Csiky Gergely: A vasember_EPUB

Csiky Gergely: A vasember EPUB

Részlet az e-Könyvből:

Hatodik jelenet.
BÁRDI, majd ANNA.
BÁRDI (legnagyobb indulattal a csengetyűhöz siet, hevesen megüti, egy inas belép s állva marad az ajtóban, mialatt Bárdi az iróasztalhoz ülve, gyorsan néhány sort ir. A levelet összehajtva és leragasztva fölkel, s az inashoz megy vele):
Siess... vagy még jobb lesz, ülj kocsiba,
S vidd rögtön ezt a levelet, hová
A címe szól. Vigyázz! El ne hibázd,
Csupán a bárónő kezébe add. (Az inas el.)
Ugy!... Megtörtént... Nincs többé visszalépés...
Fegyvert adott a véletlen kezembe. -
Nem én kovácsolám, nincs benne részem -
Miért ne használhatnám becsülettel?
A becsület kivánja, hogy a bűnös
Ne lássa hasznát bűnének soha...
ANNA (jő egy oldalajtón):
Én hitvesed vagyok...
BÁRDI
Mit kémkedel?
ANNA
Tudod, hogy nem szokásom. Fiamat
Látám e házba lépni, s azt hivém,
Még itt találom.
BÁRDI
Nincs itt... jó helyen van...
Látod, hogy nincs itt... Mit bámulsz reám?
Talán bizony látsz rajtam valamit?
ANNA
Azt látom, hogy rendkívül izgatott vagy...
Mi bánatod van? Szólj! oszd meg velem.
BÁRDI
Megosszam? Mit? Tán titkokat szeretnél
Kitudni? Semmi titkom, rejtegetni
Valóm nincs... Tiszta, nyilt könyv életem...
De ilyen mind az asszony: mindenütt
Csak titkot, bűnt lát... Menj, menj! hagyj magamra,
S ne hallgatózzál, bárki jő ide.
ANNA
Nyugodt lehetsz, nem szoktam hallgatózni. (El.)
BÁRDI (magában)
Mily gúnyosan szólt! Mintha megvetés
Lett volna arcán... Sejt tán valamit?
Tán meglesett? Az asszony mind kiváncsi...
(Kitárja az ajtót s kitekint.)
Nincs itt... Őrült vagyok valóban... Mindenütt
Gyanút lát e gyanakvó szem... Miért?
Hát nem helyes, jogos, amit teszek?
(Lassan az iróasztalhoz megy s reá teszi kezét.)
Megsemmisíthetem még apja szégyenét.
(Kivül csengetés. Bárdi összerázkódik.)
Nem! Végzetem határozott... Késre megy
A harc közöttünk... Lássuk hát, ki győz?

