Új jelszó kérése
Összehasonlítás
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné_EPUB

Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné_EPUB
340 Ft
  • Részlet az e-Könyvből:

    KARNYÓNÉ
    Ezt érdemlettem én az Úrtól? Ezzel jutalmaztatja meg az én sok szívességemet? el kell-é hinnem, hogy az Úr csalárd, álnok és hitetlen lelkű?
    LIPITTLOTTY
    Mit?
    KARNYÓNÉ
    Azt, hogy az Úr színnel-mézzel angyal, valósággal pedig egy megtestesült kan ördög, ezt érdemlettem én az Úrtól, ezt? Az Úr majd mit is mondok.
    LIPITTLOTTY
    Mi háboríttotta úgy meg az Asszonyt, nem illik az egy ollyan személyhez, az Asszony akar engem vádolni és azáltal érdemtelenné tészi magát arra, hogy én szerettem, mégpedig olly igen szerettem, mint most.
    KARNYÓNÉ
    Mit keres hát ez a levél?
    LIPITTLOTTY
    Levél? az a levél? hogy mit keres már, hogy az a levél mit keres? Isz az a levél csak levél.
    LÁZÁR
    De még elfelejtettem mondani, hogy a franciákra a gallusok is rátámadtak, aminthogy már szinte... (félbeszakasztja Karnyóné)
    KARNYÓNÉ
    Ördög vigye el a Kend franciáit, Lázár! Lipittlotty! így kellett engem a magam szolgálói előtt gyalázatba keverni, szolgáló előtt, phü szégyen, gyalázat, szép ember osztán az Úr, félig magyar, félig német, mégis tetszik, hogy kívánhatja azt tőllem hogy azt elszenvedjem? Az Úr embertelen, érti-é? Ah! mert ha most valamit nem néznék... fizesse le az Úr a kontóját, fizesse, most mindjárt, egyszeribe, ebbe a nyomba, huncfuttság nem emberség, fizesse le az Úr, és ha nem, majd tudom, mit csinálok, disznóság, az Úr egy cudar ember volt, én tenyeremen hordoztam, most mutatja meg, micsoda levél ez? Az Úr nem szóll, szóllok hát én, fizesse le az Úr a kontót, térjen vissza a maga cudarságába, és ne merje olly vakmerő lenni, hogy megcsúfolt nevemről többé emlékezzen. Lázár! hol az a kontó?
    LÁZÁR
    Idd van, nad mint 8 curens, bizon jobb is fizetni.
    LIPITTLOTTY
    Hisz az a kontó csak hadd maradjon, nállam mindég megtalálni, amivel tartozom, hiszen csak nem szököm el, de hogy is szökném én el, egy olly kedves személytől, mint amillyenért az Asszonyságba élni és halni szerencsém van.
    KARNYÓNÉ
    Előttem az ollyan csapodár szók még elárulják az embert. Csak a kontót fizesse ki, Lipittlotty, és azután se éljen, se haljon érettem. Én az Urat mindég szerettem, azt nem tagadhatja, szeretem még most is, ah! jobban szeretem mindeneknél, de hogy az én szeretetemnek hasznát vegye, már arra magát érdemetlenné tette.
    LIPITTLOTTY
    Kedves Asszony! - Az Asszonynak a szobaleánya hűségtelen, és azt régen észre vettem, és nagyon sajnálom, mert olybá tartottam, mint ha magamat sértett volna meg, régen is akartam már mondani az Asszonynak; de hogy meghitt cselédjét fundamentum nélkül gyanúba ne ejtsem, alkalmatosságra várakoztam. - Tudja-é az Asszony, hogy ő azzal a mézesmázos Tipptoppal nagyon öszveszűrte a levet, ha nem tudta, tudja meg most, - észrevettem, hogy a leány kész akármelly legényért az Asszonyt elárulni, hogy ezt saját próbám által tapasztaljam, azért küldöttem hozzá ezt a levelet. - Legyen az Asszony nyugodtan, és higgye el, hogy az Asszonyt jobban Lipittlottynál senki nem szereti, és hogy az ő ígéretei szentek az Asszony eránt, mégis az Asszony a kontóról beszéll. Eb az anyja kontója! hát a mi szeretetünk tiszta napfényét kontó fellegek is ködösíthetik? Én, ha az Asszonynak volnék, most elszégyenleném magamat.
    KARNYÓNÉ
    Édes Angyalom! megengedj gondolatlan bosszúságomnak, megbántottalak goromba gyanúmmal. Egy huncut leány! Ah! a méreg is forr bennem. De hiszen ha nem szerettelek volna, nem is aggódtam volna érted, a szerelem aggsággal jár, megengedj, szeretlek, ah! igen nagyon szeretlek, és ha te is szeretsz, vedd kedvesen tőllem ezt a 3 xxx-et. Kitörli a kontót. Neked többé nincs kontód, nincs nállam egyéb kontód a szerelem édes kontóján kívül.
    LÁZÁR
    De mit is csinál az Aszony, zeb a lelke, ki fizeti, meg kell vizetni, magunk is adosak vagyunk a Becsbe.
    KARNYÓNÉ
    Hallgasson, Lázár, az Úrnak többé nincs contója.
    LIPITTLOTTY
    És tehát többé nekem nincs contóm - köszönöm az Asszonynak, egy szó hát annyi, mint száz, én felmegyek Budára, és azontúl engemet soha nem lát.
    KARNYÓNÉ
    Isten őrizzen! én soha se látnám az Urat - ojje mit gondol az Úr?
    LIPITTLOTTY
    Igenis, én azt gondolom, hogy én az Asszony kontójára semmi számot nem tartok már, az asszony se tartson már semmit az én szívem kontójára.
    KARNYÓNÉ
    És én szegény özvegy... (félbeszakasztja Lipittlotty)
    LIPITTLOTTY
    És a szegény özvegy marad özvegy, mint eddig volt, gondolkodjon a koporsóról s menjen idvezült férje után az örökkévalóságra: mi, ifjak még egy kevéssé itt akarunk mulatni a siralom völgyén, adiő.
    KARNYÓNÉ
    Igen érzékenyen tréfál az Úr - ebbe a materiába nem örömest hallom a tréfát.
    LIPITTLOTTY
    Ne csalja meg magát Asszonyságod, én nem tréfálok. - Értse meg a tréfát. - Én 25 ezer forintnak a lottéria által urává lettem; Asszonyságod pedig egy köz kalmárné. Én egy fiatal gavallér vagyok, akin minden kap, asszonyságod pedig egy ollyan 60 esztendős ütött-kopott vén hasadt hegedű, akit a sátán se tudna már kanforiázni, én eszemmel tudok élni, az Asszony pedig egy vén bolond.
    KARNYÓNÉ
    Hitetlen bestia! még azon feljül csúfolódsz is. - Ó, édes szegény férjem! ha te most élnél, az Isten nyugosszon meg! boldog Egek! miket is kell szenvedni az embernek és kiktől és mikor. Te koldus kutya! aki az én korpámon tanultál meg ugatni, te hetyke kakas! ki az én szemetemen taréjodtál meg. -
    LIPITTLOTTY
    Kukorékó!
    KARNYÓNÉ
    Te hitetlen! Te kényes disznó! Te világ sepredékje! Te cigány! úh, Lázár Deák, adja azt a vas rőfőt, hadd verjem ki még a fogát is a kurvakergetőnek, - uh, te akasztófára való, ki a bótómból. Elesik.
    LIPITTLOTTY
    Ej, kérem az Asszonyt, moderálja magát, csak illyen az, aki az indulatoktol megrészegedik, az Asszony a harag miatt is elesik [a szerelem miatt is elesik], én megmondom egy szóval, hogy az Asszonynak valamint eddig sem volt esze, úgy ezután se lesz - nem várom vissza a komplimentet, adiő!
    KARNYÓNÉ
    Jaj jaj, te ördögök edénye, jaj, férjem! jaj vékonyom! jaj, jaj, szegény férjem, az Isten nyugosszon meg, akasztófáravaló.
    LÁZÁR
    Lám megmondtam! no most kontó, jaj fejem! jaj vállam! a kontó! sem egesség, sem pénz, se legény, se kontó, lássad most az Asszony, pedig én is elmegyek a botyábol. (elmegy)

    NEGYEDIK JELENÉS
    KARNYÓNÉ
    (magába) Jaj, átkozottak! bizony mind elhagynak, bizony kétségbe kell esnem. - Ó! édes, szegény férjem, ha te most élnél, az Isten nyugosszon meg, ehol biz úgy maradok, mint a felmagzott soláta közt az ijjesztő. - Én nem tudom, mit néznek bennem, hogy ollyan vénnek tartanak. - Isz az Isten sokakat megáld tartós ifjúsággal, én legalább nem vagyok olyan megvetésre méltó, iszen ha nem hiszik, próbálnák meg, de a világ tele van balítélettel. - Ó, te állhatatlan hitszegő! be nem tettem volna fel felőled, jól van jól! az özvegyek édes gyámola bészedi az én könyhullatásimat a maga tömlőjébe, és te, környülmetéletlen szívű, elnyered még méltó jutalmadat, engemet elhagytál, engemet megcsúfoltál, az Ég büntessen meg tégedet és kellete korán vágjon ki az élők sorából! De mit mondok hirtelen, élj te, élj! mert én téged most is szeretlek, én inkább meghalok, - meg, vesszek el, ha meg nem halok. Ó, Uram! Hozd el az én utolsó órámat, ennyire meg vagyok csúfolva, és én mégis... (félbeszakasztja)
    e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában

  • Cikkszám
    9789633642733
Webáruház készítés