Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Termék részletek


Edgar Wallace: A borzalmak kastélya_EPUB

Edgar Wallace: A borzalmak kastélya_EPUB
540 Ft540

Flack, a zseniális gyilkos, akinek lelkén több ártatlan ember élete szárad, őrült is egyben. Ezért kerül a különleges Broadmoore-i fegyházba, ahol a nehéz eseteket, halálra ítélteket és életfogytosokat őrzik haláluk napjáig. Kivétel persze ez alól Mr. Flack, aki zsenialitásával képes ebből a lehetetlen intézményből is megszökni. Edgar Wallace egyik legjobb regénye ezzel a felütéssel indul, s az őrült Flack elindul bosszúhadjáratára.
Hogy milyen eredménnyel? Amint útját követjük, letehetetlen cselekményfűzés örvényébe kerülünk, ami magával húz - úgy, ahogy Flack ránt a romlásba és halálba szinte mindenkit maga körül. A kötetet Zigány Árpád lebilincselő magyar fordításában adjuk közre (a Kiadó).
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Részlet az e-Könyvből:

    Mr. Reedert mindenki úgy ismerte, mint higgadt, nyugodt embert, akinek nincsenek idegei és semmiféle izgalom nem hozhatja ki a sodrából. Simpson felügyelő életében most tapasztalta először, hogy az államügyészség detektívfőnökének nyájas ridegsége mögött szilaj féktelenség lappang. Heves hangon kérdezett valamit Simpsontól, aki erre csodálkozva felelt:
    - Hát igen, az autó visszajött. A sofőr azt mondotta, hogy parancsot kapott, hogy azonnal térjen vissza Londonba. Azt hittem, hogy ön megváltoztatta a tervét... De foglalkoznánk talán inkább ezzel az aranyrablással, Reeder?
    Mr. Reeder olyan szemmel mérte végig Simpsont, hogy ez önkéntelenül összerezzent.
    - Foglalkozzék vele a hóhér! - hördült fel Mr. Reeder fogcsikorgatva.
    Simpson most látta először J. G. Reedert a maga őseredeti mivoltában és megszédült tőle.
    - Most visszamegyek, és kivallatom azt a majompofájú kriminalistát - mondta Mr. Reeder - és kipróbálom rajta az igazmondásnak azokat az eszközeit, melyek feledésbe mentek az inkvizíció óta!
    És mielőtt Simpson felelhetett volna, Mr. Reeder már kint volt a szobából és szinte repült a lépcsőkön lefelé.
    ***
    Mr. Daver az íróasztalánál ült lunch után és idegesen malmozott az ujjaival, mikor Mr. Reeder kopogtatás nélkül belökte az ajtót és betoppant a szobába. Daver nem ismerte meg rögtön a detektívet, annyira megváltozott az arca és a modora. Orrán nem fityegett a szemüveg, arcát eltorzította az indulat, a modora nem volt szerény s a hangja se volt nyájas, mint rendesen.
    - Magát keresem, Daver! - zúgott fenyegetően a hangja.
    - Mr. Reeder?! - lihegte szorongva a sárgaarcú bohóc és egyszeriben halálsápadt lett.
    Reeder bevágta maga mögött az ajtót, széket rúgott maga elé, Daverrel szemközt és leült.
    - Hol van Miss Belman? - kérdezte.
    - Miss Belman? - dadogta Daver és rémület tükröződött minden vonásán. - Irgalmas Isten, Mr. Reeder! Ha valaki, hát ön csak tudhatja! Hiszen ön küldte Londonba a műszerért! És éppen kérni akartam, hogy tanítson meg...
    - Hol... van... Miss... Belman? - ismételte Mr. Reeder. - Ki vele, Daver, ha nem akarja, hogy...
    - Esküszöm, kedves Mr. Reeder...
    Reeder áthajolt az asztalon és megnyomta a villamos csengő gombját.
    - Óhajt... valamit? - dadogta Daver.
    - Beszélni óhajtok Mrs. Flackkel... akit ön Mrs. Burtonnak hív; de nekem ő csak Mrs. Flack.