Hetedik jelenet.
BÁRDI, EDITH.
EDITH
Épen most vettem levelét, uram.
Azt írja, hogy atyám becsülete,
Nevünk jó híre, éltünk sorsa függ
Találkozásunktól. Hivék szavának,
S megtettem, mit különben sohasem
Tennék meg: ujra házában vagyok,
Szemébe nézek és várom szavát.
BÁRDI
Ugy van kisasszony... köszönöm, hogy eljött...
Nagy bajt hárít el mindnyájunk felől...
Azaz felőlem nem... csak atyja van
Kérdésben és nevének szégyene...
Igen... kimondtam... annál maradok...
De mielőtt az éles kést szivére
Illeszteném: kisértsük meg, talán
Megegyezhetnénk szép szerével is.
Ismétlem hát, mit egy hónapja kértem:
Vessen véget fiam reményinek,
S fogadja el azonnal Várhelyi
Kezét...
EDITH
E kérésére már feleltem,
És nincs okom megváltoztatni most:
Én szeretem fiát és mindörökre
Fogom szeretni, de csak úgy leszek
Nejévé, ha eldobja kincseit
És megtagadja apjának nevét.
Máskép kezét el nem fogadhatom.
BÁRDI
Nagyon jó! Ismét úgy forditja, mintha
Én kérném meg s ő adna kosarat.
Szépen tud a szavakkal játszani;
De most az egyszer jobb lesz abba hagyni
A játékot.
EDITH
Nem játszom. Komolyan
Beszélek, hígye el. Szerelmemért
Képes vagyok feledni rangomat,
Hogy elfogadjam férjeműl fiát;
De arra képes nem leszek soha,
Hogy önt fogadjam el atyám gyanánt
S az ön nevét viseljem valaha.
BÁRDI
Hah! ez volt hátra! Félre hát kimélet!
Nem kell az én nevem, becsűletes
Nevem! S szemembe vágja ezt? Ön... Ön...
A hamisító lánya!
EDITH
Hazudik!
BÁRDI
Hazudni nem szokásom... Ime nézze...
(Kiveszi a váltót a fiókból és kiterjeszti az asztalon.)
A váltó itt van... látja... nézze meg jól...
Itt atyjának neve... tán ismeri
Irását... itt a két név, hamisitva...
EDITH (reszketve, elhaló hangon):
Hazugság...
BÁRDI (kiveszi a levelet)
Nem hazugság. Nézze itt
E levelet... irását ismeri...
Szentgáli irta... nézze... a hamis
Váltót bevallja s pénzért könyörög...
Csak nézze meg, ne mondja, hogy hazudtam...
A váltó holnap jár le... s majd a többi
A vizsgáló birónak dolga lesz...
A nagy név, a fényes név, a nemes név,
Melyet föl nem cserélne az enyémmel,
A törvényszék előtt lesz... Nos, kisasszony,
Hát nem cserél?
EDITH (megtörve az iróasztal előtti székre roskad, arcát kezeibe temetve. Szünet után tompán, mintegy megdermedve):
Parancsoljon velem.
BÁRDI (lecsillapulva egy gyors pillantást vet Edithre, majd durcás szégyenlőséggel elhúzódik mellőle, mindíg kezében tartva a váltót):
Nem volt szándékom felhasználni ezt...
Ön kényszerített... Fiamért teszem...
EDITH
Győzött... Nincs több szavam... Várom parancsát...
BÁRDI
E váltó ára Várhelyi keze.
EDITH
Amint kivánja.
BÁRDI
És minél előbb
Az esküvő.
EDITH
Jó.
BÁRDI
Hívjam Várhelyit?
EDITH
Jó.
BÁRDI
Vagy talán ön ir pár sort neki?
EDITH (tollat vesz kezébe)
Mit irjak?
BÁRDI
Várjon egy kissé s pihenjen.
Nagyon sápadt s még reszket a keze.
EDITH (tollát a tintába mártva)
Mit irjak?
BÁRDI
No, mi ilyenkor szokás.
Például: -
"Kedves Várhelyi! Meggondoltam a dolgot,
Epedve várom. Jőjjön minél előbb."
EDITH (Bárdi szavai után irva, kezébe adja a papirt):
Megvan.
BÁRDI
Nagyon jó. Most még a nevét.
EDITH (aláirva nevét)
Megvan.
BÁRDI (összehajtva a levelet)
Elküldhetem tüstént?
EDITH
Amint
Tetszik.
BÁRDI
Nem izgatott már?
EDITH
Nem vagyok.
BÁRDI (csenget)
Essünk hát rajta át minél előbb.
(A belépő inashoz.)
A fogadó teremben Várhelyi
Urnak kezébe add e levelet,
S mondd, e szobában várunk rá. Siess!
(Inas el. Bárdi lassan Edith felé megy.)
Igéri, hogy nejévé lesz?
EDITH
Igérem.
BÁRDI
Kezet rá. (Edith felé nyujtja kezét.)
EDITH (maga elé nézve, nem fogadja el Bárdi kezét):
Megtartom szavamat.
BÁRDI
No jó... Igy is jó... Megbizom szavában...
Tudom, hogy abban bátran bizhatom...
Im lássa, mint megbízom...
e-Könyv a Digi-Book Kiadó gondozásában