hordom tettem tudatát!
Egy szóval: csúszó inda-szerepet
Nem vállalok halálomig!... Lehet:
Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,
De egyedül növök, ha már magasra nem!
LE BRET
Jó, egyedül, de nem mindenki ellen!
Mi bújt beléd, micsoda átkos szellem!
Miért csinálsz új ellenségeket
Minden szavaddal?
CYRANO
Megmondom neked:
Azért, mert látom, hogy miképp csináltok
Barátokat ti: hogy miképpen álltok
Egymással szemközt és csúfot miképp
Űztök belőlük!... Inkább menjen el
Mellettem némán ez a csürhe nép!
Vígan kiáltok néha-néha fel:
Egy ellenséggel újra több!
LE BRET
Beteg tévelygés.
CYRANO
Jó! De nem segíthetek.
Mert ez a gyöngém! Tetszik, hogy ne tessem,
És szeretem, ha gyűlölnek. Nevessen
A józan ész bár, nagy gyönyör, barátom,
Gyilkos szemek közt járni-kelni! Látnom
Mellényemen az irigyek epéjét,
Cenk fickók nyálát!... Ó, az élet kéjét
Csak ez fokozza!... Téged s másokat
Puhít a langy barátság, mint a széles
Olasz gallér csipkéje a nyakat.
Igaz, hogy benne jól érzed magad,
De férfias tartásod semmivé lesz,
Mert támasz nélkül áll a törzs felett
Az ingó homlok. Ám a Gyűlölet
Gondoskodik, hogy jó kemény legyen
Az én nyakfodrom s mindig peckesen,
Rátartian emelkedjék e fő!
Ahány ellenség, annyi új redő,
Mely csiklandozva, ingerelve ad
Feszélyező kínt s hószín sugarat.
Mert a spanyol fodorhoz hasonló a Gyűlölség:
Nyakvas, mely csupa kényszer, dicskör, mely csupa fölség!
LE BRET
(szünet múlva karját a Cyrano karja alá tolva)
Csak harsogd tele szájjal gőgös keservedet,
De aztán valld be sugva, hogy Roxán nem szeret!
CYRANO
(hevesen) Hallgass!
(Jelenet közben Christian belépett és a kadétok közé vegyült; ezek úgy tesznek vele, mintha ott se volna; végre letelepszik egyes-egyedül egy kis asztalhoz, ahol Liza szolgálja ki)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában