Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Czakó Zsigmond: Kalmár és tengerész_EPUB

Czakó Zsigmond: Kalmár és tengerész_EPUB
340 Ft
  • Részlet az e-Könyvből:

    ÖTÖDIK JELENET
    Endre, Louise. Endre Herminát az ajtóig kíséri. Visszajőve Louise-nak a pamlagon helyet mutat, melyet elfogad, maga pedig egy székre ül - nagy szünet.
    LOUISE
    E perc, úgy látom, terhelő hadnagy úrra.
    ENDRE
    Egészben nem tagadhatom, azonban úgy hiszem, hogy helyzetünk különös voltában mentséget fogok találni.
    LOUISE
    Hadnagy úr!
    ENDRE
    Ön ellenkező feleletet várt, jól tudom, de tudom azt is, hogy e perc mindkettőnkre nézve terhelő.
    LOUISE
    méltósággal. Ön még szabad.
    ENDRE
    És ön nem? Ó, ne vonjon azon térre, kisasszony, melyet most mindkettőnknek vagy legalább nekem kerülni kell. Mi e pillanatig soha nem láttuk egymást; azon körülményeket pedig, melyek egybehozának, jelenleg bókok által sem kimenteni, sem méltányolni nem lehet.
    LOUISE
    Kimenteni? És miért?
    ENDRE
    Úgy vélem, mindketten túl vagyunk azon ponton, hol hosszú bevezetés volna szükséges. Az ismeretség első pillanatában már férj és nő levén belőlünk, szívünk hangulatáról beszélni annyi volna, mint viszonyunkat, érzelmünket s egész valónkat nevetségessé tenni, és hogy ezt elkerüljük, teljes őszinteséggel kell egymás előtt feltárni keblünket. Mi félünk egymástól, mert viszontérzés köztünk szerepet nem játszott, és mert mindkettőnket e lépésre nem saját akaratunk, hanem egy rokoni szózat benső parancsa bírt, melynek áldozatul esénk.
    LOUISE
    Ön pirulni kénytet.
    ENDRE
    Legyen nyugodt, kisasszony. Ily esetben a tiszta lelkiismeret és nyílt kebel nem utolsó vigasztalás. Hogy kötelességek összeütköztével talán nem a helyesbiket választánk, csak az idő mutathatja meg, melynek mindketten aggodalommal nézünk elébe. Azonban úgy hiszem, ezen kötelességet nem lesz oly nehéz végeznem, mint aminő nehéz volt azt elvállalnom.
    LOUISE
    Ön nemes lelkű!
    ENDRE
    Hagyja ezt, igen gyenge gyógyszer ez oly sebre, mely már temetni való. Kárpótlás itt egyedül az lehet, ha oly szívet nyerek, mely enyémet egész valójában érti.
    LOUISE
    Arról biztosíthatom.
    ENDRE
    E biztosításhoz, kisasszony, engedelmével, még némi kétség fér.
    LOUISE
    Hogyan?
    ENDRE
    Atyja kívánatának ellenszegülés nélkül engedett ön?
    LOUISE
    habozva. Én... igen...
    ENDRE
    Ez azt tenné, hogy az ész önnél siket volt a szív hangjára, pedig szívében volt oly érzelem, mely jelen helyzetével egybe nem hangzik, erről elfogultsága meggyőzött az első pillanatban.
    LOUISE
    Uram.
    ENDRE
    S ha minket valaki figyelemmel megnézne, aligha azt nem fogná mondani, hogy nekem pénzre, önnek pedig mindenek előtt egy férjre van szükségünk.
    LOUISE
    Hadnagy úr!
    ENDRE
    Kétségtelenül, és míg önnek e tekintetben titkai lesznek, emészteni fogják keblét, mindaddig, míg tőlük meg nem szabadul.
    LOUISE
    Ön kínokat áraszt lelkemre.
    ENDRE
    Óhajtom, hogy kínai számomra keserű gyümölcsöt ne teremjenek; de legyen meggyőződve, hogy határozatom sokkal rendíthetetlenebb, hogysem bárminő körülmény visszalépni kényszeríthetne - ha szinte ezáltal... kis szünet, vizsgálva Louise-t ön szemébe könny tolul... tehát igazam volt!
    LOUISE
    Hadnagy úr!
    ENDRE
    Én szívemet önnek lába elé tevém.
    LOUISE
    Legyen könyörületes!
    ENDRE
    Ne aggódjék, bárminő csapást elbírok, de - megcsalatást...
    LOUISE
    Megcsalatást...
    ENDRE
    Ez igen keserű jegyajándék volna kegyed gazdag tőkepénze mellett.
    LOUISE
    Tehát meg kell vallanom...
    ENDRE
    Meghallgathatom-e anélkül, hogy ön pirulni ne legyen kénytelen?
    LOUISE
    Ó ég... nem...
    ENDRE
    Nem... értem... elég!
    LOUISE
    Ne átkozzon, meg valék csalatva.
    ENDRE
    Ki által szerencsétlen?
    LOUISE
    Ön e ház nyugalmát fogja feldúlni.
    ENDRE
    E ház nyugalmát - nem értem önt.
    LOUISE
    Kelendi úr védence - segéde -
    ENDRE
    Árthur?
    LOUISE
    Gróf Strahlenberg név alatt jutott hozzánk, s csak tegnap tudhatám meg a valót.
    ENDRE
    A nyomorult!
    LOUISE
    elébe borul. Öljön meg, ó, öljön meg!
    ENDRE
    Megölni önt - azért mert ember, mert szívéhez egy maroknyi gyarlóságot vetett a teremtő, melegágyául jövendőjére csírázó fájdalmaknak?! Letépni arcát, mivel a sors kegyeskedett azt boldogtalanság cégérének felütni?! Sokkal nyomorúbb szív az, kisasszony, melynek egy ily nyomorú életre, mint öné, szüksége van, és ez a szív - enyém. Keljen fel, s köszönje sorsának, hogy oly bíró elébe állítá önt, mely előtt az igazság pirulni kénytelen. Felemeli.
    LOUISE
    Ön nemes lelke nem némítja el a belső bíró szemrehányásait, nem azon tudatot, hogy gyalázatomat jövendő boldogtalanságába kell elrejtenem.
    ENDRE
    Béküljön ki szívével - íme, én megkezdem az engesztelődést helyzetem iránt; ön pedig megnyughatik, hogy oly férfi bírja kezét, ki titkait soha nem fogja sem szemrehányás, sem bosszú eszközéül használni. Láthatja végre, hogy találtam egy bennünket egybekötő láncot, s ez csak egymás megismerésével volt lehetséges - és miután az első perc előre rettegett fájdalmait leszámolánk, egy jobb jövőnek legalább reményét ne hányjuk el.
    LOUISE
    Ön új napot derít lelkemre.
    ENDRE
    Szereti ön még a csábítót?
    LOUISE
    E pillanatban úgy érzem, hogy sohasem szerethettem.
    ENDRE
    Elég. Becsületbeni megtámadhatása mostantól kezdve engem gyaláz meg, ezért ne feledje, hogy férfikar védi önt. Összekelésünknek három nap alatt meg kell történnie, és ha valaki e rövid határidő miatt némi bámulnivalót találna, szolgáljon okul, hogy négy nap múlva tengerre utazunk.
    LOUISE
    Ön akaratjától függ minden perce életemnek.
    ENDRE
    Most pedig e három napra búcsút kell öntől kérnem, mely lelkem nyugalmára szükséges, minthogy itt Pesten azalatt oly dolgok adhatnák elő magokat, melyek vagy akadályoznának, vagy bátyám előtt elárulnának. Azért az ön gaz csábítóját sem vonhatom számadásra anélkül, hogy e ház nyugalmát most már fel ne háborítsam. E három napra tehát el kell távoznom, azon reménnyel, hogy kevés légváltozás és elszóródás kívánt befolyással lesznek fellázadt kedélyemre. Addig is béke önnel.
    LOUISE
    Boldogság angyala lebegjen ön felett.
    ENDRE
    Isten önnel. Sebesen el.