    Daver arca oly vértelen lett, mint a halotté. Tíz évvel öregedett egy szempillantás alatt.
    - Kevesen tudják, hogy John Flack megnősült - mondta Mr. Reeder -, és még kevesebben tudják, hogy leánya is van. - Az a kérdés, tudja-e John Flack mindazt, amit én tudok?
    Sötét tűzben égő szemeit fenyegetően függesztette rá Daverre, aki teljesen összezsugorodott a vészes tekintet alatt.
    - Tudja-e John Flack - folytatta a detektív -, hogy amikor ő bekerült Broadmoorba, kígyósimaságú titkára, ez a tányérnyaló varangy és élősdi szolgalélek az ő nyomdokaiba akart lépni, mint a Flack-banda vezére és zsarolással, fenyegetésekkel rákényszerítette az őrült John Flack leányát, hogy legyen a felesége?
    Őrjöngő félelemmel, hörögve könyörgött neki Daver:
    - A mindenható Isten nevében... ne oly hangosan!
    De Mr. Reeder könyörtelenül folytatta:
    - Mielőtt Flack a fegyházba került, leányára bízta híres bűnügyi lexikonját. Ő volt az egyetlen, akiben bízott; a felesége gyönge rabszolga volt, akit mindig megvetett. Mr. Daver, a titkára, egy évvel aztán, hogy Flacket lecsukták, megkaparintotta ezeket a könyveket. Megszervezte saját kis bandáját Flack régi főhadiszállásán, amelyet névlegesen meg is vett. Attól a pillanattól kezdve, amikor ön megtudta, hogy John Flack meg akar szökni... és ebben a szökésben önnek segítenie kellett... ön állandóan halálos félelemben élt, hogy John Flack megtudja, mily aljas módon kijátszotta és megcsalta ön őt... Merje mondani, hogy hazudok, és azonnal leütöm, mint a veszett kutyát! Most pedig feleljen! Hol van Miss Belman?
    - Nem tudom! - tagadta Daver makacsul. - Flack autóval várt rá; ez minden, amit tudok.
    Volt valami a hangjában, szemének alattomos villogásában, ami fölingerelte Reedert. Fogcsikorgatva nyúlt át az asztal fölött, megfogta a bohóc gallérját, irtózatosan megrázta és úgy maga felé rántotta, hogy Daver feje nagyot koppanva vágódott az asztalra. Ennek a bámulatos akrobatai teljesítménynek bámulatos eredménye is lett. Daver pár pillanatig úgy feküdt arccal az asztalon, mintha meghalt volna, majd hirtelen kirántotta gallérját Reeder vasmarkából, egyetlen ugrással az ajtónál termett, kirohant rajta és becsapta maga mögött. Mire Reeder fölrúgta írtjából az elébe lökött széket és kinyitotta az ajtót, Daver már nem volt sehol.
    A hallban egyetlen lelket se talált a detektív. Szolga nem volt sehol. Ahogy később megtudta, még aznap reggel elbocsátották az egész cselédséget egyhavi fizetéssel és valamennyit az első vonattal elexpediálták Siltburyből is. Mr. Reeder kiszaladt a főkapun át a kertbe, de Daver ott sem volt. Az egyik detektív, aki őrségen volt a kertben, odaszaladt hozzá, de már csak a házban érte utol, amikor Mr. Reeder az emeletre akart fölmenni.
    - Senki se jött ki a házból a kertbe - mondta a detektív, mikor Reeder megkérdezte, hogy nem látta-e Davert.
    - Hányán vannak itt a kertben? - kérdezte Reeder. - Négyen?... Hozza föl valamennyit a házba. Zárjanak be minden ajtót, hogy senki se mehessen ki és hozzanak feszítővasat is. Házkutatást tartunk, karhatalommal, még hogy ha fegyelmit kapok is érte. Brill-ről még semmi hír?
    - Még semmi, uram - felelte a detektív, szomorúan rázva a fejét. - Szegény öreg Brill! Félek, hogy végeztek vele. A fiatal hölgy, reményiem, szerencsésen megérkezett Londonba?
    Mr. Reeder ingerülten rámordult:
    - A fiatal hölgy?... Nos, mit tud róla?... Talán önre volt bízva, Gray?
    - Én kísértem az autóig, sir....
    Reeder azonnal galléron fogta az őrmestert és bevezette a ház előcsarnokába.
    - Most mondjon el mindent, amit csak tud... Először is, milyen autóba ültette?... A márkát... Az autó márkáját értem!
    - Igazán nem tudom, Mr. Reeder - felelte Gray őrmester meglepetve. - Egészen közönséges kocsi volt, azzal a különbséggel, hogy az ablakai be voltak szögezve; de azt hittem, hogy ez az ön különös intézkedésére történt.
    - Egész pontosan mondja el, milyen volt a külseje! - sürgette Mr. Reeder az őrmestert.
    A detektív részletesen leírta az autó külsejét, már amennyire az esti szürkületben, futólag láthatta. Azt leszámítva, hogy az ablakai be voltak szögezve, nem látott rajta semmi különöset, de úgy véli, hogy lebocsátható födelű túraautó volt...
    Ez édeskevés volt és szemernyivel se csökkentette Reeder aggodalmait. Mikor Gray őrmester visszajött az embereivel és bezáratta a főkaput, Mr. Reeder fölvezette őket az első emeletre. A rendőrség már alapos házkutatást végzett aznap reggel, de Daver szobáit egyelőre csak felületesen nézték át. Mr. Daver lakása a folyosó legvégén volt és mikor a rendőrök odaértek, be volt zárva. Két percig se tartott, míg kinyitották a háromszobás lakást.
    A szalonban sok könyv volt, a közepén álló asztalon halomban hevertek a számlák és levelek, de nyoma se volt semmiféle olyan okmánynak, amely elárulta volna, hogy összeköttetésben áll a Flack-bandával. A hálószoba nagy fényűzéssel volt berendezve, de ebben is hiába kutattak; semmiféle olyan bizonyítékot nem találtak benne, aminőt Mr. Reeder keresett.
    A lakás a régi kastély egyik sarkát foglalta el és Mr. Reeder már éppen ment belőle kifelé, mikor megfordulva, megakadt a szeme a szoba sarkában álló barna bőrdíványon. Visszament és el akarta húzni a faltól, de nem bírta megmozdítani; nyilván bele volt eresztve a padlóba. Megrúgta az oldalát és a dívány tompán, üresen kongott.
    - Mi lehet ebben a díványban? - kérdezte tűnődve.
    Hosszas keresés után Gray megtalálta a dívány rejtett rugóját, s amikor megnyomta, fölnyílt a teteje - hanem a dívány ládája teljesen üres volt.
    - Az a bosszantó ebben a furcsa házban, uram - mondta Gray, miközben a lépcsőn lefelé mentek -, hogy az ember lépten-nyomon azt hiszi, no most fontos bizonyítékra bukkantam... s aztán kiderül, hogy tévedés volt.
    Reeder nem is felelt; egyre növekvő izgalma végképpen elfoglalta. Csak pár perc múlva szólalt meg, szórakozottan:
    - Nagyon sok furcsa dolog van ebben a házban...
    De a mondat közepén torkán akadt a szó. Vérfagyasztó sikoltás hasított bele a ház néma csöndjébe, s a rémes hangtól mind megdermedve torpantak meg. Ily szörnyen csak az üvölthetett, aki szemtől szemben áll a halállal.
    - Segítség!... Reeder... Segítség!
    A rémes sikoltás abból a szobából hallatszott, ahonnan éppen kijöttek és Mr. Reeder megismerte Daver hangját.
    - Oh... Isten... I-is-te-e-en!...
    Odafönt eró'sen becsaptak egy ajtót - Reeder hármasával ugrálta át a lépcsőket, a detektívek mindenütt a sarkában. Jól emlékezett, hogy Daver lakosztályának az ajtaját félig nyitva hagyta, és most, amíg ő a lépcsőn a félemeletig lement, valaki nemcsak becsapta, hanem be is zárta az ajtót.
    - Hamar a feszítővasat! - parancsolta Reeder.
    Bent a szobában halotti csönd volt. A detektívek a küszöb alá tolták a feszítővas görbe végét, aztán hirtelen lenyomták. Az ajtó nagy recsegéssel fordult ki sarkaiból s a detektívek berontottak a szobába, - de mindjárt a küszöbön földbe gyökerezett a lábuk. Mindnyájuk tekintete az ágyra meredt, s aztán tétován néztek egymásra, mintha nem mernének hinni tulajdon szemüknek.
    Az ágy selyemtakaróján, keze-lába szétvetve, mint a békáé, hanyatt feküdt Daver és üveges szemei kimeredve bámultak föl, a mennyezetre. Mr. Reeder már tudta, hogy Daver halott, még mielőtt látta volna oldalában a szörnyű sebet, melyből kiállt a hosszú pengéjű késnek barna nyele.
    A detektív ráhajtotta fülét az áldozat szívére, megtapogatta még meleg pulzusát, de jól tudta, hogy ez már hiábavaló. Aztán gyorsan megmotozta a halottat. Mellényének belső zsebében vastag bankócsomót talált.
    - Mind ezres bankó - mondta -, összesen kilencvenöt darab... És mi van ebben?
    Kis bőrtárca volt, benne első osztályú hajójegy Southamptonból New Yorkig, de „Sturgeon” névre és mellette rendes útlevél ugyanerre a névre, az Egyesült Államok londoni konzulátusának szabályszervízumával.
    - Készen volt a szökésre, de nagyon sokáig késlekedett vele - jegyezte meg Mr. Reeder. - Szegény ördög!
    - De honnan került ide, sir? - kérdezte Gray. - Holtan nem hozhatták ide, hiszen...
    - Oh, nagyon is élt még, mikor az imént segítségért kiáltott - mondta Reeder röviden. - Akkor gyilkolták meg, mikor sikoltozott. De kell lennie valami titkos útnak ebbe a szobába, amelyet még nem találtunk meg... Hát ez mi volt?...
    Tompa dörrenés hallatszott, mintha nehéz ajtót csaptak volna be valahol - és a dörrenés a fal mögül hallatszott... Mr. Reeder rögtön nekiesett a feszítővassal a falnak a dívány mögött, de a falburkolat mögött tömör téglafal volt. Leszakított még két-három fatáblát, de azok mögött is tömör falat talált. Most fölnyitotta a díványt, betörte a fenekét, de alatta gránitutánzatú cementpadozat volt - rejtekajtónak semmi nyoma.
    - Hát itt nincs semmi - bosszankodott Mr. Reeder. - Menjen le, Gray és telefonáljon Simpsonnak. Jelentse, hogy mi történt.
    Mikor egyedül maradt, odament a halotthoz és tüzetesebben megvizsgálta. Emlékezett, hogy Daver hosszú aranyláncot viselt, amelynek egyik vége a nadrágzsebében volt, a másik vége pedig mellényének egyik gombjához volt kapcsolva. Ez az aranylánc eltűnt, a mellény gomblyuka pedig el volt tépve. A halott hátulsó nadrágzsebében egész csomó összegyűrt papiros volt egy megviselt bőrtárcában: följegyzések, számlák, csekkszelvények, apróbb jegyzetek, stb., részben ceruzával írva, szabálytalan, alig olvasható betűkkel. Az egyik valami vegyi formula volt, a másik rövid utasítás.
    ,,Ház Reeder lakásával szemben kibérelhető. Kibérelni vagy kulcsát megszerezni. Értesítés a szokott helyen. ”
    A legtöbb ilyen jegyzet olvashatatlan volt, vagy ha el is lehetett olvasni, Mr. Reeder nem értette meg. De végül talált egy gyűrött papírdarabot, amelynek láttára minden vér a szívébe csurgott vissza, úgy hogy szédülten tántorodott meg. Gyűrött újságszeletre írva ezt a pár sort olvasta:
    „Belman lezuhant a sziklatetőről, hat mértföldnyire Larmes Keeptől nyugatra. Kerestesse meg a holttestét, mielőtt a rendőrség ráakad.”
    Mr. Reeder körül forogni kezdett a szoba...
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    978963364701W
Webáruház készítés