Dugonics András: Etelka Karjelben_EPUB

Részlet az e-Könyvből:

SZÉPLAKI
Aszszony! magunk vagyunk. - Hogy minden rendetlenséget el-kerűllyűnk (noha bár jól ismérjük egymást) csak azt kérdem előre: maga-é Etelének, a Karjele Fejedelemnek Hitesse?
KETELA
Oh mennyei fények! be kegyesek vagytok, hogy édes Etelémnek nevét tizen-öt esztendők után, füleimbe hangoztattyátok. Hozott Isten benneteket, édes könyveim! hozott Isten benneteket. Igen-is Széplaki, én vagyok azon szerencsétlen Etelka.
SZÉPLAKI
Igazán mondgya Fejedelemséged: hogy szerencsétlen. Ki mind Urát, mind magát (pedig olly sok ideig) a bú-bánatoknak tengerébe buktatta.
KETELA
Én buktattam-é Uramat?
SZÉPLAKI
Azon igazi Férjet, azon érdemes Fejedelmet, azon hasonlíthatatlan jó embert, gyalázatossan el-hagyta.
KETELA
Teremtő Isten! mit hallok! Lehetett-é nékem Etelémet el-hagynom? Gondolhatta-é ő azt Etelkája felől? Oh ismérem én az én Etelémnek szívét, ő azt nem gondolhatta felőllem.
SZÉPLAKI
Lássa bár a teremtett állat. Azon sok nyomorúságok, mellyeken, tizen-öt esztendőktől fogva, által-menni kelletett, meg-nem-törhették úgy szívét, hogy a színlést, azon Istentelen ál-orczát, le-tehette-vólna. Mondgyon igazat Fejedelemséged. Csupán csak a töredelmesség fogja szülni Etelével való meg-egygyezést.
KETELA
Oh bár olly igaz volna az egész Világ, a-mint igazak az én szavaim. - Széplaki! a-ki tizen-öt esztendőkig (sok szenvedések, ezer viszontagságok között) maga ártatlanságától meg-győzettetve marad; az méltán mondhattya maga felől: én ártatlan vagyok.
SZÉPLAKI
Teremtő Isten! Lehet-é ennél nagyobb színlést találni! - Hallya Fejedelemséged. Azon tanúbizonyság, ki Fejedelemségednek szavait meg-hazuttollya, a-ki Fejedelemségednek nyakát-is törheti, eme vad Szigetben lakozik. Le-fogja ez az ál-orczát vonni, és szeme közé mondani: Te voltál Te, ki én érettem Etelét el-hagytad, és így egész Karjelt tövestől fel-forgattad.
KETELA
Oh ki-mondhatná ezt szemembe! - Állitsd elő azon gyalázatost: hadd szóllyak magyarossan szivéhez. Soha engem a nyomorúság le-nem-gyalázhatott annyira, hogy testemmel egygyüt böcsűletemet-is le-gyalázta vólna. Állitsd elő azon gyalázatost, ki azt szemembe merné mondani.
SZÉPLAKI
Nem isméri tehát azon embert, pedig ezen Szigetben, kiért Eteléjét el-hagyta, és a-ki után ide jött?
KETELA
Ime bizonságul hívom az Istent, hogy, ha bár fejemet le-csapnák-is, egy ollyan útálatos felől semmit se tudok. Állitsd-elő eme Mocsok-embert.
SZÉPLAKI (csúfolódva)
Hogy-hogy kerülhetett tehát Fejedelemséged egygyüvé (pedig ezen el-hagyatott vad szigetben) ama Hengerivel?
KETELA
Teremtő Isten! lehet-é ennél nagyobb gyalázat?
SZÉPLAKI
Én hoztam-ki Hengerit Karjelből, és, hogy Fejedelemségednek gyalázattyát örökre el-temessem, őtet e vad szigetbe ki-tettem, hogy a vadaktól öszsze-szaggattasson.
KETELA
Büntessen-meg az Isten, ha erről csak egy szót-is tudok.
SZÉPLAKI
Egy esztendő múlva, meg-hallotta gondolom Fejedelemséged: hová vittem Hengerit. Mert másként hogy jöhetett vólna utánna? Tagadgya ezt Fejedelemséged.
KETELA
Oh egek fénnyei! - Lehet-é ennél ocsmányabb dolgot koholni! - Én a Karjeliek Fejedelem-aszszonya! - Édes Etelémnek igen kedves Hitesse! - egy Hengerinek kedviért el-hagyhattam vólna Uradalmimat, e vad Szigetbe jöhettem vólna: hogy itt a Nyomorúságokkal gyűrűt váltsak, az éhséggel jegybe járjak, a sanyarú gyötrelmekkel ölelkezzem. Oh tüzes Mennykövek, hogy nem húllotok azoknak fejekre, kik felőllem így gyanakodhatnak!
SZÉPLAKI
A gyanú kevés vólna, de a tapasztalás?
KETELA
El hagyhattam vólna Etelémet, kit még most is ki-mondhatatlan-képpen szeretek? és pediglen egy puruttya emberért? egy gonosz Hengeriért? kit én soha életemben nem láttam, kivel egy szót, (ezen vad Szigeten kivül) soha nem beszéllettem. - Széplaki! Engemet talán meg-akarsz csalni? Ezt tőlled meg-nem-érdemlettem. Vígyázz magadra: az ártatlanság Istennek védelmezése alatt szokott lenni: meg ne büntessen.
SZÉPLAKI
Én Fejedelemségedet meg-csalni nem akarom.
KETELA
Boszszantani tehát? - Ez még am-annál-is roszszabb.
SZÉPLAKI
Se nem boszszantani, hanem vallatni.
KETELA
Ki tett téged Bírómnak?
SZÉPLAKI
Az atyafiságos Szeretet, melly arra ösztönözött: hogy Fejedelemségedet ki-keressem, töredelmességre vehessem, és Etelével öszsze-békéltessem.
KETELA
Kiknek szíveik soha egymástól el-nem-szakadnak, azokat össze-békéltetni nem szükség.
SZÉPLAKI
Aszszonyom! Ezek valósággal mind szép szavak. De, megkövetem, nem igazak, hanem csupa hitetők.
KETELA
És ezt szemembe meri Széplaki mondani? pedig illy bátran?
SZÉPLAKI
Éppen olly bátran, mint Fejedelemséged én előttem meri mondani; hogy soha Hengerivel, e Szigeten kívül, nem szóllott. Én előttem mondám, ki ezen két szemeimmel láttam azt, a-mit bár ne láttam volna.
KETELA
Láttál-é valamit, vagy semmit; azt nem tudhatom: mert a te szemeid nem az enyimek. Ha láttad pedig: hogy én valaha, ezen Szigeten kívül, Hengerivel szóllottam, az vagy ördöngös babona, vagy szemfény-vesztő boszorkányság vala. Most-is azt mondom: soha Hengerit életemben nem láttam, soha vele nem beszéllettem.
SZÉPLAKI
Veszszek-el, ha valaha ennél nagyobb csudát láttam. Ez után immár szemeimnek se hihetek.
KETELA
Sőtt Magyar-országi hitemre mondom, holott Isten kegyelméből a világra születtem: hogy ha meg-kénoznának-is, soha annak okát adni nem tudnám: mért bujdosott-el Országából kedves Etelém. Hogy tőllem el-evezett, el-se-búcsúzott, egy egész esztendeig viszsza-se-jött.
SZÉPLAKI
No már én egészlen oda vagyok.
KETELA
Édes Etelémnek el-bújdosása után ki-száraztottam szemeimet. Kerestem őtet de nem leltem; fohászkodtam utánna, de nem hallotta; Hivogattam hajlékaimban, de nem értette.
SZÉPLAKI
Ez az aszszony engemet egészlen bolondá tészen.
