Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné_MOBI

Részlet az e-Könyvből:

MÁSODIK JELENÉS
Lipittlotty, Lázár és Samu.
LIPITTLOTTY
Jó napot, Lázár!
LÁZÁR
Isten hozta az Urat, Isten hozta, tessék leülni, most épen szép újságot halodám.
LIPITTLOTTY
Mit, Lázár?
LÁZÁR
Gibraltár fővezére Sampiónét várát ostrommal megvette, és hogy mi mostanába igen nagyon megvertük az anglusokat.
LIPITTLOTTY
Az elég örvendetes újság, hanem Lázár, itthon van-é az asszony?
LÁZÁR
Szolgalatjára az Úrnak, meg most ebédnél is frissen volt, hanem ebéd után valami nehézségét érzette - a szokott nyavalyája jött rá.
LIPITTLOTTY
Micsoda szokott nyavalyája?
LÁZÁR
Aval nem szolgálhatok, aztartom aranyér.
LIPITTLOTTY
Bizony, nagyon sajnálom. (félreszóllal) Eb sajnálja a vén dögöt, hanem Samuka ezt a levelet vinnéd el Boriskának, hanem meg ne mutasd asszonyádnak. Asszonyádnak pedig mondd meg, hogy én egy kevéssé felfordulok Budára, mihelyt onnét megjövök, így mondd, mindjárt gyűrűt váltok vele.
SAMU
Értem, értem, az Úr mindjárt gyűrűt ád ezért a levélért?
LIPITTLOTTY
Nem, nem, szegény Samuka, a levelet vidd a Boriskának, én meg asszonyádnak gyűrűt hozok.
SAMU
Értem, értem, de hát nekem mit hoz az Úr?
LIPITTLOTTY
Ej, csak eredj sietve, mert én nem késhetem - neked fa pénzt hozok.
SAMU
Jó lesz biz a’, köszönöm az Úrnak, mindjárt visszajövök érte.
LIPITTLOTTY
Siess hamar. (Samu elmegy)
LÁZÁR
Akarom mondani, hogy az anglusokat igen megvertük, 600 fregat elesett, másik 600 rabbá esett, minden órán várjuk őket ide Kanizsára, reménylem az Úr többet hallott felőle.
LIPITTLOTTY
Azt tudom hogy mostanába sok fogoly francia tiszteket hoztak erre lefelé, Istennek légyen hálá, és hogy még többeket is küldenek győzedelmes seregeink; de hogy anglus fregatákat is hoznának Kanizsára, az még előttem esmeretlen újság. Hanem Lázár, énnekem most el kell sietnem, az asszonyságot tisztelje nevemmel, most annyi időm nincs, hogy elbucsuzzam tőlle, ha Budáról hazajövök, fogok neki újsággal kedveskedni és pedig ollyannal, millyet nem látott, nem is hallott.
LÁZÁR
Magam is kikérem, kedves Úr, ha valami újságot méltóztatik halani, legyen szerencsém magamnak is, ott inkább van szerencséje az embernek afélékhez, inspecie ben van-é meg Egyiptomba generál Telegrafus, és hogy igaz-é, hogy a franciák csakugyan feltalálták már azt a meszi lüvö levelet, mely szerént a levelet, ha postán küldik, mikor az ellenség felszakasztja a kopertabol, egymást éri, úgy omlik ki a sok bombi... (félbeszakasztja)

HARMADIK JELENÉS
Karnyóné és az elébbiek.
KARNYÓNÉ
Ezt érdemlettem én az Úrtól? Ezzel jutalmaztatja meg az én sok szívességemet? el kell-é hinnem, hogy az Úr csalárd, álnok és hitetlen lelkű?
LIPITTLOTTY
Mit?
KARNYÓNÉ
Azt, hogy az Úr színnel-mézzel angyal, valósággal pedig egy megtestesült kan ördög, ezt érdemlettem én az Úrtól, ezt? Az Úr majd mit is mondok.
LIPITTLOTTY
Mi háboríttotta úgy meg az Asszonyt, nem illik az egy ollyan személyhez, az Asszony akar engem vádolni és azáltal érdemtelenné tészi magát arra, hogy én szerettem, mégpedig olly igen szerettem, mint most.
KARNYÓNÉ
Mit keres hát ez a levél?
LIPITTLOTTY
Levél? az a levél? hogy mit keres már, hogy az a levél mit keres? Isz az a levél csak levél.
LÁZÁR
De még elfelejtettem mondani, hogy a franciákra a gallusok is rátámadtak, aminthogy már szinte... (félbeszakasztja Karnyóné)
KARNYÓNÉ
Ördög vigye el a Kend franciáit, Lázár! Lipittlotty! így kellett engem a magam szolgálói előtt gyalázatba keverni, szolgáló előtt, phü szégyen, gyalázat, szép ember osztán az Úr, félig magyar, félig német, mégis tetszik, hogy kívánhatja azt tőllem hogy azt elszenvedjem? Az Úr embertelen, érti-é? Ah! mert ha most valamit nem néznék... fizesse le az Úr a kontóját, fizesse, most mindjárt, egyszeribe, ebbe a nyomba, huncfuttság nem emberség, fizesse le az Úr, és ha nem, majd tudom, mit csinálok, disznóság, az Úr egy cudar ember volt, én tenyeremen hordoztam, most mutatja meg, micsoda levél ez? Az Úr nem szóll, szóllok hát én, fizesse le az Úr a kontót, térjen vissza a maga cudarságába, és ne merje olly vakmerő lenni, hogy megcsúfolt nevemről többé emlékezzen. Lázár! hol az a kontó?
LÁZÁR
Idd van, nad mint 8 curens, bizon jobb is fizetni.
LIPITTLOTTY
Hisz az a kontó csak hadd maradjon, nállam mindég megtalálni, amivel tartozom, hiszen csak nem szököm el, de hogy is szökném én el, egy olly kedves személytől, mint amillyenért az Asszonyságba élni és halni szerencsém van.
KARNYÓNÉ
Előttem az ollyan csapodár szók még elárulják az embert. Csak a kontót fizesse ki, Lipittlotty, és azután se éljen, se haljon érettem. Én az Urat mindég szerettem, azt nem tagadhatja, szeretem még most is, ah! jobban szeretem mindeneknél, de hogy az én szeretetemnek hasznát vegye, már arra magát érdemetlenné tette.
LIPITTLOTTY
Kedves Asszony! - Az Asszonynak a szobaleánya hűségtelen, és azt régen észre vettem, és nagyon sajnálom, mert olybá tartottam, mint ha magamat sértett volna meg, régen is akartam már mondani az Asszonynak; de hogy meghitt cselédjét fundamentum nélkül gyanúba ne ejtsem, alkalmatosságra várakoztam. - Tudja-é az Asszony, hogy ő azzal a mézesmázos Tipptoppal nagyon öszveszűrte a levet, ha nem tudta, tudja meg most, - észrevettem, hogy a leány kész akármelly legényért az Asszonyt elárulni, hogy ezt saját próbám által tapasztaljam, azért küldöttem hozzá ezt a levelet. - Legyen az Asszony nyugodtan, és higgye el, hogy az Asszonyt jobban Lipittlottynál senki nem szereti, és hogy az ő ígéretei szentek az Asszony eránt, mégis az Asszony a kontóról beszéll. Eb az anyja kontója! hát a mi szeretetünk tiszta napfényét kontó fellegek is ködösíthetik? Én, ha az Asszonynak volnék, most elszégyenleném magamat.
KARNYÓNÉ
Édes Angyalom! megengedj gondolatlan bosszúságomnak, megbántottalak goromba gyanúmmal. Egy huncut leány! Ah! a méreg is forr bennem. De hiszen ha nem szerettelek volna, nem is aggódtam volna érted, a szerelem aggsággal jár, megengedj, szeretlek, ah! igen nagyon szeretlek, és ha te is szeretsz, vedd kedvesen tőllem ezt a 3 xxx-et. Kitörli a kontót. Neked többé nincs kontód, nincs nállam egyéb kontód a szerelem édes kontóján kívül.
LÁZÁR
De mit is csinál az Aszony, zeb a lelke, ki fizeti, meg kell vizetni, magunk is adosak vagyunk a Becsbe.
KARNYÓNÉ
Hallgasson, Lázár, az Úrnak többé nincs contója.
LIPITTLOTTY
És tehát többé nekem nincs contóm - köszönöm az Asszonynak, egy szó hát annyi, mint száz, én felmegyek Budára, és azontúl engemet soha nem lát.
KARNYÓNÉ
Isten őrizzen! én soha se látnám az Urat - ojje mit gondol az Úr?
LIPITTLOTTY
Igenis, én azt gondolom, hogy én az Asszony kontójára semmi számot nem tartok már, az asszony se tartson már semmit az én szívem kontójára.
KARNYÓNÉ
És én szegény özvegy... (félbeszakasztja Lipittlotty)
LIPITTLOTTY
És a szegény özvegy marad özvegy, mint eddig volt, gondolkodjon a koporsóról s menjen idvezült férje után az örökkévalóságra: mi, ifjak még egy kevéssé itt akarunk mulatni a siralom völgyén, adiő.
KARNYÓNÉ
Igen érzékenyen tréfál az Úr - ebbe a materiába nem örömest hallom a tréfát.
LIPITTLOTTY
Ne csalja meg magát Asszonyságod, én nem tréfálok. - Értse meg a tréfát. - Én 25 ezer forintnak a lottéria által urává lettem; Asszonyságod pedig egy köz kalmárné. Én egy fiatal gavallér vagyok, akin minden kap, asszonyságod pedig egy ollyan 60 esztendős ütött-kopott vén hasadt hegedű, akit a sátán se tudna már kanforiázni, én eszemmel tudok élni, az Asszony pedig egy vén bolond.
KARNYÓNÉ
Hitetlen bestia! még azon feljül csúfolódsz is. - Ó, édes szegény férjem! ha te most élnél, az Isten nyugosszon meg! boldog Egek! miket is kell szenvedni az embernek és kiktől és mikor. Te koldus kutya! aki az én korpámon tanultál meg ugatni, te hetyke kakas! ki az én szemetemen taréjodtál meg. -
LIPITTLOTTY
Kukorékó!
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában