Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Edmond About: Egy jegyző orra_EPUB

Edmond About: Egy jegyző orra EPUB
340 Ft340

TARTALOM
Egy jegyző orra
I. Kelet és nyugot véres küzdelme
II. Macskavadászat
III. A jegyző sikerrel védi bőrét
IV. Romagné Szebesztyén
V. Derű és ború
VI. A szemüvegek története és a nátha következményei
Egy szerelmi történet a mult századból
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az eKönyvből:

    L’Ambert diadalmasan, sőt lehetne mondani, dicsőségesen tért vissza a nagy világba. Segédei azt állitottak, hogy párbajában bátornak mutatta magát, mint az oroszlány. Még a vén jegyzők is felelevenitve érzék magokat ifju társuk bátorsága által.
    - Lám, lám! ilyenek vagyunk mi, ha türelmünket veszitjük; lehet az ember jegyző s azért ember, még pedig bátor ember. L’Ambert mesternek a hadiszerencse nem kedvezett, ő csatát veszitett, de az ily veszteség dicső; valódi Waterloo. Csak nem jó velünk tréfálni!
    Ekként szólott a tiszteletre méltó Clopineau mester, a becsületes Labrique mester, és a derék Bontoux mester, s a jegyzői osztály vénei mindnyájan. A fiatal jegyzők is ilyenformán beszéltek, leszámitva a vetélykedés által előidézett változatokat.
    - Semmi esetre ki nem tagadjuk magunk közül L’Ambert mestert, ő becsületünkre válik, habár némileg kompromittál is bennünket; én azt hiszem, hogy minden jegyzőben volna ennyi bátorság, és egynémelyikben talán több ügyesség. Kétségkivül jegyzőnek nem szabad semmit eltürnie, de még kevésbé szabad mást megsértenie, s párbajra okot adnia; egyátalában csak komoly és becsületbe vágó ügyek elintézésére való a párbaj. Ha családapa volnék, inkább biznám gyermekeimet valami békeszerető bölcsre, mint kalandkereső hősre.
    De a nők véleménye, és ez döntő, a parthenayi hős mellett nyilatkozott. Talán kevésbé egyhangú lett volna az, ha tudták volna, hogy a macskának minő szerep jutott a kalandban; az igazságtalan szép nem talán elitélte volna L’Ambert-t, ha ez bátorkodott volna orr nélkül visszatérni a világba. De a párbaj tanui ama nevetséges eseményt elhallgatták; másrészt pedig L’Ambert a helyett, hogy megrútult volna, még nyert a változás által. Egy báróné ugy nyilatkozott, hogy arczának kifejezése sokkal szelidebb, mióta egyenes orrot visel. Egy furfangos, gúnyos agg szüz azt kérdezte B. herczegtől, hogy nem szándékozik-e valami törökbe bele¬kötni? B. herczeg sasorra ugyanis rendkivüli terjedelméről volt hires.
    Némelyek talán kételkednek, hogy nagy világi hölgyek érdekeltethetnek oly veszélyek által, melyeknek nem ő érettök tette ki magát az illető.
    L’Ambert mester szokásai ismeretesek voltak ama világban, hol élt; itt tudták, hogy ideje nagy részét az operaházban tölti, és szivét ott tartja. De a világ az efféléket könnyen megbocsátja azoknak, kiknek még egyébre is marad idejök. A világ oly kevéssel megelégszik! Becsülték L’Ambert-t, mivel csak félig romlott meg, mig más korabeli emberek egészen. Ő nem hanyagolta el a tisztes házakat, koros özvegyekkel és családanyákkal társalgott, fiatal leányokkal tánczolt, s ha szükség volt, meglehetősen zongorázott is; lovakról, kutyákról nőtársaságban nem igen szokott beszélni. Ez érdemek, melyekkel Saint-Germain ifju arszlánai ritkán dicsekedhetnek, L’Ambert számára kivivták a hölgyek rokonszenvét; sőt ugy mondják, hogy közülök nem egy vélte, miszerint jó cselekedet volna L’Amberttel az operaházat és csábjait tökéletesen feledtetni. Egy szép fiatal és igen ájtatos hölgy három hónapig azon meggyőződést tartotta fenn L’Ambertben, hogy nem botrány és korhelység a legnagyobb élvezetek.
