Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya_EPUB

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya_EPUB
340 Ft340

A magyar felvilágosodás világirodalmi rangú, Robert Burnshöz fogható költője Csokonai Vitéz Mihály Somogyban vendégeskedve 1799 telén vetette papírra "furcsa vitézi versezetét".
A Lilla iránti tisztelet egy idő után valamiféle nő-megvetésbe csapott át a költőnél, részben ennek, részben egykori szatírikus kedve újáéledésének eredményeként született meg a komikus eposz, melyben az idegenmajmolást, a nemesség üres életmódját kitűnő, realisztikus figurák történetében bírálja. Legnagyobb értéke a burleszk történeten és rokokó mitológián minduntalan átütő, diákos és népi ihletésű lírai realizmus: a kis magyar kánaán, a somogyi úri-nemesi társaság parlagi "édes életének", lelki ürességének szatirizálása. A szerző nemcsak az idegen divatszokások másolásán gúnyolódik, hanem magát a léha és pazarló nemesi életformát is célba veszi. Kiváló alkalmat ad erre a farsangoló nemesi társaság viselkedésének, életmódjának aprólékos ismertetése, amihez a hősök hiteles beszédstílusa, az eposz sokszor és méltán dicsért képei adnak szemléletes hátteret. A Dorottya vagyis a Dámák diadalma a Fársángon című vígeposz előbeszédében Csokonai a művészi ábrázolás törvényszerűségeit, a költészet céljait elemzi, a tartalom fontosságát hangsúlyozva a formával szemben. (Legeza Ilona)
eBook a Digi-Book kiadásában

  • Részlet az eKönyvből:

    Éris sem henyéle a többi társával,
    S minden rést és útat megrakott minával.
    Most pedig (ki tudná még meg is gondolni!)
    Álommézzel kezdi Izráelt locsolni.
    Izráelt a bőgőst, kit altató méze
    Mindjárt a legméllyebb álomra ígéze.
    A bőgője mellől feldűle Izráel,
    Helyét alattomba Eris foglalá el,
    S ollyan vén zsidóvá válék azon nyomban,
    Amillyen rabbi nincs lembergi templomban.
    Felveszi a vonót, kapja a húrokat,
    Széjjel igazítja s tekeri azokat.
    Rajtok száz discordánt hangzatokat csinál,
    Mellyek bérohanván a fül dobjainál,
    A nyúgovó lelket úgy felháborítják,
    Hogy gondolatjait egymásra zúdítják,
    A szép hármónia, melly a hólt húrokról
    Az érző-inakba szállong, és azokról
    A lélekbe felhat, s a szívbe bényomúl,
    Hogy azt az erkőlcsnek szentelje templomúl,
    Egyszerre elhagyá a húrt, az inakat,
    A lelket, a szívet, - s a jó rend megszakadt.
    Jól tudta azt Éris, hogy a szív útjának
    Birtokán hatalma van a muzsikának! -
    Mint a zőld Hortobágy kövér mezejében
    A csintalan betyár, ha a szél mentében
    Süvegmocskot éget a szalmán vagy pipán,
    Maga meg odébbáll gyalog vagy paripán;
    Hiába hangicsál a duda, furulya,
    Összebőg a marha, megszalad a gulya,
    Tehén, üsző egyre szalad a cserénynek,
    Van baja, van mérge a szegény legénynek:
    Így ama szédítő hangok bűbájára,
    Az Éristől titkon húzott muzsikára
    Tódúlt a dámáknak nagyjok és aprajok.
    Zűrzavar lett, kiki bámúlta, mi bajok?
    Szintúgy törték, nyomták az ajtón magokat,
    Otthagyták a táncot s a gavallérokat.
    Dorottya már szintén ugrott örömében,
    Tajtékba lábbogó szíve reményjében,
    S köröskörűl nézvén az amazon hadat,
    Győzött már előre! nyúzta is a vadat.
    A bosszúállásnak, truccnak kívánsága
    Benne a legfelsőbb garádicsra hága;
    Carnevált már saját lábánál képzette,
    S mint csókolják kezét az ifjak mellette. -
    Gyenge, kevély cipő, ugyan mit nem tennél,
    Ha te a süvegnek főhelyére mennél?
    Most is te szabsz törvényt ezer galántoknak,
    Akik imádói a piciny láboknak:
    Sok férjfiész saját Kapitoliomát
    Elhagyja, s csókolni leszáll lábad nyomát.
    Mihelytt tanácskoztak együtt egy keveset,
    Amelly is sok szóval, kevés sóval esett,
    És minden bibéjét gyarló szép nemeknek
    Illették (de amit a kűlső füleknek
    Nem lehet most nékem előtrombitálni,
    Szent titkok! mellyeket tilos profánálni): -
    Dorottya kiválaszt egyet nagy felhanggal,
    Aki a szálába menjen követ-ranggal
    S mondja meg az ottan lévő vendégeknek,
    Mi a kívánsága a dámaseregnek.
    Rebeka vala ez, a tisztes Rebeka,
    Kinek ősz a haja, görbe a dereka,
    Ki hajdan magának, most pedig másoknak,
    Sok próbán általment kerítője soknak.
    Ékesenszólóbb ő, mint akármelly kofa,
    Meg is van edződve orcáján a pofa.
    Ezt választották ki Dorottya s a szépek.
    Hogy az ifjak előtt legyen az ő képek.
    Ki is állt nyúlbőrös szalupban a dada;
    Melléje Dorottya még kilencet ada.
    Kongott már a szála: nem tudták odaki,
    Hogy a szép nimfákat mi a kő hordta ki?
    Bent egy-két ifjasszony csak úgy csilleng-filleng,
    Mint a szedés után az elhagyott billeng.
    S midőn éppen immár azon töprenkedtek,
    Hogy a sok dezentír szépek hová lettek,
    S egy kurázsis ifjú szinte már értek ment:
    Rebeka s az egész követség megjelent. -
    Kacagtak az urak és brávót tapsoltak,
    Mert ebből egy jeles maskarát gondoltak.
    Carnevál maga is (nem tudta) vígadott,
    Hogy a dámasereg illy szép tempót adott.
    De midőn azokat különös gálával
    Látták vala lenni szeriőz minával,
    Nem tudták a dolgot egybe mire vélni,
    Mígnem missz Rebeka így kezdte beszélni:
    “Uracskáim! engem azok kűldöttenek,
    akiket az Urak meg nem érdemlenek,
    Azok, kiket ide hozott ma a szánka,
    Az a sok ifjasszony s drága szép leánka,
    Kiknek, bár magokat olly nagyra nézik is,
    Lába kapcája sem lehetne egyik is.
    Mért vágynak olly nagyra a gavallér névvel
    Ha úgy bemocskolják azt a szilvalével?
    Phi! arra a névre fel sem nyitnám számat,
    Vagy a zsibvásárba vetném a pundrámat. -
    Mit ér a fodroshaj? a mándzsét? a tászli?
    A zsinóros nadrág, ha az ember bászli?
    Pedig melly kényesen-feszesen-begyesen
    Járnak az uracskák végig a Pártesen?
    Az Úr is Pozsonyban eleget fentergett:
    Mért nem produkál hát itthon is Schlossberget?
    Azért, mert nem szabad? azért, mert nem illik? -
    Azért, mert az Urak mind csak kákompillik!
    Magok elcsergetik másutt súgárjokat,
    S itthon még csúfolják a szegény lyányokat.
    Kereken kimondom: az urak s Úrfiak
    Csak ahon nem kéne, ott csintalan fiak. - -
    Ez a locsperdi is, az ebágyról esett,
    Mit tesz? mért jött ide? nálunk mit keresett?
    Léhűtni jött ebbe a kompániába?
    Diktom, faktóm! vesszen pokol-kurvanyjába!
    Fársángnak hívatná ő is magát hogy már,
    Pedig pernahájder, gézengúz, koszlobár.
    Mégis ő mér hányni a dámáknak fittyet:
    De megtanítjuk ma ezt a kótyonfittyet.
    Meg! és minden leány fülébe pesel ma;
    Néked szól a lecke, te gizgaz, te selma! - -
    De, hogy követségem hosszason ne essék:
    Idejöttöm okát meghallgatni tessék.
    Minden rangú dámák egyes akarattal
    Engemet kűldöttem olly parancsolattal,
    Hogy kívánságokat adjam elő pontban
    Az Uraknak; melly is áll e három pontban:
    Elsőben az Urak szabad tetszésünkre
    Ezt a gaz Carnevált adják ki kezünkre;
    Másodszor haladék nélkűl felkeressék
    A nagy mátrikulát, hogy megégettessék:
    Harmadszor, valakik most is nőtelenek,
    Minket solenniter mind megkövessenek.
    Ha e kívánságot a szála felhagyja
    S követő-levelét nékem ki nem adja,
    S a mátrikulával ezt a gaz spicbubot:
    Ellenségnek tartsa az asszonyi klubot.” -
    “Ellenségnek tartjuk az asszonyi klubot;
    Magunk közt egyet sem esmerünk spicbubot;
    (llyen választ ada Bordács Rebekának)
    Szüksége van nálunk a mátrikulának;
    Eb, aki Kenteket, néném! megköveti;
    Diktom! s az öreg fart visszacepelheti.”
    E szókra az urak mind kacajt ütének,
    De a lyány-követek felmérgesedének. -
    S mihelyest az egész követség-csoporttal
    Rebeka visszatért a kerek réporttal:
    Seregét Dorottya mindjárt összeszedte,
    S egy rendes ármáda formájába vette. - -
    Nyílj meg most, Helikon! nyílj meg; s ti magatok,
    Szép istenasszonyok, előttem dalljatok.
    Ti elmondhatjátok, jut is eszetekbe,
    Kik állottak belé a leányseregbe.
    Kik vóltak vezéri az amazonoknak,
    S örök egri nevet kik nyertek magoknak. -
    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9789633641576
Webáruház készítés