- Újdonságok
- Akciós termékek
- Nyomtatott könyv
- E-könyv
- Szépirodalom (fiction)
- Kötelező olvasmányok
- Ady Endre
- Edmondo de Amicis
- Arany János
- Babits Mihály
- Balassi Bálint
- Honoré de Balzac
- Baudelaire, Charles
- Benedek Elek
- Bródy Sándor
- Carroll, Lewis
- Catullus
- Cervantes, Miguel
- Csáth Géza
- Csokonai Vitéz Mihály
- Dante
- Dickens, Charles
- Dosztojevszkij
- Dsida Jenő
- Eötvös József
- Fazekas Mihály
- Flaubert, Gustave
- Gárdonyi Géza
- Georg Büchner
- Grimm testvérek
- Hugo, Victor
- Jókai Mór
- József Attila
- Kaffka Margit
- Karinthy Frigyes
- Kármán József
- Katona József
- Kemény Zsigmond
- Kipling, Rudyard
- Kisfaludy Károly
- Kosztolányi Dezső
- Krúdy Gyula
- Madách Imre
- Mikes Kelemen
- Mikszáth Kálmán
- Móra Ferenc
- Móricz Zsigmond
- Petőfi Sándor
- Rostand, Edmond
- Shakespeare
- Stevenson, Robert, Louis
- Swift, Jonathan
- Szigligeti Ede
- Szophoklész
- Tömörkény István
- Tóth Kálmán
- Twain, Mark
- Verne Gyula
- Vörösmarty Mihály
- Zrínyi Miklós
- Iskolakezdés - kötelező olvasmányok csomag
- Magyar kortárs irodalom
- Magyar klasszikus irodalom
- Világirodalom
- Líra
- Fantasy, sci-fi
- Humor
- Krimi
- Romantikus, szerelmes
- Kaland, akció, szórakoztató
- Esszé
- Gyermek- és ifjúsági irodalom
- Mesék és Mondák
- Színművek
- Útleírás, vadászat
- Kötelező olvasmányok
- Szakirodalom (non-fiction)
- MOBI e-könyvek
- Összes
- Szépirodalom (fiction)
- E-könyv csomagok
- E-könyv Ajándékutalvány
- Prémium e-Book olvasó
- e-Book olvasó
- e-Book olvasó gyártónként
- e-Book olvasó tartozékok
- Használt e-Book olvasók
- CSAK NÁLUNK!
Dante: Isteni színjáték_EPUB
A mű igen összetett alkotás: alaptörténetét tekintve epikus munka, a főhős, Dante útját beszéli el a másvilágon, a Pokolban, a Purgatóriumban és a Paradicsomban, egészen addig, amíg a bűnös, megtévedt ember végül Isten színe elé jut. De hallatlan epikus gazdagság jellemzi a mű részleteit is. Dante a pokol bugyraiban, a purgatórium hegyén vagy a paradicsom fénylő köreiben járva is mindenütt ismerősökkel, ismerős történetek elmondóival találkozik. Rendre megjelennek a költeményben a középkori világtörténelem legnagyobb figurái, elbeszélik életüket, tragédiáikat vagy éppen megdicsőülésüket. Ezek a történetek azonban végtelenül drámaiak is. Alakjait, eseményeit a drámai konfliktusok, a nagy tragédiák formaszerkezetére emlékeztető módon csoportosítja. A híres nagy jelenetek (a fiait megevő Ugolinó vagy a bűnös szerelemben élő Paolo és Francesca stb.) szinte mindegyike önálló dráma, nem is beszélve az egész művet átfogó nagy metafizikai drámáról, az Úr és Lucifer küzdelméről, a pápaság és a császárság nagy párharcáról, az üdvösség és a kárhozat tragikus alternatíváiról. De teljességgel lírai is a Színjáték, hiszen egy lélek történetét mondja el, hatalmas életgyónásnak tekinthető, a megtisztulás, az Istenhez való emelkedés és az emberi fölé emelő nagy szerelem vallomásának. E három nagy réteg még mindig csak a töredékét teszi ki a nagy műnek, amely tulajdonképpen hatalmas világmodell. Belesűrítve mindaz, amit a középkor legnagyobb elméi művészetben, tudományban tudtak, éreztek. Summa jellegű alkotás, amely a legfinomabb művészettel, a legmagasabb rendű versbeszéd szavaival, nagyívű kompozíció teszi arányossá, minden ízében megszerkesztetté a költeményt. (Legeza Ilona)
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában
-
Részlet az e-Könyvből:
Jobb vágya győzve harcolt az enyémmel,
hogy kedvem ellen is kedvébe járván
szivacsom félig szárazon vivém el.Indultam, s indult vezetőm, a párkány
szabad részén, a sziklához szorulva,
mint a falcsipkéhez az őr a vártán,mert e nép, kinek itt csöppekbe hull a
szemén a bűn, mely földön oly hatalmas,
a külső részt telefeküdte túlra.Aj, átkozott légy, ősi szukafarkas,
ki éhesebben vágysz, mint minden állat,
hogy mindeniknél több prédát csikarhass!Ó, Egek, mikből gondoljuk, hogy árad
emberi sorsok minden érverése:
mikor jön, ki e vadat űzni szálland?Gyér volt, és lassu, lábunk lépdelése;
s az árnyba néztem, mivel szörnyü volt ott
a szenvedők sirása, mellverése.S nem messze egy hang: “Mária, te boldog!” -
véletlen épen előttünk nyöszörge,
és mint vajúdó asszony, úgy sikoltott.S ezt sírta: “Szent Szűz! inségtől gyötörve
éltél, mutatja nyomorod tanyája,
hol megszületett méhednek gyümölcse.”S: “Jó Fabricius!” - tolda még reája -
“inkább szegénység erényét kerested.
mint kincset, melynek vétek volna ára!”E szavak engem érdekelni kezdtek
s közelebb mentem; hogy lássam a lelket,
kinek ajkárul elibénk repestek.Még Miklós tékozlásáról is ejtett
pár szót a hang, hogy a becstelen élet
karjából három hajadont kifejtett.“Szólj szent szavaknak kiáltója, lélek,
ki vagy? és mérthogy ez áldva-nevezni
méltó szenteket egymagad dicséred?Szólj, fáradságod nem fog kárba veszni:
megjutalmazlak egykor, visszatérve
a kurta földi útat befejezni.”“Elmondom” - szólt - “nem jutalmat remélve,
hanem mivel e szent utat taposva
ily kivételes kegyben látlak - élve!Az én magvamból nőtt ki ama rossz fa,
mely oly sötét árnyat vet a keresztény
földre, hogy jó termést csak gyéren hoz ma.De ha - Douai, Lille, Gent s Bruges harcba kezdvén, -
van mód bosszúra: nem fog késni - s Attul,
ki mindent ítél, esdve kérem ezt én.Capet Hugónak hívtak engem ott túl:
s Lajosok és Fülöpök atyja lettem,
kik trónon ültek, frank uralkodókul.Egy párisi mészárostól születtem,
mikor kihaltak a régi királyok
kivéve egyet, (kit zárdába tettem)s láttam, hogy a kormányon magam állok,
s új szerzeményre annyi volt a módom,
s annyi hivem, ki értem síkra szállott,hogy ím az özvegy koronát utódom
fejére tettem, akitől eredt szent
csontok sora, hogy mindmáig huzódjon.Míg nagy provánszi hozománya nem kent
szégyent fajomra, s bűnbe nem sodorta,
jót sem, de rosszat sem tett tűrhetetlent:de ottan már hazudva és tiporva
szerzett vagyont; és aztán, vezeklésül
Normanhont, Pontit s Gaszkonyt elrabolta.Károly Itáliában - vezeklésül
szegény Konrádint föláldozta; s aztán
Tamást az égbe küldte - vezeklésül.Látom az időt, s messze sincsen az tán,
hogy egy uj Károly jő francia honból,
magát s népét valóban megmutatván.Egyedül jő, és fegyver nélkül rombol,
csak a Judás lándzsáját hozva, mellyel
Firenze gyomrát fölhasítva tombol.Nem föld, de szégyen lesz, amit igy elnyer,
annál nagyobb szégyen a jók szemében,
mennél kevésbbé gondol ő ilyennel.Egy másik Károlyt hajó-rabja-képen
látok, saját lányára alkudozva,
mint rableányra a kalózok épen.Ó, rút fukarság, míly nagyobb gonoszra
vihetsz még, aki fajom úgy befontad,
hogy önnön húsát oltárodra hozza?!S hogy mindez ne is tűnjék borzalomnak,
látom Alagniát - sőt, helyettesében,
Krisztust is, foglyául a liliomnak.Látom, ujra gunyolják, szörnyüképen,
az ecetet s epét ajkára tolják,
s élő latrok közt őt ölik meg épen.Látom az új Pilátust - semmi korlát
vérszomjának; s a templomba viendi,
törvény ellen, a kapzsiság-vitorlát.Ó, Uram Isten, melyik hír jelenti
már a boszút, amely haragod csitítván
lelkem békéjét újra megteremti?Mit a Szentlélek jegyesére hitvány
dalt énekeltem, mely felém terelte
szemed, kiváncsiságod lángra szítván:csak addig árad ajkainkrul szerte,
amíg a nap tart; de ha besötétül,
más hangon szól az ének, más szövegre.Akkor Pygmalionnak esetérül
zendül a dal, hogy aranyért epedve
rablásba hull, és gyilkolásba szédül;a kapzsi Mídás kínját sem feledve,
hogy vágyai balul teljesedének,
amit ma is mesélnek még nevetve;bolond Ákámról is beszél az ének
és zsákmányáról, melyért szinte máig
üldözi még haragja Józsuének;még Zaffirát és férjét éri vád itt;
s a patát, mely Heliodort gyötörte,
zengi a hegy; s visszhangozza csucsáigPolymnestort, ki Polydort megölte;
majd végre: »Crassus, mondjad az aranynak
izét, amellyel szájad lyukja töltve!«És halkul ennek, emelkedik annak
olykor a hangja, amint, szíve hajtván,
vágyai halkulnak vagy fölsuhannak.Igy az imént sem csak egymagam ajkán
szólt a nappali dal sem; csakhogy itt
közel nem zengte más oly hangosan tán.”S már a szólótól lábunk messze vitt;
s amint erőm engedte, törekedtem
legyőzni az ut nehézségeit:midőn hallám, hogy megremeg felettem
a Hegy, minthogyha leesőbe lenne;
s mintegy halál fagyától, megmeredtem.Szörnyűbben Délos szigete se renge,
mikor Latóna rajta rakta fészkét,
hogy az Ég Két Szemét megszülje benne.S egy riadás a hegynek minden részét
bezengte úgy, hogy Költőm így vigasztalt.
“Hol én vezetlek, mért fog el a kétség?”“Gloria in excelsis” - így magasztalt
Istent a hang, amint jobban kivettem
a riadásban lobogó magas dalt.Mi mozdulatlan vártuk s meglepetten
- mint akik első hallgatói voltak,
a pásztorok - mig a dal tovarebben.Majd lábaink tovább zarándokoltak
szent útjukon, nézvén a heverőket,
kiknek már újra könnyeik omoltak.A kíváncsiság annyira elővett,
az átélt rejtélynek nem lelve nyitját,
mint soha eddig (ha se csal, se tévedszegény emlékem) - de kérdeni titkát
nem merték ajkaim, s bár nézelődve
lesték, kilesni szemeim se birták;
s tovább mentem, habozva és tünődve.e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában
-
Cikkszám 9789633642795