    Mind a mellett L’Ambert soha sem szakított tökéletesen a tánczkarral; kellemetlen kalandja nem volt képes vele meggyülöltetni ama száz bájos fejü sárkányt. Midőn kijárni kezdett, egyik legelső látogatását a tánczkar csarnokában tette, hol ekkor Tompain Victória kisasszony ragyogott teljes fényben. A jegyző igen kitünő fogadtatásban részesült! Mily barátságosan és kiváncsian futottak elébe, édes kedves jegyző urnak nevezve őt. Mily szivélyesen szorítottak vele kezet! sőt voltak, kik piros ajkaikat egy baráti, tisztán csak baráti, csókra nyujtották! A jegyző arcza fénylett az örömtől, barátai, azok, kiknek társaságában szokott gyönyöröket hajhászni, a tánczkar csarnokának látogatói egytől-egyig szerencsét kivántak csodás kigyógyulásához. Egy balletnek első és második felvonása között ő volt e fényes világ királya. Mindnyájan hallani kivántak történetét; elbeszélteték vele Bernier mütétét, és bámulták a varrótü szúrások finomságát, melyek már alig látszottak!
    - Képzeljék csak önök, szólt a jegyző, e derék Bernier egyéniségem hiányzó részét egy vizhordó bőréből egészitette ki, és mily vizhordó! Szent Isten! az Auvergne legbutább és legpiszkosabb fia! Testének azon darabja, melyet tőle megvettem, nem adhat fogalmat egész egyéniségéről. Borzasztó kellemetlen órákat töltöttem társaságában! A hordárok hozzá képest urfiak. De hála istennek, végre megmenekedtem tőle! Az nap, melyen őt kifizettem és házamból kikergettem, nagy tehertől szabadultam meg. Neve Romagné, gyönyörű név nemde! kérem ne ejtsék ki előttem e nevet sohasem. Ne szóljanak előttem Romagnéról, ha nem akarják, hogy meghaljak! Romagné! brrr!
    Tompain Victória kisasszony részéről is igen kedvezően fogadtatott hősünk. A hűtlen Ayvaz Bey ott hagyta volt a tánczosnőt miután adott neki vagy négyszerannyi pénzt, mint a mennyit személye ért. A szép jegyző kegyesnek mutatkozott irányában.
    - Én egy cseppet sem neheztelek önre, szólt L’Ambert a tánczosnőhöz, valamint hogy Ayvaz Beyre sem neheztelek. Nekem az egész világon csupán egy ellenségem van, egy vízhordó, kinek neve Romagné.
    És L’Ambert e nevet Romagné, oly bohókás hangon ejtette ki, hogy azzal igen jó hatást csinált. Sőt, ugy hiszem, hogy ama hölgyek vízhordóikat mai napig is igy nevezik: “az én Romagném.”
    Három hónap múlt el; három nyári hónap. Az időjárás átalában szép volt; s az elegáns világ falura költözött. Az operaházat külföldiek és vidékiek foglaltak el; L’Ambert ez időben ritkábban járt oda.
    Ő majd mindennap, esteli hat óra tájban, ott hagyva jegyzői hivatalát s ezzel együtt hivatali komolyságát, kihajtatott Maisons-Lafittebe, hol nyári lakot bérelt. Ide jártak látogatói, barátai, sőt olykor barátnéi. A kertben mindenféle falusi játékokat játszottak, s a többi közt igen kedvelt volt a hinta, és az ördögmotólla.