    HATODIK JELENET
    LOUISE
    Isten önnel - egy puszta isten önnel, és csak egy nyomorú kézszorítást sem! Nem érdemeltem-e ennyit egész lényem kínpadra állításával? Megtagadva magamtól minden kíméletet, kitárva sebeim egy oly férfiasan nemes kebelnek?! - Ó, én nyomorult vagyok! Midőn bírni óhajtanám, és minden percet vágyainak kitanulására használni, eltávozik egy mosoly, egy vigasztaló szó nélkül, és elszóródásban keres enyhülést! Jól értettem őt. Szerelmet nem adhat, tán becsülést sem, a szánalom pedig ily fájdalmak előtt koldusajándék - ily áron nem fogadhatom el hitét. Könnyűi kitörnek. Az utolsó eszköz van hátra, melyben legalább a megnyugvás bizonyos. Ez által megérend, s áldozatáról megismerve az oly közönségesnek tartott lelket - porait talán becsülni fogja. Ingadozva el.

    HETEDIK JELENET
    Hermina hálóterme oldalajtókkal - a fenékfalon lebocsájtott kárpitok, oldalról a kárpit előtt egy pamlag. Elöl asztal, rajta gyertya, csöngettyű sat. Kívül a felvonás végéig rendre növekedő vihar. Egy óra tizenkettőt üt.
    HERMINA
    oldalról jön. Éjfél, és férjem még nem érkezett meg. A vihar mindig zordonabb, s útja veszélyes lehet. Istenem, vezesd őt az éjhomályban, tartsd meg családja boldogítására. Vihar, szélvész. Különös félelem gyötri szívemet, neme az előérzetnek, melyen hatalmat venni nem tudok. Endre házunk legbiztosb őre eltűnt ily időben, és senki sincs jelen, ki ha valami történnék, segédül és védelmül lehessen, csupán Árthur, de kiben már többé nem bízhatom. Bizonyos irtózás futja el idegeimet egy idő óta, valahányszor ezen emberre gondolok. Meg kell tőle mindenáron menekednem. Ó, csak házam nyugalma ne volna általa kockáztatva! Mindegy, kötelesség parancsol, és férjem még ma fog tudni mindent; hiszen csak vétkes könnyelműség és nem bűn az, mit vele tudatni kénytelen vagyok. Életem jobb részét adnám oda, ha keblem e szemrehányástól ment volna! Imakönyvet veszen elő, s olvas - kis szünet. Nem lehet, ajkim imára nyílnak, s lelkem másfelé barangol. Leteszi a könyvet, nyugtalanul fel s alá jár. De talán igenis felcsigáztam nyugtalanságomat, hiszen hányszor utazott már vészes időben anélkül, hogy legkisebb baj érte volna. - Nyugodt leszek. Pamlagra ül. Itt várom el, gyermekemről gondolkozom, ki oly szépen alszik, s azon édes jövőről, mely családomra üdvöt áraszt. Vajha e boldogság Endrére is kiterjedne! Bízom Louise-ban, ő okosan felfogva helyzetét, bizonyosan igyekezni fog magát ily férfira érdemessé tenni. Mintha álom fogná el szemeim; nem csoda, a múlt éjeken sokat szenvedtem - megkísértem az álom balzsamát - ledől s majd elalszik.

    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633644263
Webáruház készítés