Új jelszó kérése
Új jelszó kérése
Összehasonlítás
E-könyv és e-book
Toplista

Fizetési megoldás
Házhozszállítás

Termék részletek


Csiky Gergely: Sisyphus munkája_EPUB

Csiky Gergely: Sisyphus munkája_EPUB
340 Ft340
  • Részlet az eKönyvből:

    Gyorsan, nagy indulattal kirántotta íróasztala fiókját és az asztalra tette egész tartalmastól. Sárgás papírokkal, hervadt virágokkal, rongyokkal, semmiségekkel, minők a boldog és boldogtalan szerelem emlékei szoktak lenni, rendesen.
    – Itt van az én múltam tövise, - folytatá gyűlölettel szegezve szemét a kis fiók tartalmára, - az a tövis, melyet kitépni és megsemmisíteni nem volt elég eszem és erőm. Nem! Oktalan fejemmel, gyűlöletre szomjazó szívemmel újra, meg újra elővettem, nézegettem és visszagondoltam szerencsétlen múltamra, hogy el ne feledjem a gyűlöletet, melyet esküdtem, hogy meg ne bocsássam a fájdalmat, melyet szenvedtem. Én esztelen! Nem éreztem, hogy csak magamat gyötröm, magamon állok bosszút. El veletek, utálatos emlékek! gyűlölni tudok nélkületek is, de veletek nem tudok feledni. El veletek!
    Hirtelen, indulatosan kifordította az asztalra az egész fiók tartalmát, s kikapott a zagyva halomból egy kis ibolya-bokrétát, mely már annyira el volt száradva, hogy porrá esett szét, amint kezébe szorította.
    – Ez volt az első virág, melyet tőle kaptam, - mondá oly fojtott hangon, hogy alig lehetett szavát érteni, - iderejtettem fiókomba, s azóta el nem hagyta e rejteket. Eleinte boldogan, dobogó szívvel, aztán gyűlölettel, lázongó kebellel, de itt tartottam és mindig mélyebbre és mélyebbre ütöttem vele a tövist szívembe. El veled, hitvány por, el veled!
    Ledobta a földre a porladó virágokat és indulatosan rájok taposott lábával. Aztán ismét a halom közé nyúlt és kikapott belőle egy sárguló papírszeletet.
    – Itt van első levele, - mondá, Kamilla felé nyújtva és elfordítva róla tekintetét. - Csupa hazugság, árulás, aljasság minden szava. Itt van, olvassa, aztán hadd végezzek vele is.
    – Nem szükséges olvasnom, - felelt Kamilla kisasszony nyugodtan, - úgyis tudom, mi van benne. Az efféle levelek csaknem szóról-szóra egyformák szoktak lenni.
    – De csak olvassa! Olvassa el legalább aláírását, olvassa legalább a nevét.
    – Bérczi Endre, - olvasá Kamilla kisasszony.
    – Ez az, ez az! - kiáltott indulatosan a reszkető leány, még mindig elfordítva tekintetét a papírszeletről, mintha félne, hogy az undor egészen erőt vesz rajta. - Ez az a név, mely egykor dobogásba hozta szívemet, melyet azóta folytonosan fülembe súgott egy gúnyos ördög hangja. Oh, én nyomorult! Oh, én ostoba! Olvassa el a levél keltét is. Látja? Kevéssel azután történt, hogy ön elhagyta házunkat, s én egészen egyedül maradtam nagyapám dorbézoló cimborái között. Emlékezik, mily tapasztalatlan gyermekleány voltam. Akkor került ide, rokonai voltak itt a pusztai birtokosok közt, és nagyapám, ki az egész világgal rokonságot tartott, ha magyar nemeslevele volt, őt is rokonának fogadta és megnyitotta előtte házát. Mindennapos vendég volt itt, s így akarta meghálálni a gyanútlan öregember vendégszeretetét. El veled, hitvány papiros, hazug rongy, el veled!
    Apró darabokra tépte a papírt is, aztán újra a halomba markolva, egy egész csomó hasonló elsárgult levelet rántott elő.
    – Mind az ő levelei, mind! Az elsőnek folytatásai, éppen úgy tele hazugsággal, ámítással. Ne olvassa, csak azt a nevet látná alattok, csak azokat a hazugságokat olvasná szívről, álmatlanságról, örök szerelemről. El velök!
    Összetépte valamennyit, apró darabokban hevertek körülötte a földön s kéjjel, a kielégített bosszú kéjével taposott rájok lábával. Lassanként idejutott a fiók egész tartalma, csak még egy elfakult kék szalag maradt az asztalon. Ehhez már nem nyúlt kezével; felkapta a papírvágó ollót, s ezzel ragadta meg, mintha félne, hogy megfertőzteti érintése.
    – Ez az utolsó emlék tőle - mondá halkan, elfordítva fejét, míg arcát égő pirosság lepte el. - Ezt tépte le vállamról, midőn erőszakkal karjába akart ragadni és én egy pillanat alatt megismertem egész aljasságát. Arcul ütöttem. Ah! milyen jól esett! Arcul ütöttem és ajtót mutattam neki. Azóta nem láttam, de hallottam róla. Hallottam, hogy nemsokára nőül vette egy pusztai szomszédunk leányát, kit gazdagnak tartott. Én ahhoz szegény voltam, hogy nejévé tegyen... Csak... Eh!... Sajnáltam a szegény leányt. Azután hallottam, hogy tönkrejutottak, amint itt tönkrejut lassanként mindenki. Azután hallottam, hogy elköltöztek e vidékről. Ez volt az utolsó. Azóta semmit sem hallottam róla. És elfeledhettem volna és én esztelen itt tartottam fiókomban e szúró töviseket és mindig újra és újra elővettem és élesítettem velök gyűlöletemet, fájdalmamat. Most már semmi sincs belőlük, csak e rongy! Vegye hát, vegye és vágja apró darabokra, hogy ne lássam többé ezt sem. Vegye már és szabadítson meg tőle.
    Kamilla kisasszony átvette a szalagot és apró darabokra vágta az ollóval, azután a földre szórta a többi szemét közé.
    – Vége hát mindennek! - kiáltott Klára s undorodva elrúgta lábával a mellette heverő szemetet. - Lábbal taposhatom a rút múltat s nem marad más számomra, mint a gyűlölet és a feledés.
    Keblére borult jó öreg nevelőjének és a két nő szorosan átkarolta egymást és könnyeik összefolytak a megsemmisült szerelem széttépett emlékei fölött.

    eBook a Digi-Book kiadásában

  • Cikkszám
    9786155301834
Webáruház készítés