    Vendégei között egyik leggyakoribb és legvigabb volt, a fiatal Steinburg. A jegyző párbaja e két férfi között bensőbb viszonyt hozott létre. Steinburg kikeresztelt, jó izraelita családból származott; váltóügynöki hivatala két millió frankot ért, s ennek ő egy negyedét maga birta. Viszonyai tehát olyanok voltak, hogy vele barátságot lehete kötni. A két barát barátnői is jól összeegyeztek, az az legfeljebb is egyszer hetenkint veszekedtek. Mi szép, ha négy sziv között ily öszhangzás uralkodik! a férfiak lovagoltak, a “Figarót” olvasták, vagy városi pletykát beszéltek; a hölgyek kártyát vetettek, és abból igen szellemdusan jósolgattak egymásnak; ugy látszott, mintha e társaság számára az aranykor tért volna vissza!
    Steinburg szerencsésnek érezte magát, midőn barátját családjának bemutathatá. Elvitte őt Biévill-be, hol idősb Steinburg ur csinos kastélyt birt. L’Ambert igen szivélyesen fogadtatott az egész család által, mely egy jó erőben levő öreg úrból, egy ötvenkét éves asszonyságból, ki még tetszeni akart, és két igen kaczér fiatal leányból állott. L’Ambert rögtön észrevette, hogy nem valami elmaradt emberek közé jutott. Ellenkezőleg, ujkori divatos családok legtökéletesebb typusával találkozott. Apa és fiu mintegy bajtársak voltak, kik egymásnak tréfásan hányták szemére apró kalandjaikat. A két fiatal leány mindent látott, mit a szinházban játszani szokás, és olvasott, mi könyvekben található. Alaposan ismerték a párisi körök titkos történetét; látásból ismerték Páris minden szépségét, bármely világhoz tartoznának is azok. Szülőikkel eljártak a nagy ingósági árverésekre, és nagy lelkesedéssel szólottak X. kisasszony gyémántjairól, és Z. kisasszony gyöngyeiről. Steinburg Irma kisasszony, az idősbik testvér, Fargueil kisasszony öltözeteit szokta utánozni; mig az ifjabbik egy barátját Figeac kis¬asszony¬hoz küldte volt, megtudakolandó, hogy mely divatárusnénál dolgoztat. A két leány gazdag volt. Irma megtetszett L’Ambertnek. A közjegyző úgy vélekedett, hogy félmillió menyasszonyi hozomány, és azon kitünő képesség, melynek Irma öltözködési módjában jeleit adta, nem megvetendő tulajdonok. L’Ambert gyakran, csaknem hetenkint eljárt Steinburgékhoz, egész a tél beálltáig, mely a kellemes és lágy ősz után egyszerre hirtelen beköszöntött. Ez a mi éghajlatunk alatt nem ritkaság; de L’Ambert orra ez alkalommal rendkivüli érzékenység jeleit adta. Veresedni kezdett, eleinte keveset, aztán mindig jobban; lassankint feldagadt, és roppant nagyra nőtt. Egy vadászaton töltött nap estéjén, miután L’Ambert orra sokat szenvedett az éjszaki széltől, a jegyző kiálhatatlan viszketést érzett e testrészében. Tükörbe nézett, s orrának szine nagyon visszatetszett neki.
    L’Ambert azzal biztatta magát, hogy jó meleg szobában, kandalló mellett, majd visszanyeri orra természetes szinét; és valóban ez igy is történt. De másnap megujult a viszketés, orra még jobban feldagadt, és még véresebb lett, sőt még violaszinünek is látszott. Most egy hetet kellett szobájában, kandallója előtt tölteni, mig orrának pirossága elmult. De a mint legelőször kiment, a baj megujult, daczára annak, hogy a jegyző igen melegen öltözködött.
    Ekkor L’Ambert komolyan megijedt, és rögtön előhivatá Berniért. Az orvos megérkezett, ugy találta, hogy az orr kissé meg van gyuladva, és jeges borogatást rendelt. A jegyző orra, e felfrissités daczára, sem nyerte vissza természetes szinét. Bernier nagyon csodálkozott a baj makacsságán.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633644669
Webáruház készítés