- Újdonságok
- Akciós termékek
- Nyomtatott könyv
- E-könyv
- Szépirodalom (fiction)
- Kötelező olvasmányok
- Magyar kortárs irodalom
- Magyar klasszikus irodalom
- Világirodalom
- Líra
- Fantasy, sci-fi
- Humor
- Krimi
- Romantikus, szerelmes
- Kaland, akció, szórakoztató
- Esszé
- Gyermek- és ifjúsági irodalom
- Mesék és Mondák
- Színművek
- Aiszkhülosz
- Arisztophanész
- Balassi Bálint
- Bolyai Farkas
- Bornemisza Péter
- Bródy Sándor
- Büchner, Georg
- Calderón
- Czakó Zsigmond
- Csáth Géza
- Csehov, Anton
- Csiky Gergely
- Csokonai Vitéz Mihály
- Dante Alighieri
- Dóczy Lajos
- Dugonics András
- Gaál József
- Gárdonyi Géza
- Gobineau, Arthur
- Goethe, Johann Wolfgang
- Grillparzer, Franz
- Hauptmann, Gerhart
- Hevesi Sándor
- Ibsen, Henrik
- Karinthy Frigyes
- Katona József
- Kisfaludy Károly
- Machiavelli, Niccolo
- Madách Imre
- Moliere
- Racine, Jean
- Rostand, Edmond
- Schiller, Friedrich
- Shakespeare, William
- Strindberg, August
- Szigligeti Ede
- Szophoklész
- Teleki László
- Vörösmarty Mihály
- Wilde, Oscar
- Útleírás, vadászat
- Szakirodalom (non-fiction)
- MOBI e-könyvek
- Összes
- Szépirodalom (fiction)
- E-könyv csomagok
- E-könyv Ajándékutalvány
- Prémium e-Book olvasó
- e-Book olvasó
- e-Book olvasó gyártónként
- e-Book olvasó tartozékok
- Használt e-Book olvasók
- CSAK NÁLUNK!
Dante: Isteni színjáték_MOBI
Az ifjú Dante Alighieri hamar tudott igen jól verselni és felettébb szerelmes volt. Méghozzá egy olyan leányba, akit csak látásból ismert, akivel még a következő években is alig-alig váltott egy-két szót. De így még regényesebb volt a szerelem. Hozzá írta epekedő költeményeit az éppen akkor divatossá váló 14 soros formában, a szonettben. Akkor is, amikor hírül hallotta, hogy az imádott hölgy - Beatrice - férjhez ment és amikor hamarosan jött a gyászhír, hogy ifjan meghalt. Dante a vágyakozásban is, a bánatban is és még inkább a gyászban azt érezte, hogy a szerelem megismerésével új élet kezdődött a számára. Tulajdonképpen ezzel a felismeréssel fejeződik be a középkori és kezdődik az európai újkori költészet. Ez a szerelmes, bánatos, gyászoló fiatalember szenvedélyesen tanulja mindazt, amit tanulhat. Külföldi egyetemeken is hajszolja az új tudnivalókat. Elvetődik Párizsig is, ahol alig néhány évtizeddel előbb a nagy pedagógus és iskolaszervező, Robert Sorbon már kiformálta az azóta is róla elnevezett híres egyetemet. Ott a kor legjobb tudósaitól tanulhatja, amit filozófiáról (még az arab filozófiáról is), az ókori nagy történetírókról, a teológiai vitákról tudni kell. És közben Párizsban is az otthoni olasz nyelven írja gyászoló szonettjeit a lelkében soha nem múló szerelemről.
Mikor azután hazakerül, s kezd már részt venni a politikai életben, kialakul benne első remekművének a terve. Újra meg újra átolvasva, sorrendbe rakva a Beatrice-szonetteket, felidézi magának azokat a körülményeket és hangulatokat, amelyekben ezeket megfogalmazta, és regényszerűen látja gyászos szerelmének történetét. Ezt meg kell írni úgy, hogy jellemzi a helyzeteket és közli, hogy melyik verset milyen külső és lelki körülmények közt írta. Az elkészült műnek "Új élet" (Vita nuova) címet adja. Versgyűjtemény is, lírai-lélektani önéletrajz is. - 29 éves, amikor ez a mű már számos másolatban kerül olvasók körébe. Firenzében már költői híre van, de ez időben életét betölti a közélet, egyre inkább vezéralak lesz. Meg is nősül, több gyermeke is születik, és az évszázad végére már az állam élén áll. Ekkor 35 éves. Sokkal később innét fogja kezdeni a nagy művet, az "Isteni színjáték"-ot: "Az emberélet útjának felén" (Babits Mihály fordítása). Tehát 70 évet jósol magának. Valójában csak 56 évet élt, de ennyi idő alatt is meg tudta alkotni a halhatatlan életművet. (Hegedüs Géza)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában
-
Részlet az e-könyvből:
Huszonharmadik ének
Forese és a soványak
Míg szemeimet így a lomb setét
zöldjébe fúrtam, mint az szokta tenni,
ki madárkákra veszti életét:“Fiacskám, most már ép ideje menni” -
szólt, ki atyámnál több volt - “hogy ne vesszen
engedett időnkből hiába semmi!”Szivessen fordultam s mentem szivessen
a két Bölcs után, kiknek bölcs beszéde
örömmé tette, hogy nyomuk kövessem.S ím, sírás szállt, és ének, itt a légbe: -
“Labia mea, Domine” - s ki hallá,
kínra hangolta, és gyönyörüségre.“Mely hang szürődik itt fülünkbe, dallá?” -
kérdém; s a Mester: “Bizonyára árnyak,
így oldva bűnük bilincsét” - sugallá.Mint vándorok, kik gondolkodva járnak,
ha találkoznak idegen csapattal,
utánuk fordulnak, de meg nem állnak:úgy jött utánunk, gyorsabb mozdulattal,
utólért, s elkerült, de szembebámult
egy csapat árny - s ment, néma áhitattal.Szemük fekete gödre mélyre tágult;
az arcuk sápadt, s bőrük, mint silány zsák
csontjukon, a csont formái után nyúlt.Nem szárította hajdan íly soványság
Erysichtonnak sem csontig a bőrét,
bár hiun hajtá enni bősz kivánság.S én gondolám magamban: “Im a dőrék,
kik várát veszték szent Jeruzsalemnek,
hol Mária fiába verte csőrét.”Gyöngyvesztett gyűrük gödrei a szemnek;
ki minden arcban azt olvassa: OMO,
itt jól láthatta alakját az M-nek.Ki gondolná, ha nem tudná, hogy omló
víz csábjától, vagy alma illatától
lehessen lélek gyötörve hasonló?S én is, mivel nem láthatám okát, oly
csupa csont-bőrré hogy őket mi tette,
nem térhettem magamhoz a csodától;mikor egyszerre szemét rám vetette
feje mélyéből egy árny, s fölujongván:
“Mily kegy engedte ezt nekem?” - rebegte.Nem ismertem föl arcán, csak a hangján:
s amit elzárt az arc, azt fölnyitotta
a hang, fülembe ismerősen zsongván.És ez a szikra újra fölszitotta
az elváltozott ajk régi emlékét:
Forese arca rejtezett alatta!“Ne nézzed” kért ő - “bőröm aszu kérgét,
mely régi színét rejti most; ne nézzed
árnyam husának sorvadt semmiségét:Magadról beszélj: mire szánt a Végzet?
s milyen két lélek vezet erre? Kezdjed
a szót, s ne szünj meg, csak mikor bevégzed!”“Arcod, melyet szemeim megkönyeztek,
mikor meghaltál, most épannyi búra
indít” - feleltem - “hogy ily húsa-vesztett.Az istenért, mi tépi és mi dúlja?
úgy bámulok, ne várjad, hogy beszélek:
ki szólna, míg ily kérdés gyötri-fúrja?”“Örök végzésből” - felelé a lélek -
“itt titkos átok rejlik vízbe-lombba’:
tagjaim attól ollyan ösztövérek.S mind, aki itten dalol sírva” - mondta -
“mind, aki csak torkát szolgálja, míg él,
így lesz itt újra szentté, éhbe-szomjba.Az édes alma illata s a híg ér,
mely fája lombját öntözi sugárba,
éhünk-szomjunk fölgyújtja, s enyhet ígér:és nem csak egyszer újul, körbe járva,
kínunkra itt ez éh-szomj, kínra, mondom;
mondhatnám inkább: üdvünknek javára,mert e szomj az, mely a Golgota-dombon
vezette Krisztust, hogy majd mondja: »Éli«
s megváltásunkért vért örömmel ontson.”És én: “Forese, hogy megszünve élni
régi világodat jobbal cserélted,
több idő nem tellt, mint alig öt évnyi.S ha erőd fogytát hamarabb elérted
vétkezni többé, mint a kincses bánat
óráját, mely az Úrral megbékéltet:hogy’ engedett már íly föl a Bocsánat?
Azt hittem, hogy még odalenn talállak,
ahol az évért év szedi a vámot.”Felelte: “Hogy már ily magassan állok,
s itt szürcsölöm e kínok édes ürmét,
Nellám könnye tevé, mely sohse fáradt,s imája, mely kivitte, hogy ne ülnék
a Várakozás szikláján, de minden
körön át hamar ide fölkerülnék.Ó, özvegyecském, társam, drága kincsem!
annál jobban megnyeri az Urat
az ő jósága, mert egy, s párja nincsen:mivel a szárd föld Barbagia alatt
még mindig szemérmesebb asszonyában,
mint a Barbagia, ahol ő maradt.Mit mondjak többet teneked, barátom?
Látom az órát, melynek ez a mái
óra nem lesz még régi óra, látom,mikor szószékről fogják prédikálni
a rossz flórenci nőknek a tilalmat,
keblük’ bimbóstul mutogatva járni.Mely barbár népnél kívánt külhatalmat,
papi korbácsot, mely pogány hazába’,
az ős parancs, hogy: »Tested eltakarjad!?«De ha e kacér népség igazába
tudná, terítve hogy reá mily asztal
vár: már a jajra nyitva volna szája.Mert ha látásom igaz-volta nem csal,
előbb lesz bús, mint arca szőrös annak,
akit ma még a csicsijja vigasztal.De ne rejtsd, testvér - kik közelbe vannak,
mind, s nemcsak én már, bámul lesve, nézzed -
ki vagy, hogy megtör rajtad az arany nap?”És én feleltem: “Ha visszaidézed,
hogy’ éltünk együtt, én veled, s te vélem,
az emléket ma is súlyosnak érzed.Ilyen életből vitt ki bölcs vezérem
(ki ott megy), mikor nemrégibe tölten
ragyogott annak húga át az éjen” –(és a Napra mutattam) - “vitt ki törten,
valódi holtak éjén át, valódi
húsban, mely most is őt követi bölcsen.Onnan e Hegyre hítt vigasztalódni,
hol ti, kiket elgörbitett az élet,
köröngtök; újra sudárrá tolódni!És addig mondja, hogy tovább kísérhet,
míg nem találkozom Beatricével:
ott el kell válnunk, úgy szól az Itélet.Vergiliusz az, aki így vezérel”, -
(s mutattam) - “s véle láthatod az árnyat,
ki miatt előbb mind ez az egész helyrengett, örülve, hogy feljebbre szállhat.”
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában
-
Cikkszám 9789633642788