Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Dosztojevszkij: A játékos naplója_EPUB

Dosztojevszkij: A játékos naplója_EPUB
540 Ft540

A játékos főhőse lázadó, ingatag fiatalember. Egy nemesi családba szegődik házitanítónak, majd romlott levegőjű német és francia városokban él három esztendeig egy megalázó szerelem és a szerencsejáték rabjaként. A kisregény kidolgozatlansága ellenére is az egyik legolvasottabb Dosztojevszkij-írás. A regény fiatal hősét vad szerelme sodorja a játékhoz, de a nyerés és vesztés kiszámíthatatlan szeszélye érzelmeit is feledteti. Arra gondol, hogy számító gondolatmenete legyőzi a vak szerencsét, és ezért újabb és újabb kísérleteket tesz: véglegessé téve az "önsorsrontást". (Legeza Ilona)

A kötetet Szabó Endre fordította.

eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    A babuska türelmetlen és ingerült volt. Látni lehetett rajta, hogy a roulette nem hagyott neki békét. Minden egyéb iránt egyszerűen érzéketlen maradt és általában igen szórakozott volt. Például: most útközben semmiről sem tudakozódott, nem úgy, mint legutóbb. Meglátva egy pompás fogatot, amely mellettünk tova röpült, fölemelte a kezét és megkérdezte, hogy kié az? de úgy látszik: a feleletemet már nem hallotta. Eltűnődését folytonosan türelmetlen mozdulatokkal és duruzsolásokkal szakította félbe.
    Mikor a pályaházhoz közel értünk s én messziről megmutattam neki Wurmerhelm bárót és bárónét, a babuska szórakozottan nézett oda s közömbösen mondta:
    – Á!
    Aztán hirtelen Potapycshoz és Mártához fordult, akik utána lépkedtek és nyersen rájok ripakodott:
    – Hát ti mit kullogtok utánam? Csak nem foglak benneteket mindig magammal cipelni! Te magad is elég vagy nekem - fordult hozzám, mikor azok sietve meghajtották magukat és visszamentek.
    A játékteremben már várták a babuskát. Rögtön helyet csináltak neki ugyancsak a croupier mellett. Nekem úgy tetszik, hogy ezek a croupierk mind csak olyan mutatós hivatalnokok, akiknek úgyszólván mindegy, hogy nyer-e a bank vagy sem, bár minden bizonnyal el vannak látva bizonyos instrukciókkal az iránt, hogy miképpen kell közönséget fogni s a bank érdekeit megóvni - s az ilyenekért külön jutalmakban részesülnek. Legalább a babuskát már úgy tekintették, mint bizonyos áldozatot.
    És amitől a mieink féltek, az tényleg bekövetkezett.
    A dolog lefolyása a következő volt:
    A babuska makacsul megmaradt a zérónál és rögtön húsz aranyával rakatta velem a tételeket. Megtörtént egy, két, három tétel - a zéró nem jött ki.
    – Tégy, tégy! - döfölt engem a babuska türelmetlenül.
    Én engedelmeskedtem.
    – Hányszor tettünk már? - kérdezte végre, türelmetlenségében a fogát csikorgatva.
    – Már tizenkétszer, babuska; kétszáznegyven aranyat vesztettünk már. Ismétlem, babuska, hogy estig talán...
    – Hallgass! - vágott a szavamba a babuska; tégy a zéróra és tégy a vörösre ezer forintot. Nesze, itt a bankjegy.
    A vörös kijött s a zéró megint «befagyott»; kaptunk ezer forintot.
    – Látod, látod! - suttogott a babuska - csaknem visszakaptuk, mind amit fölraktunk. Tégy újra a zéróra; meg vagy tízszer megpróbáljuk, aztán abbahagyjuk.
    De az ötödik tételnél a babuska már végkép elvesztette a kedvét.
    – Hadd a pokolba azt a semmirevaló zérót. Nesze, tedd föl ezt a négyezer forintot mind a vörösre.
    – Babuska! Sok lesz. Hátha nem jön ki a vörös - rimánkodtam én.
    De a babuska kicsibe múlt, hogy meg nem vert. (Különben annyira döfölt a könyökével, hogy azt lehet mondani: verekedett.)
    Nem volt mit tenni: föltettem mind a négyezer forintot. A babuska nyugodtan ült és méltóságosan kiegyenesedett, egy csöppet sem kételkedvén, hogy nyerni fog.
    – Zéró! - kiáltott a croupier.
    A babuska eleinte nem értette, de mikor látta, hogy a croupier besöpri az ő négyezer forintját az asztalon volt valamennyi tételekkel együtt s megtudta, hogy a zéró, amelyre mi felraktuk csaknem összes aranyainkat s amely oly sokáig nem jött ki, most mintegy bosszantásul éppen akkor ugrott ki, mikor babuska jól összeszidta és elhagyta - csak óbégatott és úgy összecsapta a kezét, hogy az egész terem visszhangzott tőle. A körülállók még nevettek is.
    – Lám csak, lám! Hát csak most bírt kijönni a semmirevaló! - mérgelődött a babuska - nézd a haszontalanját! Te vagy az oka! Mindennek csak te vagy az oka! - esett nekem dühösen és oldaldöféseket osztogatva - te beszéltél le róla.
    – Babuska, én csak józanságot ajánlottam, hogy lehetnék én felelős az eshetőségekért?
    – Adok én neked eshetőségeket, ne félj! - súgta fenyegetően - takarodj tőlem!
    – Isten önnel, babuska - szóltam én megfordulva, hogy elmenjek.
    – Ivanovics Elek, maradj! Hallod: Ivanovics Elek? Hová mégy? Ugyan mi akar ez már megint lenni! Né, hogy fölhúzta az orrát. Bolond! No, maradj itt még egy kis ideig, ne haragudj! - én vagyok a bolond, nem te. No, hát szólj, hogy mit csináljunk most?
    – Én többet semmit sem tanácsolok, babuska, mert megint engem fog okozni. Játsszék, ahogy akar; csak szóljon, majd én rakom a tételeket.
    – No, no! Hát tégy még négyezer forintot a vörösre. Nesze a bankjegy, - szólt, miközben a zsebéből kivette és átadta nekem a tárcáját - no fogd hát hamar, kerekszám húszezer rubel van benne.
    – Babuska! - hebegtem én - ilyen nagy összeg...
    – Nem bánom, ha belehalok is, de játszom. Tégy.
    Tettünk és vesztettünk.
    – Tégy, tégy; tedd fel mind a nyolcat.
    – Nem letet babuska, csak négyezret.
    – No hát tégy négyezret.
    Ezúttal nyertünk. A babuska fölbátorodott.
    – Látod, látod, - döfölt meg örvendezve - tégy fel újra négyezret.
    Feltettük - s elvesztettük; aztán egymásután többször.
    – Babuska most már mind a tizenkétezer elment.
    – Látom, hogy elment, - felelt a bőszültségnek valami különös nyugalmával, (ha lehet így kifejezni); látom, bátyuska, látom - dörmögött, mozdulatlanul nézve maga elébe, mintha elgondolkozott volna; - eh! - ha belehalok is, tégy még fel négyezer forintot.
    – De nincs pénzünk, babuska, a tárcában már csak orosz öt-percentes s még más valami kötvények vannak, de pénz nincs.
    – Hát az erszényben!
    – Csak apró maradt, babuska.
    – Van itt pénzváltó iroda? Nekem azt mondták, hogy a mi papírjainkat mind beváltják - szólt a babuska határozott hangon.
    – Oh, amennyit csak tetszik! De amennyit a beváltásnál veszít rajtok, az roppant sok.
    – Ostobaság! Játszani akarok. Vezess oda! Hídd elő azokat a semmirevalókat.
    Én eltoltam a karosszéket, előjöttek a hordárok s kigurultunk a teremből.
    – Gyorsan, gyorsan, gyorsan! - vezényelt a babuska - mutasd meg az utat, Ivanovics Elek... de a legrövidebbet. Messze van?
    – Pár lépésnyire, babuska.
    Hanem amint a térről be akartunk fordulni a sétányra, szemben találkoztunk a mieinkkel; együtt voltak a társaságban: a tábornok, De-Griet és mlle Blanche a mamájával. Alexandrovna Polina nem volt velök, sem mister Astley.
    – No, no, no! Csak ne álljunk meg! - kiáltott a babuska - mit akartok? Nem érek most rá veletek beszélgetni.
    Én hátul mentem: De-Griet hozzám ugrott.
    – Mindent elvesztett, amit tegnap nyert, azonkívül a magáéból tizenkétezret. Most megyünk az ötpercentes obligációkat beváltani, - súgtam én neki sietve.
    De-Griet a lábával toppantott és sietett ezt a tábornokkal közölni.
    – Állítsa meg, állítsa meg! - suttogta kétségbeesetten a tábornok nekem.
    – Próbálja csak őt megállítani - súgtam én neki vissza.
    – Nénikém! - közeledett hozzá a tábornok - nénikém... mi éppen most... éppen most (a tábornok hangja remegett, akadozott)... kocsit fogadunk... és kimegyünk a város mögé... Gyönyörű kilátás... éppen a nénike keresésére indultunk.
    – Eredj a kilátásoddal! - tiltotta őt vissza egy erélyes kézmozdulattal és ingerülten a babuska.
    – Ott van egy kis falu... ott teázni fogunk... - folytatta a tábornok kétségbeesetten.
    – Tejet iszunk a friss pázsiton - tette hozzá De-Griet vadállati mérgelődéssel.
    A tej és a friss pázsit - ez a legeszményibb idill a párizsi bourgeoisnál, mint tudva van; ebben van kimerítve az ő egész fölfogása, ami a nature-t és la verité-t illeti.
    – Eredj a tejeddel! Edd meg magad. Nekem a hasam fáj tőle. De mit is akartok velem? - kiáltott fel a babuska, - mondom, hogy nem érek rá.
    – Megérkeztünk, babuska, - mondtam én: - ez az.
    Odagurítottuk a széket a váltóüzlet irodájához. Én bementem váltani; a babuska a bejáratnál várt. De-Griet, a tábornok és mlle Blanche oldalt álltak, nem tudva, hogy mit csináljanak. A babuska mérgesen nézett rájok, mire azok eloldalogtak a játékház felé.
    Odabent nekem olyan föltételeket kínáltak, hogy nem mertem azokat magamtól elfogadni s kijöttem megkérdezni a babuskát.
    – Ah, a zsiványok! - csapta össze a kezét a babuska; - no, nincs mit tenni! fogadd el - kiáltott rám hirtelen határozva; - de mégis, megállj: hídd ki hozzám a bankárt.
    – Vagy valamelyik irodatisztet, babuska?
    – Hát akár azt! Mindegy! Oh, a zsiványok.
    Az irodatiszt kész volt kijönni, megtudván, hogy egy öreg, járni nem tudó grófné hivatja.
    A babuska sokáig haragosan és hangosan hányta a szemére az irodatisztnek, hogy csalók: alkudozott vele, összevegyítve francia, orosz és német szavakat, úgy, hogy nekem kellett tolmácsolni.
    A komoly hivatalnok csak nézett ránk és szótlanul ingatta a fejét. Sőt a babuskát oly merően és kíváncsian nézegette, hogy az már határos volt az udvariatlansággal, végre pedig mosolyogni kezdett.
    – No, most már takarodj a szemem elől! - kiáltott rá a babuska - fúlj meg a pénzemmel! Fogadd el a feltételeket, Ivanovics Elek; nem érek rá, különben máshoz fordulnék.
    – Ez a hivatalnok azt mondja, hogy másutt még kevesebbet adnak...
    Biztosan már nem emlékszem az átszámolásra, de arra igen, hogy szörnyű volt. Kaptam vagy tizenkétezer forintot aranyban és papírban, átvettem a számítási jegyzéket és kivittem a babuskának.
    – No, no, no! Nincs szükség az átszámolásra! - intett a kezével - csak siessünk, siessünk, siessünk!
    – Soha többet arra a nyomorult zéróra nem fogok tenni, de a vörösre sem - mondá, amint odaértünk a játékházhoz.
    Ezúttal mindenképpen rá akartam beszélni, hogy lehetőleg kis tételekkel játszék, biztatva, hogyha a szerencséje megfordul, akkor is ráér nagyobb összegeket rakni. De oly türelmetlen volt, hogy ámbár eleinte engedni látszott, a játék folyamában lehetetlen volt őt visszatartani. Mihelyt egyszer, kétszer tíz, húsz aranyat nyert, mindjárt oldalba lökött: «No lásd, no lásd, hogy nyertünk; ha most tíz helyett négyezer állott volna, hát négyezret nyertünk volna, de ez mi? - Te vagy az oka, te, te!»
    S bármennyire emésztett a bosszúság, látva az ő játékát, végre elhatároztam, hogy hallgatok és nem adok neki semmi tanácsot.
    Egyszerre csak odaugrott De-Griet. Mind a hárman a közelben leskelődtek. Én észrevettem, hogy mlle Blanche mamájával oldalt állt és a fiatal herceggel enyelgett. A tábornok világosan kegyvesztett, csaknem számkivetett volt. Blanche körül sürgött-forgott. Szegény tábornok! Sápadozott, pirult, remegett, sőt már a babuska játékára sem vigyázott. Blanche és a hercegecske végre kimentek; a tábornok utánok futott.
    – Madame, madame, - suttogott mézes-mázos hangon De-Griet, egészen odahajolva a babuska füléhez - madame, a játék így nem mehet, nem, nem... ez képtelenség! - gagyogott oroszul.
    – Miért nem? No, hát taníts meg - fordult hozzá a babuska.
    De-Griet erre gyorsan elkezdett franciául hadarni, tanácsokat adott, törte magát, azt mondta, hogy be kell várni, míg a szerencse megfordul, felsorolt valami számokat... a babuska egy szót sem értett belőle. De-Griet minduntalan hozzám fordult, hogy fordítsam le, amit mondott; újjával az asztalra mutogatott, bökött; végre felkapott egy ceruzát és egy papiroson számolni kezdett. A babuska végre kijött a türelemből.
    – No, most már takarodj! Ne darálj itt nekem ostobaságokat. Csak «madame, madame» - és magad sem érted a dolgot. Lódulj!
    – Mais madame - hadart De-Griet s újra magyarázni kezdett. Nagyon rájött!
    – No hát tégy föl egy tételt úgy, ahogy ez mondja; hadd lássuk, - szólt hozzám a babuska - meglehet, hogy úgy csakugyan kijön.
    De-Griet csak a nagyobb tételektől akarta a babuskát megóvni, azt ajánlotta, hogy a számokra egyenkint és kombinálva rakjunk. Az ő utasítása szerint a tizenkét első szám páratlanaira tettem egy-egy aranyat, a tizenkettőtől a tizennyolcadikig menőkre öt-öt darab aranyat, valamint a tizennyolctól a huszonnégyig terjedőkre mindössze tizenhat aranyat.
    A kerék megpöndörült.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155301179
Webáruház készítés