KETELA
Egész egy esztendeig bé-zárkozva vártam viszszajövetelét. Végtére sírni nem, hanem, pokolkénnyaimmal magamat emíszteni tudtam. Útra indúltam magam-is: hogy őtet fel-keressem. És íme, hajó-törésem után ezen szigetre ki-vettettem, a honnét mindeddig haza-nem-mehettem: mert soha az-után hajót erre nem láttam.
SZÉPLAKI
Most immár olly bizontalanságban vagyok: hogy azt se tudhatom: láttam-é akkor valamit, vagy semmit se. Mi hasznom immár: hogy fejembe szemeket viselek. - Csak azt akarom még kérdeni: tudgya-é Fejedelemséged, hogy e Szigetben légyen az, a-ki, a-mint én láttam, ő-is szemeivel látta.
KETELA
Ki lehet az, Széplaki?
SZÉPLAKI
Itt itt e Szigetben vagyon.
KETELA
Kicsoda?
SZÉPLAKI
E Szigetben vagyon Etele!
Hogy Etelka e Szavakat hallotta: ki-mondhatatlan nagy csudálkozásra, de még ennél-is nagyobb örömre fordúlt. Tizen-hat esztendőktől fogva semmit se hallván édes Eteléjének élte, avagy holtta felől, hogy most nem csak élne, hanem e Szigetben-is lenne, ezt igen csudállotta: hogy pedig őtet láttya, meg-ölelheti, ezt örömének mondhatni. Alig mondotta-ki Széplaki ama szavakat, nagy örömjébe lévén, így kezdette
KETELA
Mit! - Etelém vagyon itt? Etelém vagyon e Szigetbe?
SZÉPLAKI
Itt van igen-is, de nem úgy mint Fejedelemségednek hitese, hanem itélő bírája. Ő-is látta azt, a-mit én láttam. Az ártatlanság elég erős oszlop. Ahhoz támaszkodgyon Fejedelemséged. A-mit én előttem szóval mondott ártatlansága felől, az csupa nád-szál, reá-könyökölni nem lehet. Etele fontos ember. A-mit én el-hihetek; ő azt gyengeségnek tarthattya.
KETELA
Oh Te Széplaki! én beszédeidtől tartok: mert te az én meg-csalásomra iparkodol. Hol venné itt magát az én édes Etelém? - Oh szólly igazán: itt van-é? és hol van?
SZÉPLAKI (alattomban)
Ezen aszszonyság, a-mint látom, Urának bírságától nem fél. Ez még annál csudálatossabb.
KETELA
Látod: hogy meg-akarsz csalni. Mi gyönyörűséged benne: ha egy kézzel nyújtod a vigasságot, és azt két kézzel kapdosod viszsza? Mond-meg igazán: e Szigetben van-é édes Etelém?
SZÉPLAKI
Itt van igen-is ezen Szigetben. A napnyúgoti partra kötött-ki, innéntt nem meszsze.
KETELA (ki-mondhatatlan nagy öröm-özönei között)
Oh hálákat adok néked Magyarok Istene: hogy engem meg vígasztalni akartál, minek-előtte e Világból ki-szóllítani kévántál. Oh Széplaki! soha a Természet okossabban nem gondolkodott, mint mikor a jó-hírt-mondó Fejedelmeknek szájokban a nyelvet teremtette. - Oh Széplaki! ide látnál az én szivembe. - Oh gyere fussunk hozzája! - Hadd ölellyem-meg, ha mindgyárt az-után meg-halok-is. El-akara menni.
SZÉPLAKI (viszsza tartóztatni akarván Ketelát)
Még csak egy szót aszszonyom!
KETELA
Egygyet se Széplakitól. Ezreket édes Etelémtől. Ezek-után ki-törte magát Etelka. Alig-is várhatta, hogy édes Eteléjét meg-lássa. De hátra vala ám még a fekete leves.
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában